2014. szeptember 9., kedd

Bezárva 6.rész

Már egy egész hete annak, hogy Jan szomja elviselhetetlen kínt jelentett, és Anne tehetetlenül várta, hogy mi lesz. Az elmúlt pár napban sikerült megszoknia az új helyzetet amibe csöppent, és már úgy gondolja, hogy élete legjobb történése volt, hogy becsukták abba a börtönbe. Még mindig vannak nehézségei és továbbra se hajlandó behódolni senkinek, segítségre pedig nem szorul amíg Jan vele van. Egyik reggel Anne elindult Jan cellájába, hogy felébressze, mert szokása ebédig aludni, ezt meg is szokta már és mindig volt valaki vele addig, de most senki nem volt a környéken. Ahogy belépett az ajtón látta, hogy Jan sehol sincs, első útja Tackeyék szárnyába vezetett, de se őket, se Jant nem találta ott, így elindult a déli szárny felé. Tudta, hogy Jan oda menne legkevésbé, de baljós érzése volt amiatt, hogy mindenki eltűnt, attól tartott, hogy a múltkori szemetek elkapták, vagy épp legyengülve tartják fogva. Megmagyarázhatatlan érzés fogta el minden egyes alkalommal amikor a déli szárny felől hangokat hallott, nem félelem, de valami hasonló. Szinte borsozott a háta, a folyosók sötétek voltak, vér nyomokkal díszítettek, egyszóval ez volt az a hely ahonnan sokan nem tértek vissza a saját lábukon a helyükre.

- Eltévedtél bárányka? -egy sötét árnyék szólalt meg a háta mögül-
- Magányosnak tűnsz!  De talán segíthetünk enyhíteni ezt az érzést! - állt elé Thunder-
- Ez nem Jan kis cicája? -gondolkozott el Mir- Folyton vele van, meg azokkal a srácokkal. De ma egyedül van!
- Főnök, ki kéne használnunk ezt a páratlan alkalmat, ha már Jan sose adja meg magát! -szólalt meg Lee Joon-
- Mit akartok tőlem?! Mi közötök van Janhez? -próbált hátrálni, de az egyik megragadta a karjánál fogva-
- Nem mész sehova! -szorította meg kezét G.O.-
- Nem a francot nem! - könyökölte hasba fogva tartóját-
- Azt mondtuk ITT MARADSZ!!! -vágta képen SeungHo, feltehetőleg a vezetőjük -
- Most pedig szépen így maradsz! -szorította a vállánál fogva, térdre kényszerítve Thunder- 

KwangSoo vissza ment a cellájukhoz, hogy meg nézze Anne már ébren van e, de mikor üresen találta ágyát azonnal a keresésére sietett, útközben elszaladt YunHak mellet és csak annyit kiabált, hogy "eltűnt!". Mindenki a keresésére indult, de csak KwangSoo gondolta úgy, hogy a déli szárnyban kellene kezdeni a keresést, igaz Anne sose merészkedne oda önszántából és pont ezért tartotta legesélyesebbnek azt a helyet. Ahogy a folyosó felé haladt néhány hangos szó szűrődött ki felé és azonnal rohanni kezdett a hang irányába. Épp időben érkezett, Anne könnyes arcát éppen SeungHo kigombolt nadrágja felé tolták ketten is, de lány ellenkezett ezért megütötte az egyik. Ekkor Füttyentett egyet KwangSoo jelezve a többieknek, hogy merre kell jönniük, és azonnal kitépte Annet a két srác kezei közül.

- Ő hozzánk tartozik!
- Nyugi mi csak szórakoztunk egy kicsit! -húzta fel sliccét keserű szájízzel SeungHo-
- Szóval ti szórakoztok a mieinkkel? -csattant fel YunHak, ahogy odaértek-
- A nagy Supernova egy ilyen kis jelentéktelen cicukát védelmez? Ennyire unatkoztok odaát? -ércelődöt Mir-
- SeungHo tegyél pórázt és szájkosarat a kölyökre, amíg nem tudja tisztelni az idősebbeket! -jegyezte meg gúnyosan YunHak-
- Melyikőtök ágymelegítője a kis csaj? A tiéd YunHak? Vagy KwangSooé? -vágott vissza SeungHo-
- Na most húztad ki a gyufát, te... -lendítette meg ökölbe szorított kezét KwangSoo-
- KwangSoo ELÉG! Kísérd vissza Annet és higgadj le! -csitította YunHak- Ti meg, ha még egyszer a lányok közelébe mentek, tuti, hogy nem fogjuk vissza magunkat!

KwangSoo visszakísérte Annet a cellájukba, próbálta megnyugtatni mert eléggé felzaklatta a dolog, és persze dühös is volt, mert már megint ő volt a kis lány, akit meg kell védeni. KwangSoo nagyon is jól tudta, hogy ez idegesíti a legjobban a lányt, pedig ez nem olyan dolog ami csak a gyengékkel történik meg, főleg, ha ennyien veszik körül és kényszerítik, bántalmazzák, csak hogy megtörjék és azt tegyenek vele amit csak akarnak. Másrészt KwangSoo is dühös volt önmagára, mert úgy vélte csak azért szemelték ki Annet mert velük lógott az elmúlt napokban.

- Anne én sajnálom, hogy miattam majdnem...
- Nem miattad! És amúgy is miért kell mindig engem óvni? Te is és Tackeyék is folyton aggódtok és védelmezni akartok. Úgy utálom, hogy ilyen sebezhetőnek tűnök és néha tényleg az is vagyok! Most is, ha nem jössz, akkor... akkor ki tudja még mikre kényszerítettek volna.
- Nincs semmi baj! Csak azt bánom, hogy nem értem oda hamarabb! Azok a szemetek rád tették a mocskos mancsukat! Ugye nem ütöttek meg nagyon?
- Egy-két pofontól még nem fogok ágynak esni! Már volt ennél rosszabb is...
- Várj! Miről beszélsz? Ezt hogy érted?
- Semmi! Csak egy rossz emlék!
- Ha nem akarsz róla beszélni, legyen! De legközelebb ne mászkálj el! Értetted?
- Igen apu! Ha megengeded elmennék megmosni az arcomat. Olyan szánalmasan festek száraz könnyekkel az arcomon! Olyan mintha céltáblát tartanék magam elé, vagy felhívást, hogy itt egy szerencsétlen kis lány aki megmentésre szorul.
- És visszatért a régi Anne aki neki megy a világnak, szembe az árral.

Már a mosdókagyló felé sétált amikor Jan lépett be a cellába és megragadta a kezét. Faggatni kezdte a történtekről, de Anne nem akarta elmondani, egy SEMMI-vel el is intézte volna, ha KwangSoo nem kezdi el a kis monológját az esetről. Elmesélt mindent részletesen Jannek, sőt annyira felhúzta magát ha csak visszagondolt rá, hogy a legközelebb álló falba csapott. Jan azonnal ideges lett, amiért azok a szemetek beakarták mocskolni Annet, azonnal sarkon fordult és kitudja hova trappolt el.

- Ezt most miért kellett? Nem tudtad volna megtartani magadnak?
- Nem! Hogy mondhattad neki azt,hogy semmi? Nem veszed észre, hogy mennyi aggodalmat okozol neki?
- Bocs hogy élek! Gondolom nektek is csak fejfájást okozok, amiért folyton meg kell védenetek.
- Ne mondj ilyet! Egyszerűen csak aggódunk érted! De ha ez megnyugtat Janért is épp úgy aggódunk mint érted.
- Azt hiszem inkább kimegyek az udvarra!
- Lekísérlek!
- Nem kell bébicsősz! Van elég őr az udvaron, nem kell hogy te is azt stíröld, hogy hogyan bámulom az eget!
- Rendben! De ne várd, hogy majd itt fogok ücsörögni és hímezgetni, míg te odakint mászkálsz!
- Felőlem! Ha neked ettől jobb!

Nem tudni miért beszéltek így egymással, mert nagyon jóba lettek, de valószínű a történtek így csapódnak le bennük és így vezetik le az indulataikat. Anne ugyebár nem akarta, hogy így lássa meg bárki is, főleg nem KwangSoo, bárkinek örült volna ha megmenteni ment volna abból a szar helyzetből, de miért pont neki kellett lennie, ezen tudott csak járni az agya. Annyira felzaklatta ez az egész,hogy az ebédnél külön asztalhoz ült, mégpedig Tackeyékhez, és testbeszédével KwangSoo tudomására hozta, hogy ahhoz asztalhoz már nem ülhet senki. Mindketten háttal ültek a másiknak úgy helyezkedtek asztalaiknál, de enni egyik se volt hajlandó.

- Miért vagy ma olyan ellenszenves? -kíváncsiskodott Tackey-
- Csak nem a múltkori mogyorós srác csinált valamit az éjjel?
- Nem is vagyok! Csak egyszerűen nincs étvágyam! Unom már az onigirit!
- Hogyhogy Jan nem eszik veled? Vagy inkább miért eszel itt és nem ott? És miért volt fontos, hogy háttal ülj nekik?
- Nincs semmi különösebb oka! De ha nem láttok szívesen el is mehetek! -felállt az asztaltól és Tackey vissza akarta rántani a székére, de valahogy az ölébe sikerült rántania-
- Nem úgy értettük! Csak kíváncsiak vagyunk mi történhetett?
- Nem bánnám ha maradnál! Sőt akár így is maradhatnánk! -kacsintott rá Tackey-
- Úgy látom a másik asztalnál is kiszúrtak benneteket. -vigyorodott el Tsubasa-
- Ma már láttak ennél szarabb szituban is!
- Szóval ezért vagy morcos? -kérdezte Tsubasa-
- Majd felvidítalak! -mosolyodott el Tackey-
- Tartogassd magad Jannek!
- Esélye sincs ha én ott vagyok! -kuncogott Tsubasa-
- Kukacomat már csekkolta, és csipte!
- Álmaidban öcsi! Egy kisiskolás lánykával se tudnál mit kezdeni!
- Szerintem meg ketten se lennétek elegek neki egy jobb napon! -kacagott Anne a képükbe-
- HALLOK ÁM MINDENT! -hangzott a másik asztalnál ülő Jan szájából-

Jan és a két fiú nevetése hallatszott csak az ebédlő azon sarkában ahol ültek. Anne most először volt hajlandó hátra nézni a másik asztalra, de pechére KwangSoo is éppen akkor határozta el, hogy oda pillant. Mivel Anne már percekkel korábban kikászálódott Tackey öléből KwangSoo megnyugodva hessegette el fejéből a gondolatot, hogy egy másik srác karjaiba lássa a lányt. Nem tudta, hogy miért idegesítette a gondolat, de nem is gondolkozott tovább. Ahogy a tekintetük találkozott mindketten vissza fordultak saját asztalukhoz, Anne oda adta az érintetlen tányért a fiúknak, hogy egyék meg, és ezzel távozott is.

- Állj már meg! -ragadta meg Jan- Mi volt ez az előbb?
- Mi? Végeztem a kajámmal és kijöttem. Ezzel mi a baj?
- Látom, hogy mérgelődsz! Csak arra lennék kíváncsi, hogy mi miatt?
- Semmiség!
- Ezen a tetves helyen bárkit megtéveszthetsz rajtam kívül! Ismerlek már, tudom, hogy mikor hazudsz! Na ki vele mi bánt!
- Csak ez a mai dolog a déli szárnyban! Tudod, hogy utálom, ha mások mentenek meg, de akkor, ott könyörögtem hogy valaki jöjjön és mentsen meg. De amikor meghallottam KwangSoo hangját azt kívántam bár ne jött volna senki. Végre barátra találtam benne, erre azt kellett látnia, hogy könnyes szemekkel egy másik férfi ágyékához nyomják az arcom. Meg ugye féltem attól is, hogy bajba keverem, ha elborul az agya, és azt nem akartam, de a többiek időben jöttek, még mielőtt butaságot csinált volna. Láttad a cellában is, hogy a falba ütött mérgében, pedig csak eszébe jutott, hogy mit tettek velem azok a szemetek.
- Ez bánt ennyire? Az hogy olyan kellemetlen szituban látott? Szerintem nem lesz hatással a barátságotokra, bár nem értem mi ez a nagy durca közöttetek.
- Veszekedtünk pont emiatt. Kiakadtam, hogy mindenki gyengének lát és aggódik miattam. Valahogy jöttek egymás után a szavak, azt mondta, hogy érted is épp úgy aggódnak mint miattam, nincs miért rosszul éreznem magam. Utána meg mindenhova követni akart és tovább veszekedtünk, utána jött az ebéd.
- Ez természetes, hogy aggódnak miattad, és miattam is.
- De te erős vagy és tudsz magadra vigyázni, én meg...
- Ha nem lennének itt a srácok, már rég elbántak volna velünk! Az oké, hogy miért vagy lehangolt, már kezdem kapizsgálni, de egyet nem értek akkor se! Miért voltál ott?
- Téged kerestelek! Aggódtam, mert mikor reggel a cellátokhoz mentem nem voltál ott, se tusolóknál, se Tsubasáéknál, ők se és a Supernovás srácok se voltak sehol.
- Itt voltunk! Beszélgettünk dolgokról... -elgondolkozott-

