2014. szeptember 9., kedd

Bezárva 5.rész

Kicsivel több, mint egy hét telt el. Lassan kezdtek beilleszkedni, ezt pedig sokkal könnyebbé tette, hogy vannak barátai, hozzátartozói a rabok között, akikkel elüthetik a napot. Igazi megkönnyebbülés volt számára, mert ha nem is volt Anne-nel, mindig vigyázott rá valaki, míg "egészségi" problémáit rendezte. A srácokkal is kezdtek összemelegedni, de a két cellatársa már nem semleges érzelmeket váltott ki belőle.

Felütötte fejét a vágy. Éjszakánként mindig azt álmodta, hogy egy borzalmas álomból ébredt, felült, majd kikelt az ágyából, hogy a mosdókagylónál megmosakodhasson és zihálva nézte a csillagos eget az ablakon keresztül. Nyugtalanságára mindig Sungje ébredt fel és ment vele vissza az ágyába, de ahelyett, hogy aludtak volna, inkább vadul egymásnak estek.

Napközben sem volt más a helyzet, mikor ebéd után ledőlt egy kicsit, hogy legyen ereje felfedezni a börtön minden zugát. Amint lehunyta a szemeit, a zuhanyzók előtt találta magát Sungmo-val. Az ölében ült meztelenül, ajkaikat kéjes sóhajok hagyták el, miközben szenvedélyesen, de lassú tempóban egymásba feledkeztek.

Most is így volt. Mikor felébredt, zihálva nézett körül a cellában. A nap már fényesen sütött be az ablakon és az ajtó is nyitva volt. Bal oldaláról a hátára fordult, és beleütközött egy meleg testbe. Összerezzent az érzéstől és félve nézett fel a fiú arcára. Kicsit meglepte, hogy Sungje ott feküdt mellette és Sungmo is aludt még javában. Hány óra lehet?

- Minden rendben? - hallotta meg Sungje rekedtes hangját.

Csak bólintott, mert a hangjában egyáltalán nem bízott. Miért nem hagyták magára, ahogy eddig tették, miután felébredtek? Tett valamit vagy esetleg valaki feni rájuk a fogát? Ideje sem volt gondolkodni, mert Sungje egyik kezével a vállát, a másikkal a tarkóját ragadta meg és lehúzta magához úgy, hogy a mellkasán legyen a feje.

A szívdobbanásai mindig megnyugtatták, lényegtelen, hogy melyik fiú feküdt mellette. Elégedetten sóhajtott és jól esett neki, ahogy Sungje cirógatta a karját. Legszívesebben dorombolni támadt volna kedve, de ki tudja hogyan reagált volna rá a fiú. Nem hagyta nyugodni az az érzés, ami mostanában hatalmába kerítette, és úgy vélte tesz egy próbát, hátha jó irányba alakul.

Kiűzte a felesleges gondolatokat a fejéből és automatikusan emelte fel a fejét, majd közel húzódott hozzá, hogy a szemeibe nézhessen. Elmerült a gyönyörű barna szemekben. Nem gondolkodott, egyszerűen csak bezárta kettejük között a távolságot és gyengéden összeérintette ajkaikat. Megpróbált elhúzódni, de a fiú visszahúzta és azonnal elmélyítette a csókot. Éhesen vette birtokba ajkait, miközben lassan befurakodott a combjai közé, hogy jobban hozzá férhessen. Csók közben érezte, ahogy néhány percre eltűnik Sungje róla, majd két kéz húzta le róla a nadrágját a bugyijával együtt. Visszahelyezkedett a combjai közé, majd ismét megcsókolta, mikor belé hatolt.

Zihálva ült fel az ágyában. A fiúk már a cellájuk előtt várták a többieket. Gondolkodás nélkül pattant ki az ágyból, nem törődve velük megint a nyugati szárny vége felé, majd a folyosók találkozásánál a keleti folyosóra fordult és meg sem állt a T&T páros cellájáig. Mi a franc ütött belé? Megfogadta magában az első nap, hogy nem kezd viszont vagy olyan kapcsolatot, ami csak a szexre alapoz, de most, hogy elérte az, amit elakart kerülni, kezdett megváltozni a véleménye.

A két férfi meglepetten lépett ki a cellájából, majd megragadták és kimentek vele az udvarra, hogy levegőzzenek kicsit. Teljesen kétségbeesett volt és nem tudta mit csináljon. A két fiú kezdte elvenni az eszét és felborítani minden egyes tervét, míg a börtönben raboskodnak.

- Elért az, ami ellen küzdöttél. - szólalt meg váratlanul Tsubasa.

Meglepetten nézett rá. Ennyire nyilvánvaló lenne? Tényleg átlát rajta? Szíve kihagyott néhány ütemet, majd úgy érezte, hogy menten kiszakad a mellkasából. Tsubasa megfogta a kezét és rámosolygott.

- Mikor is volt már? - a kérdést először nem értette.

- Lassan hat éve. - válaszolta, amint megértette mire akart célozni.

- Azóta nem volt normális kapcsolatod. Érthető, hogy vágysz rá! - meglepődött Tsubasa kijelentésén, de rá kellett jönnie, hogy igaza van.

 - Ott van Brian. Hozzá bármikor mehetek, ha szükségem van rá. - próbált ellenkezni, de tudta, hogy vesztett.

- Brian Kinney nem a komoly kapcsolatok híve. - a hangjából tudta, hogy kissé dühös a férfi. - Meddig akarod még, hogy második legyél az életében?

- Nekem jó ez így!

- Minden éjjel más pasit kefél. - csatlakozott be Tackey is beszélgetésbe.

- Én vagyok az egyetlen nő az életében. - Nem akarta elfogadni, hogy a két férfinek igaza van.

- Ez tényleg jó neked így? - csattant fel Tsubasa. - Ki tudja hány pasit kúrt meg mióta itt vagy és valószínűleg most is épp beleélvez egybe!

- Mit vársz, mit csináljak?

- Keress valakit, akivel elütheted ezt a három évet. - javasolta Tsubasa. - Nem kell, hogy szerelembe ess, csak legyen valaki melletted. - elgondolkodott a mondaton, de rájött, hogy ha talál olyat, aki megfelelő lenne, előbb-utóbb úgyis teljesen beleesne. - Egy embernek is nehéz elviselni ezt a kínt, nem hogy egy vámpírnak.

- Tsubasa. - szólt rá, mert attól tartott, hogy kihallgatják őket.

- Nem akarom, hogy magányos légy. - hangja ezúttal sokkal lágyabb és nyugodtabb volt.

- Ott van Anne.

- Tudod, hogy nem úgy értem. - fonta össze ujjaikat. - Ott van hat srác a közvetlen közeledben és csak arra várnak, hogy valamelyikük a tiéd lehessen. Ne szalaszd el.

Tsubasa-nak igaza volt. Magánynál bármi jobb. Senkinek sem kívánná azt a poklot, amit Justin halála után élt meg. A fiú volt élete szerelme és elvették tőle. Azóta nem volt szerelmes és a szeretet hiányát egyedül Brian tudta pótolni, mikor vele volt.

Már majdnem ebédidő volt, mikor visszatért a nyugati szárnyba a két férfi társaságában. Épp Kwangsoo-ék cellájába ment. Ledöbbent, mikor meglátta Anne kisírt szemeit és azonnal tudta, hogy valami történhetett. Kwangsoo is szokatlanul dühös volt.

- Mi történt? - ragadta meg Anne-t, hogy kicsit észhez térítse.

- Semmi. - válaszolta.

- Mi az, hogy semmi? - csattant fel a fiú. - Ha nem érünk oda időben, ki tudja mi történt volna veled!

- Miről beszéltek?

- Arról, hogy a barátnődet az MBLAQ kis híján megerőszakolta! - Kwangsoo mérgében a falba vágott. - Seungho azt akarta, hogy először szopja le.

- A kurva anyját! - morgott egyet. - Úgy látszik nem tanultak a múltkori esetből!

A mondat után megfordult, kiment a cellából és a folyosó végére ment. Automatikusan fordult be a déli szárnyba és megállt, majd kiáltott egyet. - Yang Seungho! - Az öt srác azonnal kirohant a celláikból és mikor megálltak előttük, elindult feléjük.

 - Ohh, a mi drága kis vadmacskánk. - szólalt meg a fiú. - Csak nem azért jöttél, hogy mégis élj az ajánlatunkkal?

- Hallottam, hogy elkaptátok Anne-t. - mindegyikben hirtelen megfagyott a vér.

- Csak egy ártatlan kis játék volt. - biggyesztette le a száját az MBLAQ vezér.

- Múltkor ígértem valamit. - célzott a fenyegetésre, amit tőle kaptak.

- Ha jól emlékszem, az csak rád vonatkozott. - védte a vezért Lee Joon, de válaszként csak egy csúnya nézést kapott.

- Nem ajánlom, hogy még egyszer Anne-hez érjetek, különben letépem a farkatokat! Remélem világos voltam!

 - Rendben. - szorította össze a fogát Seungho.

Nem gondolkodott, csak megragadta a fiú férfiasságát és azzal együtt felemelte vágta oda a falhoz. - Ne akard, hogy beváltsam az ígéretem. - még mindig szorongatta a tökeit, majd mikor úgy gondolta, hogy eleget kapott, elengedte.

Az MBLAQ vezér majdnem sikítva rogyott térdre és zihált mögötte, mikor elindult vissza a szárnyukba. Annyira elgondolkodott, hogy észre sem vette a felé tartó három srácot.

- Te hol a fenében voltál? - vonta kérdőre Sungje és úgy érezte, hogy jogosan.

- Tsubasa-ékkal voltam. - válaszolta. - Kellett néhány baráti tanács.

Meglepődött, mikor Sungje megragadta a csuklóját és magához húzta, hogy átölelhesse. Ilyen kevés idő után ennyire közel kerültek volna egymáshoz? Mondjuk a "betegsége" miatt, mikor szüksége volt valakire, végig az ágyában feküdt és azóta is együtt aludtak. A börtönben el is terjedt a pletyka, hogy megadta magát és ezért osztanak meg egy ágyat, sőt szerelmi háromszögben élnek Sungmo-val. Erre visszagondolva eléggé furcsa volt, hogy a másik négy srác nem próbálkozott be nála. Vajon ők is azt hiszik, hogy összejöttek vagy más oka van, hogy Sungje kisajátíthatja magának? 

Mire észbe kapott, már az "asztaluknál" ültek és onigirit ettek. A T&T páros Anne-nel ült az asztaluknál és beszélgettek. Először különösebben nem érdekelte a dolog, mert a körülötte ülő hat srácra figyelt, de egy foszlány megütötte a fülét.

- Majd felvidítalak. - mondta Tackey Anne-nek.

- Inkább tartogasd Jan-nek. - dobta vissza a labdát a fiúnak.

- Esélye sincs, ha én ott vagyok. - cukkolta Tsubasa a fiatalabbat és ezen neki is nevetnie kellett.

- Csak szeretnéd! Vagy te vagy kevés neki vagy ő akar túl sokat.- vágott vissza Tackey nem is sejtve, hogy mit indít el.

- Hallottam! - kiabálta nevetve, mire a két srác sem bírta és hangos nevetésben törtek ki.

Percekkel később befejezte az evést és azt az asztalt bámulta, ahol Anne ült a két férfivel. Mikor a lány felállt, ő is ezt tette, de mielőtt elindult volna utána, meghagyta, hogy tegyék el későbbre az ételt, mert biztos, hogy meg fog majd éhezni. Nem sokba telt, hogy utolérje és a csuklójánál fogva kivonszolja az udvarra. Beszélni akart vele, mert nem tudta mi a baja és ez nagyon zavarta, ráadásul az utóbbi pár napban a rosszullétei miatt nem sokat beszéltek.

- Elárulod végre mi a bajod? - nézett Anne-re és a hangjában lehetett érezni, hogy aggódik érte.

- Semmi. - hazudta, de tudta, hogy nem fogja elhinni neki.

- Jól ismerlek. Nekem elmondhatod. - bökte oldalba finoman a másikat.

- Csak a mai eset az MBLAQ-el. - bökte ki végül. - Utálom, hogy ennyire gyenge és esetlen vagyok! Veled nem művelhetnék ezt, mert te egyetlen mozdulattal kitörhetnéd a nyakukat és nem hagyod magad!

- Te csak ezt látod bennem? - kezdett dühössé válni. - Szerinted nekem nem rossz, hogy ha nem kapok vért legyengülök? Mi lenne, ha Tsubasa-ék nem lennének itt?

- De te erős vagy. - próbált ellenkezni, de tudta, hiába.

- Én erős? Na ne nevettes! - csattant fel. - Csak a Supernova-nak, a Vixx-nek és az itt lévő barátoknak köszönhetjük, hogy még nem esett bajunk! Ami meg azokat a tetűket illeti, gondoskodtam róla, hogy többé ne nyúljanak egy ujjal se hozzád. - kacsintott rá. - Mellesleg te mi a francot kerestél a déli szárnyban egyedül? Jól tudod, hogy az északival együtt veszélyes!

- Téged kerestelek. - mondta. - Azt hittem oda mentél, mert mikor kerestelek nem voltál a celládban.

- Tsubasa-ékkal voltam pontosan itt. - mutatott oda, ahol ültek. A hangja komolyra váltott és elszomorodott, mikor visszaemlékezett a kegyetlen mondatokra, amiket a férfi mondott.

~ Brian Kinney nem a kapcsolatok híve. Minden éjjel más pasit kefél. Ez tényleg jó neked? Ki tudja hány pasit kúrt meg, mióta itt vagy?! Ott van hat srác a közvetlen közeledben és csak arra várnak, hogy valamelyik a tied lehessen! ~

- Jól vagy? - kérdezte Anne, mikor észrevette, hogy gondolatban nem ott jár.

- Semmi, csak az otthoniakra gondoltam. - hazudta.

- Biztos jól vagy? - erősködött tovább, hátha kiszedi belőle mi a baj, de elintézte egy fejrázással.

- Honvágyam van és hiányzik Brian.

- Áh, Brian és a híres szexorgiái. - kuncogott, mert azt hitte tudta mi a baja, de ez csak részben volt igaz.

Valójában tényleg hiányzott neki Brian és nagyon fájt, hogy olyan keményen próbálták Tsubasa-ék felnyitni a szemét, hogy abból, ami közöttük van sosem lesz normális egészséges kapcsolat. Tudta, hogy igazuk van, de félt a változástól, hogy valakihez ismét úgy kötődjön, mint annó Justin-hoz. Képes lenne ugyanúgy szeretni egy másik srácot vagy férfit? Feladná a maga által választott magányt és elkezdene komolyabban tervezgetni egy közös életet valakivel? Megrémítette a gondolat, hisz mi lenne, ha valami baja esne vagy ne adj Isten ő is meghalna? Még egyszer nem tudná végigcsinálni.

Gondolataiból Anne érintése rángatta ki. Lecsordult néhány könnycsepp az arcán, de azonnal le is törölte, mert nem akart gyengének tűnni és be is fejezte a merengést, mikor meglátta Sungje-t az ajtón belül állni, ahogy őket nézi.

- Ne aggódj. - mosolyt erőltetett az arcára. - Majd megszokom és elmúlik.

Furcsa érzéseket keltett benne Sungje. Valahogy mindig megérezte mikor van rá szüksége és ott volt, ahol csak kellett. Lehetséges, hogy ez a jel, amire Tsubasa-ék akarták ráébreszteni? Tovább kellene lépnie, elfelejtenie Brian-t és egy új életet kezdenie a fiúval?

Mikor legközelebb maga mellé pillant, Sungje-t véli felfedezni. Zavartan kapkodja a fejét, hisz nem érti miért nincs Anne mellette. - Anne hol van?

- Biztos visszament a cellába. - válaszolta a fiú.

- Oh... -  bevillant, hogy motyogott valamit a zuhanyzóról. A múlt nem engedi neki, hogy csak úgy kiszakadjon belőle és újra elmélázik. Fogalma sem volt miért vagy hogyan, de látta maga előtt minden pillanatát annak, amit Brian-nel töltött és összeszorult a szíve. Akaratlanul is könnyek gördültek le az arcán, hisz fájt neki a felismerés, hogy teljes mértékben nem lehet boldog a férfivel és nem kérheti, hogy adjon fel mindent érte.

Két kéz simított végig az arcán és törölte le a könnyeit. - Jól vagy?

Kinyitotta a száját, de egy hang sem jött ki a torkán. Megrázta a fejét, majd sóhajtott egyet és szorosan átölelte, hogy ezzel is biztonságban érezze magát. Nem tudta miért, de ha Sungje vele volt, sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Mikor lazított az ölelésen, képtelen volt ellenállni és összeérintette a szájukat. Meglepte, hogy a fiú visszaválaszolt és elmélyítette a csókot. Melegség öntötte el a testét, pont olyan, mint annak idején Justin-nel.

A csók gyengéd volt, mégis követelőző és egyetlen pillanatra sem szakadt meg, hiába kezdtek kifogyni a szuszból. Mikor elszakadtak egymástól, megállapodtak, hogy olyan helyen folytatják, ahol remélhetőleg nem zavarja meg senki őket. Összefűzték ujjaikat és úgy sétáltak egészen a zuhanyzókig. Sungje előre engedte, majd amikor belépett, érdekes látvánnyal találta magát szemben.

Anne és Kwangsoo egymáson feküdtek a földön. Kikerekedtek a szemei, mert lehet valami fontosat zavart meg közöttük, de annyira meg volt lepődve, hogy kezét a szája elé tette és úgy kezdett hátrálni és a falig meg sem állt. Ideje sem volt feleszmélni, Sungje lépett be hozzá, de azzal a lendülettel feleszmélt és tolni kezdte kifelé.

- Mi történt odabent? - kérdezte a fiú.

- Őőőőőő... - még mindig ledermedt a látványon. - .... hidd el, nem akarod tudni.

Hogy hagyják a párt nyugodtan egymással foglalkozni, visszamentek a cellájukba és lepihentek. Vacsoráig még volt néhány órájuk. Alighogy összebújtak, már el is aludtak és csak arra ébredtek, hogy valaki keltegeti őket.

Vacsorára rizs volt, édes savanyú mártással. Mindenki örült, hogy végre más menüt kaptak a sok onigiris nap után. A vacsora egész jó hangulatban telt. A téma Anne és Kwangsoo állítólagos összegabalyodása volt és a többi négy srác élvezettel piszkálta a párost ezzel. Egy ideig még vicces volt, de Jihyuk kezdett túl lőni a célon és Yunhak jobbnak látta, ha inkább témát váltanak. Míg a többiek beszélgettek, addig Sungje-val titkon összepillantottak, amikor csak lehetőségük volt rá.

Senkinek sem beszéltek a délután elcsattant csókról és arról, hogy miért is mentek be a zuhanyzókhoz kettesben. Vacsora után összeszedték a váltás ruhát, fehérneműt és törölközőt, majd elvonultak zuhanyozni. Eseménydús napon voltak túl. Alig várta, hogy bebújjon az ágyba és végre aludhasson egy jót. Nemsokkal lámpaoltás előtt értek vissza a cellába. Elköszöntek a többiektől, majd Sungmo a szokásos módon vágta be maguk mögött a cella ajtaját és bezuhantak az ágyba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése