2016. április 29., péntek

Bezárva 20. rész

A reggeli vizit után, Anne és Jan át vonult az étkező aulába. Már mindenki ott ült a szokásos asztalnál. A kaja egész jónak tűnt, bár Anne még mindig tartott attól hogy nem tudja lenyelni. Az első falat után meglepően és boldogan tapasztalta, hogy ugyan úgy képes enni, mint pár nappal korábban. Egy futó pillantást vetett KwangSoo-ra, aki kedvtelenül eszegette reggelijét. Ha nem örült volna a ténynek, hogy képes rendes ételt enni, biztosan ő is hasonlóképp festene.
Szép lassan mindenki jól lakott, Jan és Anne maradt az asztalnál Sungmo-val és KwangSoo-val. Egy futó pillanatig örült a ténynek, hogy KwangSoo a közelében lesz, ám ekkor Jan és Sungmo eltűntek egy szempillantás alatt. Bementek a cellába, Anne az asztalhoz ült és szótlanul babrálni kezdett a lapokkal és ceruzákkal. Öt perc telt el kínos csendben amikor KwangSoo megelégelte, és lesepert mindent az asztalról.

- Ezt meg minek kellett?
- Már el felejtetted az elmúlt pár napot? Mert én nem!
- Nem, nem felejtettem! Bár megtehetném, de rohadtul nem megy!
- Tudod te milyen poklon mentem keresztül? Azt se tudtam mi lett veled, hogy miért lettél hirtelen...
- Mi?! Mi lettem? Egy szörnyeteg? Igen az lettem!
- Nem erre gondoltam.
- De! Pontosan erre gondoltál! Ha mégse akkor elég nagy bolond lehetsz, mert reggeli előtt minden kétséget kizáróan bebizonyítottam, hogy mi lett belőlem.
- Engem ez nem érdekel! Engem csak az érdekel, hogy miért kerülsz már egy ideje, és miért támadtál rá Olive-re.
- Azért mert féltékeny lettem, és egy rohadék játszik az agyammal. Rosszkor volt rossz helyen. Most örülsz?!
- Miért nem mondtad el, nekem? Ennyire nem jelentek neked semmit?!
- Pont ezért kerültelek, mert fontos vagy nekem! Hát nem érted? Ez vagyok most már! Egy szörnyeteg aki másokat gyilkol le, és ez teszi őt elégedetté!
- Nem tudom pontosan mi lett belőled, de ha segíthetek ezzel egyél belőlem.

KwangSoo megragadta Anne-t és az asztalra terítette, felé kerekedett miközben pólóját a sarokba dobta. Nyakát Anne szájához tolta, aki elfordította fejét, hisz mást nem tudott tenni, mert KwangSoo szorosan tartotta kordában egész testét. Sosem gondolta volna, hogy azon a kis asztalon, aminél annyi édes, meghitt pillanatot töltöttek fog majd neki esni. Főleg nem azok után amik történtek, még fel is ajánlkozott neki. Hangosan kifújta a levegőt amit nem is vett észre mikor kezdett visszatartani. Nem várt többre KwangSoo, a lány nyitott száját vette célba. Mohón, akár egy kiéhezett oroszlán a prédáját úgy falta Anne ajkait. Körbe barangolta szájának minden zegzugát, mint egy vándor aki hosszú útjáról tért haza.
Anne-t melegség öntötte el, amiért a férfi ennyire vágyik rá. Igaz fejében megannyi kellemetlen hang és gondolat sorakozott, de mindet elsöpörte KwangSoo birtokló csókjai, érintései, amiket a lány testén hagyott.

Mindketten türelmetlenül vágytak bőrük egymáshoz simulására, így Anne ruhái hamar darabokban hulltak az asztal mellett a földre. KwangSoo nem finomkodott sokáig, csókjai hamar apró finom harapásokká váltak, simogató ujjait pedig lüktető férfiassága váltotta fel a lány combjainak rejtekén. Egyetlen erőteljes mozdulattal tette magáévá a lányt, megleckéztetve vele az elmúlt napok magánya miatt. Anne a hirtelen jött behatolásra bele vájta karmait KwangSoo hátába amibe úgy kapaszkodott mintha az élete múlna rajta. Hihetetlen, de KwangSoo az éles fájdalom hatására, nem hogy lelankadt, hanem eksztázisba esett. Anne kicsit meglepődött, mikor kicsit tisztult a feje megérezte a kezein  lévő ragadós vért. Kezeit maga elé húzta míg KwangSoo erőteljes lökésekkel próbált egyre mélyebbre hatolni benne, ujjairól egyesével nyalta le az édes nedűt. Nem is lehetett semmihez hasonlítani annak a férfinak a vérét, akit mindennél jobban szeretett és kívánt minden szempontból.

Mikor szétváltak, KwangSoo igyekezett felöltözni, ekkor Anne megpillantotta a hátán lévő mély sebeket. Kezeit a szája elé kapta miközben saját tettén szörnyülködött. A férfi próbálta megnyugtatni, hogy nem fáj neki, és ne legyen bűntudata, mert ő bizony nagyon élvezte a dolgot. Anne csak annyit mondott, hogy "Irány az orvosi!", ez a kijelentése nem tűrt ellentmondást, ezt a férfi is érezte. Már annak is örült, hogy nem önsanyargásba verte magát a lány, hanem anyáskodásba kezdett felette. Ezt valahogy jobb szerette látni, mert így élettel telinek tűnt, nem pedig egy remény vesztett öngyilkos jelöltnek, mint az első pár napban. Sheppard nem tudta mit mondjon mikor meglátta a férfi hátát, főleg mert tudta Anne milyen labilis most. Látta rajta, hogy kellően megijedt a saját tettétől, éppen nem hiányzik neki egy gúnyos megjegyzés, vagy letolás. Lekezelte a sebeket, alaposan bekötözte, és pihenésre intette az ellenállást tanúsító KwangSoo-t.

Vacsoránál minden a megszokott mederben ment, míg egy ordítás ki nem zökkentette őket idilli jelenetükből. Jan pár sráccal elrohant felderíteni a túlvilági hang forrását. Anne minden idegvégződése pattanásig feszült, érezte, hogy valami nincs rendjén. Ő és a többiek elindultak, de nem sejtették, hogy az Exo tagokba botlanak. Anne-t háttérbe terelték, ami meglehetősen dühítette. Nem sok ideje volt magában duzzogni, mert elméjének küszöbén berontott Daisuke, aki követelte tőle, hogy menjen oda hozzá. Anne küzdött a késztetés ellen, hogy a vonzás felé menjen, ezzel engedelmeskedve a férfi parancsainak. Daisuke elvesztette türelmét, és olyan fájdalommal árasztotta el Anne testét, hogy térde zuhant, és korábban evett ételt kiöklendezte a padlóra. Daisuke továbbra is arra ösztökélte a lányt hogy menjen oda hozzá, és segítsen neki végezni Jan-nel. A lány továbbra se volt hajlandó engedelmeskedni a parancsnak, fejét lábai közzé szorítva görnyedt a padlón. Az izzó fájdalom, ami átjárta a testét, hirtelen megszűnt, feje kitisztult. Vége volt.

Pár perccel később erőt gyűjtve feltápászkodott a padlóról, a falnak támaszkodva elindult vissza a többiekhez. Nem volt ismerős számára a folyosó amin botorkált, próbált visszaemlékezni merről érkezett, de hiába. Jó pár métert haladt mikor három fickó keresztezte útját, nem mások voltak mint Thunder és cimborái.

- Újra körünkben üdvözölhetünk kis cica? -gúnyolódott SeungHo-
- Biztos hiányoztál neki - kacagott fel Thunder-
- Ha szeretnéd megízlelheted, csak kérned kell.
-Se egy káromkodás, semmi húzzatok az utamból? Mi lett veled, elvitte a cica a nyelved? -szaggatta le a lány felsőjét Thunder-
- Bocs, de ma épp nem vagyok hangulatban! - vicsorgott rá-

Karmaival a hátráló Thunder-be kapott, szaggatta ruháját, nem kímélve bőrét se. A másik kettő már messze járt, mikor Anne a földön kúszó-mászó Thunder felé magaslott. Olyan közel nyomta arcát a földön fekvőéhez, hogy az jól eszébe vésse kivel húzott újat. Meglendítette jobb kezét amivel a közeli falra kente a férfit. Dolga végeztével, egy önelégült vigyorral az arcán támolygott vissza cellájába. Lemosta kezeiről az alvadt vért, fel vette az első kezébe akadó pólót. Kellően fáradtnak érezte magát, így hamar ágynak esett, másnap reggelig úgy aludt mint akit agyonvertek.

Pár napra zárlatot rendeltek el a börtön egész területén. A jó oldala az volt, hogy Anne nem tudott sehova se elszökni KwangSoo elől, a hátránya pedig az, hogy Jihyuk is velük volt a nap huszonnégy órájában. Általában mindig akkor gázolt bele a hangulatba, amikor az kezdett kissé meghitté válni. Néhány ölelés, összebújás és csók közben egész biztosak lehettek, hogy Jihyuk benyög valami olyat, hogy "ugye nem akartok dugni?", vagy "meg ne fulladjatok a nyáltengerben". Ilyenkor rend szerint KwangSoo elküldte melegebb éghajlatra, olyan is volt, hogy bezárták a szekrénybe pár órácskára.

A zárlat feloldása utáni ebédnél végre minden újra a régi volt. Élvezték a szabadságot, még az ételnek is jobb íze lett. Ez a nagy szabadság se tartott tovább fél óránál, mert két őr jelent meg az asztaluknál. Magukkal kívánták vinni a két lányt, ami a srácoknak kicsit sem tetszett. Amint beléptek az igazgató irodájába a két őr távozott. A két férfi faggatózni, majd fenyegetőzni kezdet, hogy vallomásra bírják őket a korábban történtek miatt. Anne fal fehérré vált a kérdés hallatán, azonnal eszébe jutott az a jelenet amikor a földön fekvő Thunder-rel játszadozott. Jan szorítása kezein térítette észhez, nagy levegőt vett, és próbált higgadt maradni. Az elhangzottak jó részét meg se hallotta, mert gondolatai még mindig az akkor történtek körül mozogtak.

- Anne, hallasz? Minden rendben? Ugye nem ért hozzád az a mocsok?
- öö... Mit keresel te itt?
- Hogy-hogy mit? Érted jöttem. Hol jártál gondolatban, miközben ez a féreg épp arra készült, hogy tegyen veled valamit?
- Én ö... Nem is tudom. Csak hirtelen kikapcsolt az agyam. -hazudta, hisz tudta nagyon is jól min járt az agya-
- Ideje visszamennünk a szárnyunkba. Rád férne egy kis pihenés, nem nézel ki valami jól.
- Ez de romantikusra sikeredett. - viccelődött- Ennél szebbet nem is mondhattál volna.
- Menjetek szobára, de gyorsan! -hangzott a hátuk mögül-

Amint visszaértek Anne a tusolók felé indult, hogy kitisztítsa fejét. Állandóan azok a képek jelennek meg előtte, ahogy véres karmaival egy test felett áll, amit szét téptek. Éjjelente a test nem másé, mint KwangSooé. Tudja, hogy ő lenne az utolsó akit bántana, mégis ezek a rémálmok gyötrik. Nappal pedig Thunder rettegéssel teli szempárja kísérti, olykor az a szempár átalakul szerelme szemeivé. Cellájába visszaérve az asztalnál ülő KwangSoo ölébe ül, és arcát mellkasához szorítja. Kezeivel szorosan átöleli a férfit, mint aki soha nem akarná elereszteni, bármi történjék is. Nem egészen egy órán át ültek szótlanul összebújva, mikor KwangSoo a lány halk szuszogására lett figyelmes, aki továbbra se volt hajlandó elengedni őt. Megragadta őt, és lefektette gyengéden ágyára, majd mellé bújt és finom mozdulattal betakarta magukat.

Bezárva 19.rész

- Mi a franc történt? - tépte fel az ajtót és kezdte faggatni Sheppard-öt.

A férfi megvakarta a fejét zavarában. - Néhány Exo-s srác megölt két lányt. - válaszolta. - A darabjaik szana-szét hevertek a déli szárny celláiban.

- Jézusom! - szörnyülködött Anne. - Mivel érdemelték ki?

Sheppard megrángatta a vállát. - Lehet ezzel akarnak bosszút állni Anne akciója miatt. 

A reggelt a szokásos vérszipolyozással kezdték. Mire lenyelték az első kortyot, Sungje is megjelent. Látszott rajta, hogy legszívesebben leteperné, de úgy nem, hogy Anne velük van. Míg szipolyozták a zacskóikat, addig Sheppard ellátta a sebeiket és Anne szemei akkor kikerekedtek. Mindketten sziszegtek, amikor kicserélték a nyakukon a kötéseket, de nem mondott Anne-nek semmit és tudta, hogy később kérdezni fogja. Nem időztek sokat, mert hamar elindultak az ebédlő felé, ráadásul Sungje a bejáratnál elkapta és megcsókolta. Próbálta eltolni magától, de nem tudta.

- Ne itt! - mondta amikor meg tudott szólalni.  

Sungje nagyot sóhajtott és megadta magát. - Később folytatjuk.

Csak bólogatni tudott, majd beálltak a sorba és vártak a sorukra. Felcsillant a szeme, amikor meglátta a tányéron a rántottát, szalonnát, zöldségeket és gyümölcslevet kaptak hozzá. Mindannyian elkezdtek enni és Anne is jó ízűen falatozott. A vér megtette a hatását és egész jól indult a reggelük. Étkezés után a fiúk visszavitték a tálcákat és rövid búcsúzás után négyen eltűntek. Sungmo és Kwangsoo maradt velük. Indulás előtt még összenézett a T&T párossal és Vixx-el is, ami azt jelentette, hogy megkérte őket, hogy derítsék ki mi történt a déli szárnyban. Nagy nehezen elindultak a nyugati szárny felé. Csendben sétáltak egymás mellett és csak arra várt, hogy Sungmo mikor akad ki. Erre nem is kellett sokat várni, mert rázendített, amikor beértek a területre. 

- Beszélnünk kell! - már várta, de nem azzal indított, amire számított.

- Miről? - nézett rá értetlenül.

- Rólunk! - kezdett megijedni, de vállalta a tortúrát.

- Ajjaj! - húzta félre a száját és várta, hogy robbanjon a bomba.

- Csak ennyit tudsz mondani? - ragadta meg a csuklóját, ezzel megállítva két cellára a sajátjuktól.  

- Mit mondjak? - vetette oda félvállról és akkor érezte, hogy olyat mondott, amit nem kellett volna.

- Mondjuk azt, hogy engem miért hanyagolsz? - először meg sem tudott mukkanni, mert kereste a szavakat és hagyta, hogy végigmondja amit akart. - Inkább Sungje-vel és azzal az állattal töltöd minden idődet!

Kezdte idegesíteni a téma. - Már te is kezded? - mordult rá a fiúra és beviharzott a cellájukba.

Sungmo követte és a biztonság kedvéért bevágta maguk mögött az ajtót, hogy ne zavarhassa meg őket senki. - Mi az, hogy én is? - csattant fel.

- Két napja Sungje is előadta ezt a műsort! - lépett hátra néhány lépést és igyekezett távol tartani magát az ágyaktól. - Unom már a féltékenykedéseiteket! 

- Itt vagyok veled és neked csak az jár a fejedben, hogy ő mit mondott! - azt hitte innen nem fajulhat tovább a dolog, de tévedett. - Azt hittem a reggeli félbemaradt akciónk után élsz a lehetőséggel, hogy kettesben maradtunk! - Mondani akart valamit, de Sungmo kapott a lehetőségen. Odament hozzá a falnak préselte és elhallgattatta egy csókkal.  

Először nem akarta viszonozni, de amikor bebocsátást kért a szájába, megadóan felsóhajtott és megadta neki amit akart. Belenyögött a csókba, amikor a fiú keménységét a hasának nyomódni. Karjaival átölelte a hátát és úgy húzta közelebb magához. Hamarosan két kéz csúszott a nadrágjához és bontotta ki. Először az ő majd Sungmo nadrágja is a földön végezte, aztán a fehérnemű következett és végre az ölében találta magát. Legnagyobb meglepetésére nem maradtak a falnál, hanem a rácsokhoz mentek és ott támasztotta meg magukat. Kezeivel megragadott egy-egy csövet és várta a következő lépést.
Nem is kellett sokat várnia, mert a fiú belé hatolt és egy hangos nyögés kíséretében hátra vetette a fejét. Önkívületben zihált, miközben Sungmo a nyakát halmozta el gyengéd csókokkal és megállt, hogy kiélvezhessék az első lökést. Felszisszent, amikor a kötésénél járt és akkor már képtelen volt uralkodni magán. Egy halk nyögés közepette előbújt belőle a vámpír és még többet akart. Úgy szorította a rácsot, hogy majdnem kitörte azt a két darabot, amibe kapaszkodott. Sungmo vágytól ködös szemekkel nézett rá és nem zavarta az, hogy átváltozott. Lábait szorosan átfonta a derekán és beharapta alsó ajkát, mielőtt megcsókolta volna.
Egy ügyes mozdulattal ellökte magukat a rácsoktól és az ágyon kötöttek ki. Lehunyta szemeit, miközben megtámaszkodott Sungmo mellkasán és folytatta a mozgást. Az érzés majdnem olyan intenzív volt, mint mikor a rácsoknál a fiú eltalálta azt a pontot benne, amitől mindig csillagokat látott. Nem törődtek azzal, hogy az egész nyugati szárny tőlük hangos, csak élvezték az együttlétet. A nyakához hajolt és gyengéden végignyalt rajta, mire a fiú felnyögött és felajánlkozott neki. Sungmo beharapta a száját és megerősítésképp bólintott is. Nagyot nyelt, majd fogait lassan a bőrébe nyomta és a fiú hangosan felnyögött. Észre sem vette, hogy szerelme közben a csiklóját simogatta. Forróság kúszott fel a lábujjától egészen a szeméremdombjáig. Elengedte a nyakát és birtokba vette a száját. Egymás szájába nyögve lendültek át a határon. Reszketve mozgott még néhányat Sungmo-n mielőtt elengedte a száját és fáradtan ráhullott. Mikor végre volt erejük megmozdulni, elmentek zuhanyozni, majd a gyengélkedőre.  

Sheppard a fejét csóválta, amikor meglátta Sungmo nyakán a két pontszerű sebet. - Ti Hatcher lányok annyira szenvedélyesek és fékezhetetlenek vagytok!

Felhúzta a jobb szemöldökét. - Ne nézz így rám!

Sungmo elmosolyodott. - Én kértem rá.

A férfi meglepődött. - Miért is? - Ez őt is érdekelte.

- Tudni akartam milyen érzés. - válaszolta.

Sheppard a szomszéd asztalhoz ment és elvett onnan egy zacskó vért, amit kezébe nyomott. - Nem mész el, míg meg nem ittad!

Elhúzta a száját, de megadta magát. - Igen apu! - Miután beleivott, az érzékei is kiélesedtek. Hálás volt Sheppard-nek, mert mindig tudta mikor éhes és egy akkora szeretkezés után rá is fért, pláne, hogy belekóstolt Sungmo-ba. - Félsz, hogy bevadulok? - szórakozott a férfivel.

Sheppard elmosolyodott, majd sóhajtott egyet. - Az nem vadulás lenne, hanem mészárlás!

Kuncogni kezdett a mondatra és eszébe jutott a régi énje. Mire megitta a vért, Sungmo is el lett látva. A harapás miatt vasat is kapott, nehogy megviselje a szervezetét a vérhiány és erőt adott neki. Összefűzték ujjaikat és úgy csatlakoztak a többiekhez a vacsorához. Nagyot nézett, amikor Sungmo-val egyidőben Kwangsoo is előkapott néhány szem vas tablettát és néhány korty gyümölcslével lenyelték. Ekkor esett le neki, hogy nemcsak a kintiekre értette Sheppard amikor ingatta a fejét a harapás miatt. Sungje később ült le hozzájuk, mert külön várt még valamire. A srácok ujjongtak, amikor meglátták a tányéron a sütiket. Rájuk is fért egy kis boldogsághormon! Épphogy lenyelték az utolsó falatot, amikor egy túlvilági ordítást hallottak meg valahonnan visszhangzani. Azonnal összenézett a T&T párossal és a Vixx-el. Szinte egyszerre álltak fel, de mielőtt indulhattak volna, Anne megragadta a kezét.

- Hová mész? - kérdezte kétségbeesetten.

- Megoldom a gondot. - válaszolta és akkor már tudták, hogy baj van, amikor Gackt is elindult a hang irányába.

- Veled megyünk! - jelentette ki Sungje, de hallani sem akart róla.

- Ti védjétek a nyugati szárnyat! - mondta, mielőtt eltűnt volna a szemük elől.

Szinte azonnal a magánzárkák felé indult. A déli folyosó felől ismét sikítások hangzottak fel, majd mindent belepett a friss vér illata. Ezt meghagyta a többieknek, ő pedig rohant tovább. Mikor odaért, ingatni kezdte a fejét, mert Daisuke még mindig bent volt és nem mozdult. Néhány pillanat múlva ordítva rúgta ki a zárka ajtaját. Hörögve, mutáns vámpírként állt előtte és vicsorgott rá. Neki sem kellett több, hogy megmutassa igazi énjét, ami ha lehet még csúnyább volt, mint maga Daisuke. Felkészülten várta a pillanatot, amikor neki támadt és ez nemsokára meg is történt. Minden nehézség nélkül hárította el a támadást, de nem kímélte Daisuke-t. Pont úgy bánt vele, ahogy megígérte. Számolni sem tudta hányszor vágta neki a falnak és törte el valamelyik csontját, míg fájdalmasan nyöszörögve a földre csúszott. 
 Vicsorogva hajolt fölé és tépte le először a szárnyait, majd folytatta a karjaival, de nem az egésztől szabadította meg. Az ujjaival kezdte. Utánuk a csuklói, majd könyökei és a vállai következtek. Néhányszor megpofozta Daisuke-t a felsőkarjával, majd valahova a háta mögé hajította és jöhettek a lábai, szintén aprólékos munkával. A végtagok után a belső szervei következtek. Nevetve tépte ki a beleit, majd szabadította meg a veséjétől, májától, gyomrától és végül a szívétől is. A biztonság kedvéért egy fadarabot döfött a szívébe és Daisuke akkor hamuvá égett. Győzelemittasan felordított, hogy mindenki tudja, korábbi támadójuk halott. 
Elindult, hogy megkereshesse a többieket és amikor megtalálta, éppen az összekötő folyosókon harcoltak az Exo tagjaival. Tsubasa éppen az egyiknek tépte le a fejét és döfte át a szívét, amikor becsatlakozott. Sungmo és Kwangsoo kimaradt a buliból, mert a sérüléseik miatt elgyengültek és nem bírták volna sokáig. Sungje és Yunhak védték őket. Ő is széttépett egyet, de nem figyelte kicsodát. Éppen Sungje-t akarta lenyomni az egyik, amikor megragadta és átütötte öklét a mellkasán. A négy fiú nagyot nézett és szerelme szemei felcsillantak az új módszertől. Szép lassan végeztek minden ellenséggel, de börtön néhány folyosója úgy nézett ki, mintha tornádó pusztított volna. Egy gyors zuhanyzás után visszavonultak a nyugati szárnyba, ahová az őrök bezárták őket.  
Az éjszaka további része csendben telt. Csak a takarítók hangját lehetett hallani időnként, ahogy felosztották maguk között a folyosók takarítását. Meglepő módon egész sokáig aludtak és csak akkor keltek fel, amikor enni vittek nekik. Így ment ez néhány napig, aztán a zárlatot feloldották és megnyitották a szárnyakat. Az ebédet már ott költhették el. Arra gondolt, hogy egy alapos zuhanyozás után néhány órát az udvaron tölt, hogy levegőzhessen kicsit. Régen nem volt kint és már nagyon vágyott oda. Alig ült vissza közéjük a tálca visszavitele után, amikor megjelent az egyik őr és megkérte, hogy menjen vele. Ezúttal Anne-nek vele kellett tartania. A fiúk azonnal felhörrentek, de nem volt más választásuk, mint elengedni őket. Az útvonalat már ismerte, mert legutóbb is itt vitte az őr a börtön igazgató elé.  

- Hello, hölgyeim! - üdvözölte őket Sangwook és Julien.

- Hello. - húzta el a száját és egyáltalán nem tetszett neki a helyzet.

- Nos azt hiszem elég időt adtunk, hogy megszerezzék az infókat, amiket korábban kértünk! - A mondatra megfeszült.  

- Nem tudtunk meg semmi lényegeset. - bökte be, de látszott a két férfin, hogy nem hittek neki.

- Ugyan már, Jan! - az igazgató felállt és a háta mögé sétált. - Nekem elmondhatja! - Anne-k intett alig észrevehetően, hogy ne mondjon vagy csináljon semmit. A férfi a vállait kezdte masszírozni. - Elintézhetem, hogy az egyik itteni házban lakhassanak és nem kell többet találkozniuk velük. 

Kezdte nagyon feszélyezni, hogy az engedélye nélkül érintette meg. - Vegye le rólam a kezét! - mordult rá a férfire.

Mikor nem volt hajlandó válaszolni, a férfi visszavonulót fújt, de nem hagyta abba a kérdezősködést. - Mi történt a múltkor?

- Mikor múltkor? - Valami azt súgta neki, hogy a pár nappal ezelőtti mészárlásra gondolt, de addig nem akart mondani semmit, amíg nem volt biztos benne.

- Amikor az a sok ember meghalt! - vicsorogta az igazgató. Kereste a szavakat.

Gúnyosan nézett a férfire. - Nagyon jól tudja! - Mindkét férfi kérdően nézett rá. - Ugyan már! Mind láttuk a kamerákat! - Megfeszültek a mondatára. - Azt hitte nem tudom, hogy működnek? - Az igazgató szemei kikerekedtek.

- Ezért nem csinál a Supernova semmit? - Anne azonnal lefehéredett, de megszorította a kezét. Jelzett neki, hogy utána mindent elmond amit tudnia kellene.

Néhány pillanatig őszinte volt a férfivel. - Nem mondtam nekik semmit.

Sangwook hunyorogni kezdett és kijátszott ellene néhány kártyát. - Titka van előttük annak ellenére, hogy kettővel is egészen közeli kapcsolatot ápol? - Nem lepte meg a dolog és már várta mikor húzza elő a tarsolyából. 

- Jobban járnál, ha beszélnél, mert a barátnőd bánhatja! - próbálta fenyegetni Julien, de nem tudta azt, amit ő. Álljunk meg! Mióta tegeződnek?

- Jobban tennéd, ha nem ingerelnél! - figyelmeztette a Julien-t. - Mostanában nagyot harapok! - Elégedetten nézett rá, amikor ijedtében nagyot nyelt.  

Hirtelen arra kapta fel a fejét, hogy az ajtó szinte kirobbant a fejéről és megjelentek a fiúk. Sungmo a szokásosnál is feszültebb volt és amikor meglátta az igazgató kezét a vállán, azonnal akcióba lépett és akkorát ütött rajta, hogy a szemben lévő falnak csapódott. Kwangsoo is ellökte Anne mellől Julien-t. Sangwook nagy nehezen feltápászkodott és kellett neki egy kis idő, míg normálisan magához tért. Julien az asztal másik végéhez sétált és segített Sangwook-nak leülni, majd várt. Sungmo forrt a dühtől és Sungje-nek sem kellett sok, hogy elboruljon az agya.  

- Ezért mind megszívhatjátok! - fenyegetőzött az igazgató.

- Óvatosan a fenyegetőzéssel, igazgató! - Hallották meg Tsubasa hangját a hátuk mögül.

- Mit akarsz? - förmedt rá a férfi.

- Oi, oi, oi! - dorgálta Sangwook-ot. - Így kell beszélni azzal, aki segít rendet tartani a börtönödben?

- Ezért áttehetnélek titeket a déli szárnyba!

- Csak tessék! - tárta ki Tsubasa a karjait. - Legalább ott is rendet tehetnénk! - Sangwook nagyot nyelt. - Magunkra hagynátok minket?   

Bólintott egyet, majd Anne-nel egyszerre felálltak és a fiúknak is jeleztek, hogy indulhatnak. Egész úton azon gondolkodott, hogy hogyan oldja meg a helyzetet, hogy ne zaklassák őket többet. A fiúknak sem használ, hogy ugraniuk kell, amikor őt vagy mindkettejüket behívatják magukhoz. Tudta, hogy Tsubasa egy hihető mesét talál ki arról mi történt akkor éjjel. Úgy időzítették, hogy ameddig a harc tartott, kapcsoljanak ki a kamerák és a szárnyukban is megrongálták azokat, amik a celláikat figyelték. Várta, hogy Anne mikor kéri rajta számon a kamerás ügyet, amiről nem tudott. Már a szárnyukban jártak, amikor Sungmo váratlanul összeesett.