- Min gondolkoztál el ennyire? Föld hívja Jant!... Segítség! Segítség!
- Jaj! Mi történt?
- Semmi, csak annyira el voltál gondolkodva, hogy próbálgattalak visszarángatni ide. -nevetett Anne-
- Tudod a kinti dolgok, az emlékek, a családom és persze Brian jutott az eszembe.
- hát igen... Brian... Biztos nagyon hiányzik neked, de szerintem neki is hiányoznak a veled töltött idők.
- Ki tudja... Lehet már el is felejtette, hogy létezem... -futott végig egy kósza könnycsepp az arcán amit azonnal le is törölt amint meglátta az ajtó üvegén keresztül őket néző Sungjét-
- Azt hiszem nekem most egy forró fürdő jól esne a mai nap után, annak ellenére, hogy még csak az előbb fejeztük be az ebédet. Jan figyelsz te rám?

Jan ismét gondolataiba merülve áll Annenel szemben, Sungje pedig épp feléjük tart, a lány pedig az ajtó felé indul az áhított tusoló irányába. Jan már csak arra eszmél, hogy ahol nem rég még Anne állt, most Sungje van és fürkésző tekintetével őt nézi. Meg is kérdezi egyből, hogy hol van Anne, Sungje pedig megmondta, hogy vissza ment a cellájába.

- Hol voltál? Hova mész?
- Hyung hagyd már kicsit békén!
- Ha tudni akarod Jannel az udvaron beszélgettünk, most pedig tusolni megyek! Talán oda is követni akarsz?
- Lehet nem ártana! -válaszolt morcosan KwangSoo- Ki tudja kivel futsz össze, az a legőrizetlenebb hely ebben a kócerájban!
- Nem lesz semmi bajom egy tusolástól! Eddig is egyedül jártam, mert Jan gyengélkedett, most is oda találok!  -elindult a tusolók irányába-
- Minek szólsz bele mások dolgába? Te nem láttad reggel ahogy ott térdelt...
- Igaz, hogy nem láttuk, mert már később értünk oda! De gondolj már bele kicsit abba is, hogy neki milyen, hogy úgy láttad! - csatlakozott be Geonil is a beszélgetésbe-
- De ezen nincs mit szégyellnie, nem ő akarta...
- Az lényegtelen! Te tudhatnád a legjobban, hogy utálja ha kiszolgáltatott helyzetbe kerül és valaki segítségére szorul.
- Mindegy! Ha 5 percen belül nem ér vissza én utána megyek!

KwangSoo elindult a tusolók irányába, már majdnem oda ért amikor egy hatalmas puffanást hallott és Anne hangját. Azonnal berohant, ekkor Anne magára rántotta törölközőjét ami esés közben maga mellé hullott, és kiabálni kezdett a segítőkész fiúval.

- Mit keresel itt?! Komolyan rosszabb vagy mint az a taperolós idióta haverod!
- Azt hittem baj van! Hallottam, hogy valami puffan és a hangodat is...
- Persze, mert rohadtul fájt ahogy bevertem a fejem!
- Úgy örülök, hogy nem esett bajod! -rántotta magához a földön ülő lányt és karjaiba zárta- Annyira megijedtem, hogy valami bajod esett! Mutasd a fejed!... Csak egy kis pukli! Hozok rá jeget amíg te felöltözöl.
- Jó, de kérlek ne ide gyere! Ha még egyszer bejössz tuti, hogy neked lesz nagyobb szükséged a jégre!

KwangSoo épp feltápászkodna a padlóról, hogy elmenjen jégért, amikor cipője talpa megcsúszik a szappanos vízen és vissza esik Annere. Abban a pillanatban lép be Jan, aki szája elé tett kézzel hátrál, amíg bele nem ütközik a falba, ami szintén nagyot szól.

- Ez nem az aminek látszik!
- Mi nem láttunk semmit! -hátráltak kifelé-
- Remek! Minek kellett elesnem megint?
- Nem tudom, de most már szállj le rólam, nehogy mások is félre értsék! Mellesleg a derekam már teljesen áthült!
- Akkor fussunk neki még egyszer! -megtámaszkodva próbál felállni- Menj vissza egyenesen a cellába mindjárt megyek én is!

Pár perccel később Anne már az ágyában ült nyakig betakarózva, mert fázott a zuhanyzó padlóján eltöltött percektől. Hamarosan KwangSoo is visszatért, éppen akkor mikor Anne gyomra megkordult. Egy tál meleg rizst és a jéggel teli zacskót nyomott a kezébe.

- Ezt a fejedre, ezt pedig mind meg kell enned!
- Nem vagyok éhes!
- Tényleg? ... Az előbb mintha a gyomrodat hallottam volna kajáért követelőzni.
- Ha neki nem kell majd én megeszem! -ajánlkozott fel JiHyuk a nemes feladatra-
- Ki van zárva! Láttam az ebédnél, hogy hozzá se nyúlt a kajához és amikor elment az asztaltól a két srácnak adta. Dehogy fogod megenni! -zavarta el a tányértól a potyalesőt- Ha kell én nyomom le falatonként a torkodon, szóval jobb ha magadtól el kezdesz szépen enni! -szigorú tekintettel próbált hatni a lányra-

Még jó pár óra volt a vacsoráig, Anne az ágyában maradt fejére szorítva a jeget, KwangSoo az asztalnál ücsörgött, néha oda-oda pillantott a lányra, hogy alszik e vagy olvas még mindig. JiHyuk folyton ki-be mászkált, szinte már idegesítette mindkettőt, mert nem tudtak nyugodtan koncentrálni arra amivel éppen foglalkoztak. Végig csend honolt a cellában, csak néha zavarta meg a nyugalmat JiHyuk egy-egy rossz mozdulattal, amikor valami a földön landolt vagy éppen valami "vicceset" próbált mesélni. Végre elérkezett a vacsora ideje, mindenki letette a keze dolgában levőket és az ebédlő felé vették az irányt.

- A nap legjobbja! Végre nem onigiri! -örvendezett Anne az édes-savanyú mártásnak-
- Na még se vitte el a cica a nyelvedet! -kötött bele JiHyuk a lányba-
- Miért vitte volna? -szólalt meg KwangSoo-
- Egész délután síri csendbe voltatok, majd bediliztem, most meg szinte ontjátok a szót magatokból.
- Hagyd őket! -mosolyodott el Jan-
- Min mosolyogtok ennyire? -faggatózni kezdett, miután Sungje is nevetni kezdett Jannel-
- Már mindent megbeszéltek korábban! -válaszolt Jan miután kinevette magát-
- Mikor? ... Ha én végig ott voltam velük a tusolás után... akkor...
- Igen -kuncogott Jan- a tusolóban igencsak megbeszélték ami bántotta csőrüket!
- Jan! Azt mondtad, hogy "nem láttam semmit!", akkor meg miért hoztad fel?
- Csak nem letámadtad őt tusolás közben, Hyung? Akkor ezért voltatok olyan szótlanok, mert...
- Eszedbe se jusson! Te kis...
- De ha semmi nem történt, akkor miért lettél mérges?
- Mert el tudom képzelni, hogy mit akartál mondani, és nagyon távol jártál az igazságtól!
- Ha ennyire kíváncsi vagy, az történt, hogy Anne megcsúszott és beverte a fejét, én a folyosón vártam, hogy kijöjjön, de meghallottam a koppanást és a hangját. Mikor bementem láttam, hogy elesett, próbáltam segíteni neki, de akkor megcsúsztam és szegényen landoltam, ekkor jött be Jan.
- Na kiveséztük a történteket kellőképpen?
- Szerintem igen! Váltsunk témát, mert egyesek nem képesek kontrollálni a gondolataikat! -válaszolta YunHak-
- Most mié' néz mindenki rám? -értetlenkedett JiHyuk-

Vacsora után mindenki megtisztálkodott és a cellájába vonult 5 perccel a villanyoltás előtt. JiHyuk még tett pár megjegyzést a vacsoránál hallottakhoz, de süket fülekre lelt. A folyosón síri csend uralkodott, csak az őr lépteit lehetett hallani ahogy távolodik, majd közeledik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése