2014. szeptember 10., szerda

Bezárva 8.rész

A héten Anne cella társai és a többiek nagyon elfoglaltak voltak, már kora reggel szinte ajtó nyitáskor eltűntek és csak villanyoltás előtt pár perccel tértek vissza. Anne magányosnak is érezte magát ezekben a napokban, annak ellenére, hogy Jan és Tackeyék folyton a nyakára jártak, nem is bírták ki, hogy ne piszkálják azzal, hogy hiányzik neki cellatársa. Egyik nap viszont épp egyedül sétálgatott a folyosón amikor egy ismeretlen csaj kezdett el vele veszekedni.

- Na végre! Már azt hittem sose maradsz egyedül!
- Nem értem mit akarsz, de van egy kis dolgom.
- Ne légy már ilyen öntelt! Azt hiszed mert KwangSoo körül ugrál tied a világ?! Had mondjak neked valamit, nem te vagy az első és valószínű hogy nem is az utolsó!
- Nem tudom, hogy mire akarsz célozni, de tájékoztatlak, hogy rossz úton jársz ha azt hiszed...
- Na ide figyelj te kis beképzelt fruska! -ragadta meg Anne haját- Én is voltam abban a jó módban mint te, ne szokj hozzá!
- Eressz el! -könyökölte hasba Anne- Nem tudom milyen jó módról beszélsz, de ha számodra a barátság az, akkor elég szar lehet neked!
- Majd én megmutatom milyen is, ha nincs ott a közeledbe és magadra vagy utalva! -lökte neki a falnak Annet-

Jó pár percig lökdösődtek, amikor már elég sokan voltak körülöttük az egész csetepatét kezdő lány elkezdte játszani az ártatlan áldozat szerepét, mikor Anne egy határozott rúgással a padlóra küldte. Megjelent egy őr is, aki azonnal az igazgatóiba rángatta a lányt, pont akkor amikor a Supernova épp a nyugati folyosó felé haladtak. KwangSoo nem értette miért van felszakadva Anne szája és miért kíséri az őr az igazgatói felé, de nem kérdezhette meg, mert sejtette, hogy úgyse tudna tenni semmit a lány érdekében.

- Mi történt? Csak nem Jan kis védence került bajba? Ahogy az arcát elnézem jó kis bunyó lehetett!
- Ha néha ki dugná az orrát ebből a lyukból és kinyitná a szemét sok érdekes dolognak lehetne a szemtanúja. Jaj, el is felejtettem, hogy igazgatóként az a feladata, hogy a monitorokat nézegesse , telefonálgasson, otthon meg azt hiszik milyen menő, hogy egy börtön igazgatója. Bűnözőt is csak akkor engednek a közelébe ha kezei, lábai meg vannak bilincselve és legalább 2-3 őr van jelen.
- Úgy érzem vissza él a jó indulatommal! Talán jobb lenne magának pár nap az egyik magánzárkánkban az alagsorban.
- Rohadjon meg! A másik csaj megússza? Én meg dekkoljak a patkány tanyán?
- Ha csendbe meghúzta volna magát közmunkával megúszhatta volna, de mivel olyan nagy volt a szája, adok egy kis időt és csendet, hogy el tudjon gondolkozni néhány dolgon!

Két éjszakát töltött el a magánzárkában, volt ideje gondolkodni elég sok mindenen, például az érzéseiről. Visszagondolt az elmúlt hetek eseményeire, és rá kellett jönnie, hogy egyre többet veszekszik KwangSoo minden kis apróság miatt amik igazából jelentéktelenek. Egy pillanatra megfordult a fejében a gondolat, hogy talán kedveli a srácot, de gyorsan  el hessegette még a gondolatát is. Vissza térve cellájába Jan várta, próbálta faggatni, de Anne igazából csak egy forró fürdőre vágyott, még takarodó előtt. Miután letusolt, elindult kifelé amikor KwangSooba ütközött, aki vissza tolta a tusolóba.

- Nincs bent senki, ugye?
- Nincs, menjél nyugodtan!
- Nem azért kérdeztem, én szeretnék beszélni veled, de máshol nem tudunk.
- De mindjárt villanyoltás!
- Még van 40 perc ne aggódj, nem esti mesét akarok mondani. Mi történt a múltkor?
- Semmi, csupán összekaptam egy csajjal.
- Mi volt az ami miatt így elvesztetted az eszed, hogy neki estél és zárkába kerültél? Láttam, hogy a szád fel volt repedve és véres volt, de már alig látszik.
- Nem volt fontos! Csak a szokásos csajos dolgok, egymásnak ütköztünk a folyosón és mindenáron engem hibáztatott. De miért nyaggatsz ezzel?
- Miért nem nézel a szemembe? -nyomta a falnak és az állánál fogva felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen-
- Miért nézzek? Láttam már eleget!
- Hogy láthassam tényleg semmiség az egész, mert a szád hazudhat, de a szemed nem. -egy gyengéd csókot nyomott a lány ajkára-
- Ez most mi volt? -húzódott el tőle- Én nem vagyok olyan mint...
- Mint ki? -rántotta vissza és megcsókolta-
- Hagyj békén! -rohant ki a tusolóból, a celláig meg se állt-

Amint a cellába ért, bevackolódott az ágyába magára rántotta a takarót, pár perc múlva pedig már mélyen aludt. Nem is csoda, hisz 2 éjszakán át nem aludt semmit, még ennek az ágynak sem nevezhető alkalmatosságnak is úgy örült mint egy szállodai ágynak. Alig aludhatott 10 percnél többet, mikor arra ijedt, hogy valaki a hajánál fogva rángatja ki az álmaiból.

- Most nincs itt senki, hogy közbe avatkozzon! Befejezem azt amit félbe kellett hagynunk! Remélem élvezted a magánzárkában töltött időt!
- Te rohadt ribanc! Te vígan szaladgálhattál, míg én a patkány tanyán dekkoltam majd 3 napig! Van pofád idejönni és belém kötni? Nem volt elég a múltkori?
- Azt hiszed volt esélyed ellenem? Ez édes! Kellően rég óta rohadok már itt ahhoz, hogy egy kislány lepkefing rúgásától kifeküdjek!
- Pedig nekem nagyon úgy tűnt!
- Ugyan már! Ezt nem gondolhatod komolyan? Az egészet csak azért csináltam, hogy pár napra eltüntesselek az útból! Most pedig befejezem amit elkezdtem! -vágta neki Anne fejét teljes erőből a falnak, már készült a következő lökéshez mikor valaki elkapta a kezét-
- Szóval te voltál! - csavarta ki a lány kezét-
- Örülhetsz te kis szuka, itt a gazdád, hogy kezelésbe vegyen!
- Fogd be! Húzz innen míg szépen mondom! -lökte ki a folyosóra a lányt-
- Ezt még meg keserülitek mindketten! KwangSoo nem felejtem el amit tettél! -üvöltözte míg két őr a lépcsők felé "kísérte"-

- Mutasd a fejed!
- Tudod, hogy kemény fejű vagyok, nem kell aggódni! -próbálta elviccelni, de a vérző homlokát nem tudta elrejteni-
- Szólok az őröknek, hogy engedjenek ki a gyengélkedőre!
- Hagyd! Megmosom és reggelre jobb lesz!
- Francokat! Legalább kötszert kérek tőlük, mert így nem maradhat! -erősködött KwangSoo-
- Tényleg elég vészesnek tűnik, jobb lenne megnézetni! -szólt közbe JiHyuk, akit igazából csak most vettek csak észre-
- Jó legyen! Hozassatok kötszert, de csak ennyi! Míg egyedül voltam ezzel a csajjal és előtte a zárkában, rájöttem, hogy nem szégyen elfogadni azok segítségét akik törődnek velem.
- Akkor segíthetek befeküdni az ágyadba? -viccelődött JiHyuk-
- Nem a lábam vagy a kezem sérült meg hanem a fejem! Tudod ahogy a mondás is tartja a fejét üsd ott nem sántul! -ült le az egyik székre Anne, hogy KwangSoo le tudja kezelni a sebét-
- Kész is van! Nagyon fájt?
- Hát nem volt kellemes!
- Én arra gondoltam, hogy elfogadtad a kötszert és megengedted, hogy lekezeljelek. -mosolyodott el KwangSoo- Szeretnéd, hogy betakargassunk?
- Majd mindjárt betakargatlak én benneteket, két nagy taslival azt jóccakát! -nevetve búj a paplan alá-

Már reggel volt mikor Anne édesdeden aludt és szeretteivel álmodott, amikor valaki ébresztgetni kezdte. Remélte, hogy nem KwangSoo az este történtek miatt, de mikor kinyitotta a szemét, és Jant vélte felfedezni ébresztőjében kicsit azért szomorú lett, mert titkon remélte, hogy az első ember akit megláthat az a gondoskodó fiú lesz, akivel álmodott. De ennek ellenére nagyon is örült Jan látogatásának, mert már nem látta egy ideje, este is csak egymásba botlottak, mikor sietett valahova.

- Ébresztő álomszuszék!  Máskor olyan hamar felkelsz, most meg itt húzod a lóbőrt! Gyerünk pattanj ki gyorsan és öltözz! Ideje lemenni az ebédlőbe!
- Csak még öt percet! Olyan jó volt...
- Majd este jó lesz! Nyomás kajálni, nem feküdhetsz egész nap idebent amiatt a csaj miatt!
- Ez most hogy jött ide? Ő a zárkában én meg ide kint, nem miatta akarok maradni!
- Mindegy, hogy miért akarsz maradni akkor is ki kell mozdulnod innen! kapsz harminc másodpercet hogy felöltözz!
- Ezt nem mondod komolyan. Lehetetlen!
- 29...28...27...
- Jó, értem! Máris kész vagyok, csak összekötöm a hajamat, mert szanaszét áll.
- Nem bálba mész, hanem csak enni! Hacsak nem akarsz tetszeni valakinek?
- Ugyan kinek? Ezen a helyen?
- Persze... -ingatta a fejét- ha nem sietsz ma sem látod estig!
- Ne csináld már! Haladjunk akkor ha annyira siettél!
- Hirtelen milyen gyorsan szeded a lépcsőket! Ne is tagadd, hogy hozzá sietsz! -nevetett a lányra- Peched van! Most mennek kifelé, látod? Ha kicsit siettél volna és nem az öt percedért nyavalyogtál volna akkor lehet beszélni is tudtál volna vele.
- Nem mintha akartam volna beszélni vele! Te akartad ezt hinni! -szemtelenkedett az idősebbel-

Ebéd után Jan szokásához híven az orvosiba ment, de most Tsubasa is elkísérte. Anne pedig elindult cellájába, hogy kicsit összeszedje magát, mert még mindig szétszórt az este történtek miatt. Annyira el volt gondolkozva, hogy észre se vette a felé tartó két fiút, KwangSoonak sikeresen neki is ment. Sungje abban a pillanatban ott is hagyta őket és elindult megkeresni Jant, mert volt megbeszélni valójuk. Anne mikor felnézett lábairól annak a férfinak az arcára akinek neki ment, elpirult és csak hebegni tudott, mert még mindig az előző esti csók járt a fejében, főleg mikor azok az ajkak kerültek szem magasságba vele. Együtt mentek a cella felé síri csendben, egyikőjük se szólt semmit. Ahogy beléptek a cellába Anne az asztalhoz ült KwangSoo pedig a másik székre ami pont arra nézett.

Csak ültek én nem szóltak semmit, míg KwangSoo meg nem unta és oda nem ment hozzá, felé hajolt és a fülébe súgott valamit. Anne kicsit meglepődött amiért, ilyen őszintén elmondta neki KwangSoo, hogy nem játékszer számára, és az esti csók nem csak egy kényszer tevékenység volt egy furcsa szituációban, hanem teljesen komolyan vágyott arra, hogy ajkaik össze érjenek. Életében először Anne könnyei maguktól kezdtek el potyogni, annyira rég vágyott már arra, hogy valaki ha csak egy kicsit is de szeresse, szükségét érezze annak hogy ott legyen mellette, szóhoz se tudott jutni, csak zokogott KwangSoo mellkasának dőlve. Gyengéd kezeivel átkarolta a falevélként reszkető lányt, úgy érezte soha többé nem akarja elengedni, mert ebben a pillanatban olyan törékeny amilyen soha senki előtt nem mert lenni, csak neki mutatta meg ezt az oldalát. Párperc múlva Anne megnyugodni látszott, elhúzódott kicsit, hogy lássa KwangSoo arcát és így szólt, "nem tudom mit érzek, csak azt, hogy eddig még soha nem volt senki aki ilyen közel állt volna hozzá", lábujjra pipiskedett és egy félénk csókot nyomott a fiú szájára. KwangSoo nem hagyta, hogy csak ennyi legyen a csók, egy mélyebb csókba kezdett és lábaival hátrálni, amikor megbotlott valamiben és magára rántotta Annet. Ott feküdtek egymáson a cella közepén és nagy szemekkel néztek egymásra, hogy mi is legyen, folytassák vagy álljanak meg ennél a pontnál.

Megszólalt a folyosó végén lévő hangszóró "a 91212-es rab jelentkezzen az elbeszélő szobánál" Anne azonnal felkapta a fejét, mert ez az ő száma volt, bár nem számított senkire, mert Janen kívül nem volt senkije. Mikor belépett a szobába, megpillantotta nagybátyját azonnal elöntötte a düh, már itt se lehet nyugta tőle, háborodottan szegezte a kérdést enyhén ittas bácsikájának. Csak azért állított be unoka húgához , hogy megfenyegesse, ha feljelenti őt azzal csak ő járna rosszul, mert miután be került a börtönbe átkutatták a lakást, és a szobájában drogokat találtak, mesélte Brian ravasz tekintettel. Anne fel ugrott a székről és az üvegfalnak nyomta az arcát, úgy szidta a túloldalon ülő börtönbe való féreg nagybátyját. Az őrök ahogy kiengedték, azonnal az udvarra rohant és csak rohant körbe, körbe, hogy felgyülemlett haragját levezesse, anélkül, hogy bajba kerülne. Már vagy a huszadik körét futotta amikor KwangSoo elé állt és megállította, faggatni kezdte, de a lány nem mondott semmit, de szemei olyan mély sötét gyűlöletben forogtak, hogy olyat még nem látott, pedig jó ideje be van zárva már.

Nagy nehezen rá tudja venni, hogy menjenek fel a cellába, hogy pihenjen kicsit, mert még gyenge a zárkában töltött napok és a verekedések miatt. Amikor felértek veszekedés hangjait vélték kiszűrődni Janék cellájából, jó pár percig ment az adok kapok szájkarate, mikor hirtelen minden elcsendesült. KwangSoo tovább faggatta Annet a látogatójáról, és dühének okáról, mikor Sungmot látták cellája felé igyekezni, de az zárva volt, pufogott egy sort majd bement egy kicsit távolabb esőbe ahol Geonil és YunHak "lakott". Vacsoránál mindenki jelen volt kivéve Jant és Sungjet, a fő téma természetesen az volt, hogy mi történhet a cella mélyén míg ők nyugodtan falatoznak. Villanyoltás közeledtével mindenki a saját cellájában várta, hogy az ajtók bezáródjanak kivéve Sungmot, aki kiszorult saját cellájából.

- Hyung, itt is aludhatna! Olyan jól el vagytok mostanában, egy éjszakát kibírnátok egy ágyban, nem?
- Miért ne aludhatna itt Sungmo, ez egy jó ötlet! -nézett össze Anne és KwangSoo egy bizonyos huncut mosollyal a szájuk sarkában-
- Sungmo találtunk neked helyet! -kiáltott a folyosóra KwangSoo kuncogva-
- Kösz srácok, hogy befogadtok! Egyébként hol lesz a helyem?
- OTT! -mutatott egyszerre kacagva Anne és KwangSoo a harmadik ágyra-
- De arról volt szó, hogy ti...
- Azt nem mondtam egy szóval se, hogy Annel fogok aludni! Csak annyit mondtam, hogy remek ötlet!
- HYUNG! Olyan gonoszak vagytok! Akkor én hol fogok aludni?
- Hát nem egyértelmű? A földön, vagy az asztalon, de ha szeretnéd a két széken is elszundíthatsz ma éjjel. -gúnyolódott Anne, a másik fiú pedig önfeledten nevetett-
- Nyugi, megnézem be tudok e jutni az ágyamba! Ha nem akkor inkább YunHakéknál húzom meg magam. -kiment az ajtón, csak azt lehetett hallani, hogy becsapta maga után a másik cella ajtaját, és nem tért vissza-
- Ez az! Alhatok az ágyikómban! -örvendezett JiHyuk, aztán nagy nehezen el is csendesedett-
- Fent vagy még? -kérdezte suttogva Annet-
- Még éppen.
- Azért nem volt rossz ötlet a második fele se! -folytatta KwangSoo-
- Ssh! Még meghallja!
- Úgy alszik mint akit agyon ütöttek! Amúgy kipróbálhatnánk mi is egyszer ezt a közös alvást, hátha nyugodtabb lennél. Jannek bevált!
- Ne agyalj hülyeségeken, kezdesz olyan lenni mint JiHyuk!
-Upsz... akkor jobb ha inkább alszom, mert a végén engem is a földre küldesz aludni!
- Vagy máshova! Jó éjt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése