Néhány nap telt el azóta, mióta Sungje-vel tisztázták a dolgokat, de a helyzet nem változott sokat. Annyit viszont igen, hogy két srác velük van, mert nem akarták, hogy megismétlődjön a két nappal ezelőtti incidens. Még az ágyában aludt, amikor érezte, hogy valakik bemásztak hozzá és kitakarták. Nem nyitotta ki a szemét, mert azt hitte Sungje és Sungmo szórakozik vele, hogy felkeltsék, de a kellemes érzés rögtön elmúlt, mikor az egyik a feje felé tolta a kezeit, míg a másik levette a nadrágját a bugyijával együtt és elhelyezkedett a combjai között.
- Engedjetek el! - követelte, de süket fülekre talált.
- Kiabálj csak. - kuncogott Hyunjoong. - A pasijaitok úgysem hallják. - Kapálózni kezdett, hogy kiszabadulhasson és lerúghassa magáról őket. - Ne ficánkolj! Ha engedelmeskedsz, gyengéd leszek.
Csak Anne járt a fejében. Ha kell, akkor kimutatja a foga fehérjét, ezzel leleplezze titkát, hogy barátnőjét megmenthesse. Elfelejtette, hogy addig nem birtokolja a teljes erejét, míg nem issza meg a szokásos vér adagját. Állj! Nem is kell messzire mennie, hogy megtegye, hisz itt a két srác, akikből vidáman és észrevétlenül megteheti. Már majdnem engedte magát, mikor meghallotta Anne hangját.
- Ne! - kiáltotta Anne. - Ha Jan megtudja, akkor nagyon megbánjátok!
- Hidd el, van mivel foglalkoznia. - mondta Kyujong. - Ne aggódj, utánad ő jön.
A mondatra néhány pillanatra megfagyott benne a vér. Kyujong őt is kiszemelte magának? Hárman egy nő ellen?
- Most mit húzzátok az időt? - Lépett be egy újabb srác közülük. - Csak keményen dugjátok meg őket és menjünk! A Supernova nem marad távol sokáig.
Eleget tűrt. Megemelte a csípőjét, mintha azt várná, hogy végre mikor hatol belé és a SS vezér büszkén elmosolyodott.
- Jó kislány. - mondta Hyunjoong elismerően, majd a nadrágjánál kezdett matatni.
Befejezte a mocorgást és küzdést. Nem mondott semmit, csak megvárta, míg a harmadik közelebb ér és egy jól irányzott rúgással úgy gyomorszájon rúgta, hogy kirepült a cellából.
- Hát jó... - szólalt meg a vezér. - .. ha keményen akarod, megkapod!
Már letolta a nadrágját és a bejáratánál ügyködött, mikor Jungmin hirtelen megszólalt. - Várj, hyung! Ne felejts el gumit húzni!
Hallotta, hogy a fiú feltép valamit, majd lecsavarja a keménységére és mióta ez megvolt, ismét próbált elhelyezkedni a combjai között. Míg kereste a bejáratát, felemelte a térdét és olyat rúgott a nemi szervébe, hogy azt hitte belepusztul. A kezén lévő szorítás meggyengült és ezt kihasználva kipattant az ágyból, hogy legalább a bugyiját felvehesse. Nem törődött a srácokkal, csak kirohant a cellából, de nem jutott tovább, mert a két fiú ismét elkapta. Hyunjoong az ágyra dobta, Jungmin lefogta és minden kezdődött előröl.
A vezér nem húzta tovább az időt, egyszerűen csak elhúzta a bugyiját és megpróbált belé csúszni. Már készült a kellemetlen feszítő érzésre, hisz nem így képzelte el az első együttlétét a börtönben, de mielőtt megtapasztalhatta, valakik elkapták a két srácot és kivitték a cellából.
- Jól vagy? - lépett oda Sungje hozzá.
A cella előtt a többiek intézték el a SS tagjait.
- Megmondtam, hogy nem nyúlhattok hozzájuk! - Yunhak üvöltött a dühtől.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, hisz egyrészt Anne megmenekült, másrészt nem bukott le. Látta, hogy a fiú a társait nézi. Finoman megfogta a fiú kezét és közel húzta magához, hogy megcsókolhassa. Furcsa módon felizgatta a helyzet és ha a többiek nem a celláik előtt püfölték volna a SS501 tagjait, minden bizonnyal el is csábította volna. Amikor a szájuk összeért, végignyalt Sungje alsó ajkán, ezzel is jelezte, hogy többet akar. Pechükre a többiek akkor léptek be, mikor elváltak egymástól és megbeszélést akartak tartani.
- Ez így nem mehet tovább! - dühöngött Yunhak. - Hyunjoong-ék addig nem nyugszanak, míg meg nem kapják, amit akarnak!
- Mit javasolsz, hyung? - kérdezte Jihyuk.
Váratlanul Geonil előrukkolt a lehető legjobb tervvel. - Mi lenne, ha közülünk ketten a csajokkal maradnának, míg a többiek a szokásos dolgokat intézik?
- Jó ötlet. - helyeselt a vezér.
- Kik lesznek az első körben a lányok mellett? - Jihyuk kérdése cseppet sem volt meglepő.
Sungje szemei rögtön felcsillantak, mert ezzel lehetősége akadt arra, hogy folytathassák azt, amit nemrég félbehagytak.
- Sungmo és Jihyuk. - válaszolta Yunhak. - A második kör Sungje-é és Kwangsoo-é.
A reggelit még együtt ették meg, de miután végeztek, külön váltak. Az asztalnál ültek. Észre sem vette, hogy teljesen elbambult, majd felriadt és rohanni kezdett. Sungmo igyekezett tartani az iramot és mikor odaértek, egy másik szobába ment a dokival, hogy nyugodtan megihassa a kellő mennyiséget a "gyógyszerből".
- Aggódnom kellene? - biccentett fejével az ajtó felé.
- Nem. - vágta rá azonnal azzal az arckifejezéssel, ahogy minden hülye kérdésre szokta.
Miután végzett és kiléptett az ajtón, Sungmo aggódó tekintetével találta magát szemben. Közelebb ment hozzá, kezével végigsimított az arcán, ezzel is azt sugallva, hogy ne aggódjon. Megmozdult benne valami és legnagyobb meglepetésére ugyanazt érezte vele, mint korábban Sungje-vel. Lángolt a bőre, a gyomrában pillangók repkedtek és mintha szédült volna. Nagyot kellett nyelnie, mikor Sungmo közelebb hajolt hozzá. Először szíve kihagyott néhány ütemet, majd eszeveszett tempóban kalimpált a mellkasában. Ajkaik már majdnem összeértek, mikor Sheppard lépett ki az ajtón és ahogy ránéztek, teljesen lefagyott. Megragadta a fiút és elindultak kifelé, egészen az udvarra vezető ajtóig meg sem álltak.
Összefűzték ujjaikat, majd berohantak a cellájukba. Sungmo óvatosan körülnézett, hogy visszatértek-e a többiek, de a mosolya elárulta, hogy rajtuk kívül senki nincs ott, mikor visszatért. Hosszú másodpercekig csak egymást bámulták, majd Sungmo végre megtette a következő lépést. Egyik kezével megragadta a tarkóját, másikkal a derekát fogta körbe és közelebb hajolt. Megváltás volt számára, amikor ajkaik összeértek, de nem volt elég ennyi. Szinte azonnal elmélyítették a csókot, az ágyhoz hátráltak és lefeküdtek. Éhesen tépték egymás ajkait. Kezük vándorútra indult. Csók közben egyre szenvedélyesebben simogatták egymást. Mikor a csók megszakadt, Sungmo ajkai levándoroltak a nyakára, apró puszikkal behintve érzékeny bőrét. Egy hirtelen mozdulattól hozzáért nadrágjában egyre keményedő férfiassága, szájából egy jóleső sóhaj szökött ki. Az érzéstől képes lett volna elélvezni.
Jihyuk mélyen búgó hangja rángatta vissza őket a földre. - Hyung, bent vagytok?
Annyira meglepődtek, hogy Sungmo gyorsan befeküdt mellé és a karjaiba vonta, mielőtt belépett volna. Amint meglátta, hogy "alszanak", kilépett és visszament a szomszéd cellába. Nagyot sóhajtottak. Megkönnyebbültek, hogy nem kapta rajta őket. Idejük sem volt megnyugodni, mert Kwangsoo lépett be hozzájuk.
- Menjünk ebédelni.
- Hyung, Jihyuk hol van? - kérdezte Sungmo.
- Yunhak-nak szüksége volt rá. - válaszolta. Vacsoráig biztos nem jön vissza.
Lassan sétáltak le az ebédlőbe. A rabok kígyózó sorban várták, hogy sorra kerüljenek és végre ehessenek. Ők is sorban álltak. Szemükkel ismerős arcok után kutattak, de egyenlőre nem találtak senkit. Hirtelen lefagyott, mikor a SS tagjainak bosszús pillantásaival találta magát szemben. Nem időztek sokat. Amint a tálcájukra került az ebéd, elindultak a saját asztaluk felé és leültek enni. Sungmo végig úgy ült, hogy valamije mindig hozzáért. Minden egyes alkalommal mosolyogtak egymásra, de azonnal abbahagyták, mikor Kwangsoo bámult rájuk.
Ebéd után ismét megjárták az orvosit. Sungmo nem kérdezett semmit, csak türelmesen megvárta. Alaposabban megnézve a kezében két törölköző volt és két alsónemű és egy komplett váltóruha. Eszébe jutott, hogy mikor oda tartottak, kiszaladt a száján, hogy mennyire szeretne lezuhanyozni, miután végeztek. Amikor beléptek, Sungmo leellenőrizte, hogy tiszta-e a terep és mikor bólintott, olyan sebesen indultak el egymás felé, hogy pillanatok alatt összegabalyodtak.
Éhesen tépték egymás ajkait, miközben a szemközti falhoz hátráltak. Belenyögött a csókba, mikor nekilökődtek a falnak, de a csók ekkor sem maradt abba. Türelmetlenül vetkőztették egymást. Minden egyes lekerülő ruhadarab után vad csókcsatát vívtak. Elégedetlenül nyöszörgött, mikor Sungmo szája váratlanul elhagyta az övét, hogy a nyakára tapadjon, ujjai egyre lejjebb simogatták, míg elérték a csiklóját. Körkörös mozdulattal simogatta az érzékeny kis gombócot, amitől azt érezte, hogy mentem képes lenne megőrülni. Nem volt ideje teljesen kiélvezni, mert két ujj hatolt belé és csak fokozták a vágyát. Kétségbeesetten kezdett nyögni, hisz teste üvöltött a megkönnyebbülésért és az a kevés önuralma is vészesen fogyott, ami eddig még megmaradt.
- Sungmo... - nyögte kéjesen, mire észrevette magát.
Nem vártak tovább, lehunyt pillákkal pihegve várta, hogy végre tovább haladjanak. Hallotta, hogy a fiú feltép valamit, majd megemelte és beleengedte az ölébe. Elégedett nyögés szakadt fel ajkairól, mikor Sungmo végre tövig belé hatolt. Fejét hátra vetette, már amennyire tudta, aztán visszahajolt hozzá. Minden egyes lökéssel elérte azt a bizonyos pontot benne, amitől csillagokat látott. Gyomrában egyre nőt a szorító érzés, majd forróság öntötte el a testét és reszketve elélvezett. Sungmo felszisszent, majd gyorsan kihúzódott belőle és lassan leültek a padlóra. Kellett egy kis idő, míg minden lecsillapodott, hogy folytathassák tovább. Mikor úgy ítélte, a fiú visszahúzta az ölébe és lassan ráengedte a férfiasságára. Ahogy belé hatolt, azonnal eltalálta benne azt a bizonyos pontot és ha nem állítja meg, ismét átlépte volna a határt.
Lassan kezdtek. Küzdött az irányításért, hisz nem akart a végéig lassú tempóban mozogni, de Sungmo elérte, hogy mégis így legyen, cserébe viszont keményen lökte mélyebbre magát, mikor lefelé mozdult. Hamarosan érezte, hogy átlendül a határon. A forróság és a gyomrában egyre jobban lüktető kellemes szorító érzés lassan elhatalmasodott rajta. Sungmo is egyre mélyebben nyögött fel alatta. Elégetten mosolyodott el, mikor gyorsabban kezdett mozogni és a fiú nem akadályozta meg, sőt, még segített is neki azzal, hogy ismét a csiklóját simogatta. Nem bírták sokáig, elélveztek ennek az egész boldogságnak a közepén. Eltartott egy ideig, míg minden visszaállt a régi iramba és csak akkor tudott eltávolodni Sungmo-tól, hogy vessen néhány pillantást rá.
Mikor kiakart szállni az öléből, Sungmo nem engedte. Szorosan köré fonta a karjait és úgy álltak fel, majd csak akkor tette le, mikor az egyik zuhanykabinban álltak és megengedte a vizet. Finoman beszappanozták egymást. Gyengéd csókok csattantak el a kabinban. Boldog volt. Mintha minden visszatért volna a régi kerékvágásba. Miután kiléptek, alaposan megszárítkoztak, majd miután felöltöztek, fülig érő szájjal léptek ki az ajtón.
Lassan vacsora idő volt. Mire beértek az ebédlőbe, a többiek már az asztalnál ültek és rájuk vártak. Beálltak a sorba, majd miután kivárták a sorukat, majd beültek a többiek közé. A hangulat ismét a régi jó megszökött felhőtlen volt, amikor mindenki piszkált mindent. Sungmo-val gyakran néztek össze. Ezúttal nem vette észre Sungje gyönyörű csillogó szemeit. Most csak Sungmo létezett számára. Olyan volt, mintha csak egy édes álom lett volna az egész és csak a combjai között kellemesen bizsergő érzés bizonyította, hogy valóban megtörtént.
Míg a többiek elmentek zuhanyozni, addig Sungmo-val egymást bámulták. Legszívesebben egymásnak estek volna, de meggátolta őket az a tény, hogy Sungje bármikor visszatérhet. Erre nem is kellett sokat várniuk, mert a fiú úgy csapta be maga mögött a cellaajtót, mint ahogy Sungmo szokta. Szíve úgy kalapált, hogy azt hitte kiesik a mellkasából. Az idősebb szokásához híven megállt az ő ágyánál, felemelte a takarót és bebújt hozzá, majd megvárta, amíg hozzábújik és csend lett. Csak Sungje szívének egyenletes szívdobbanásai tudták megnyugtatni és hála ennek, hamar elnyomta az álom. A nyugati szárnyat belepte a sötét és várva várt csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése