2014. szeptember 13., szombat

Bezárva 12.rész

Mindennap ugyan azokat a köröket játszották, Anne kerülte őt és ő is kerülte a lányt. A többieknek egyre gyanúsabb volt ez az egész, de azt gyanították, hogy valami ostobaság miatt fújnak egymásra, így nem bonyolódtak bele. Két reménytelenünk, pedig világfájdalommal az arcukon néztek egymásra, akár hányszor maradtak kettesben akár egy röpke pillanatra is.Csak idő kérdése volt, hogy mikor esnek újra egymásnak, a helyszín az idő olyan tényező volt ami nem számított nekik, ahogyan az korábban meg is mutatkozott, mert ha ők egymás karjaiban akarnak lenni, senki nem tudja megakadályozni, legalább is így gondolták.

Egyik reggel Anne valami furcsa szájízzel és émelygő érzéssel ébredt. Még a mosdókagylóig se jutott, hogy megmossa arcát, mikor térdei összecsuklottak és a földre rogyott. A zajra azonnal oda rohant mindenki a másik cellából és amikor meglátták Anne homályos tekintetét, azonnal az orvosiba vitték. Az orvos csak csóválta a fejét, amire KwangSoo agya kissé elpattant, mert nem azért rohantak vele a gyengélkedőbe, hogy a doki csak ingassa a fejét.

- Mi olyan mulatságos? -csattant fel KwangSoo-
- Hagyd, hogy megvizsgálja! -teremtette le Jan, aki szintén aggódott Anne miatt-
- De ez nem csinál semmit, csak billegeti jobbra balra a fejét!
- Nyugalom! Mindjárt veszek vért, hogy elküldjem vizsgálatra! -nyugtatgatta a feszült társaságot-
- Basszus! -borította le a kémcsövekkel teli tálcát valamelyik fiú, és az eddig levett vér a padlóra ömlött-
- Jan hova mész? -szólt utána  Sungje-

Jan a kezelő mellett lévő hűtő kamrába vonult, mert tudta, hogy ott van az amire most igazán szüksége van, az aznapi adag vére. Nem akarta, hogy bárki is úgy lássa, de az aggodalom Anne miatt és az elviselhetetlen szomjúsága miatt óvatlan volt, nem zárta be maga után az ajtót, ekkor két srác lépett be. Amint megkérdezték, hogy jól van e, Jan megfordult a vérrel telt zacskót szorongatva, de amikor meg látta a két srác arcát azonnal futásnak eredt.

A vizsgálóban egy másik titokra derült fény mégpedig a rejtélyes sebesült lepedő akrobaták kilétére. Amikor az orvos megpillantotta Anne karján az apró vágásokat, miután levette a kötést, tudta, hogy nem Jant látta távolodni egy férfival, hanem Annet. Mikor összeállt neki a kép, a legidegesebb férfira nézett és alaposan szemügyre vette, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg őt látta. Amikor lehetősége volt a férfihoz olyan közel állni, hogy más ne hallja rá kérdezett "használtatok?", a fiú először nem értette mire gondol a doki, de pár másodperc múlva elfordult az egyik sarok irányába, hogy ne lássák zavarát. Anne a lázcsillapítóknak köszönhetően felébredt, mikor meglátta, hogy hol van és körülötte mennyien vannak szólni se tudott, mert agyában egy kép ismétlődött, amint a kezelő asztalon feküdt.

A lámpa fénye ami felette lógott bántotta szemeit, sőt az émelygő érzést ami gyomrában tombolt tovább szította. Mindenki azt hitte, hogy ez csak egy sima gyomor rontás, vagy influenza, de volt aki másra gyanakodott. Jó pár percig csak öklendezett, de gyomra már feltehetően üres volt. Az orvos hányinger elleni gyógyszert fecskendezett az infúzióba és nyugtatót, hogy Anne tudjon aludni, mert szervezetét nagyon megviselte ez a valami. Az újonnan levett vért elküldte a laborba, de ő maga is elvégzett pár gyors tesztet, a gyomorrontás gyanúja végett és egy másikat is a biztonság kedvéért.

Anne két napig volt a gyengélkedő lakója, ha nem is a nap 24 órájában, de a nagy részében KwangSoo végig vele volt. A tesztekből amiket az orvos csinált semmi nem derült ki, és ez felettébb gyanús volt, ezért valaki mindig volt a lánnyal, ha az orvosnak el kellett hagynia a gyengélkedőt. Jant azóta senki se látta, Annehez is csak akkor ment mikor, tudta, hogy senki nincs vele a dokin kívül. Mikor már egész jól érezte magát, berontott hozzá a két srác akik Jan számára oly kedvesek, és faggatni kezdték Jan hol létéről. Persze nem mondott semmit, mert most nem is tudott volna mit, de a két fiú nem tágított.

- Hol van? Neked tudnod kell!
- Miért kellene tudnom? Ezen a helységen kívül nem jártam már két napja! Jant is csak egyszer láttam, akkor is csak annyit, hogy épp távozik! Hagyjátok kicsit magára!
- Nem fogjuk! Azt hiszi, hogy ezzel most változott bármi is?
- Úgyis addig keressük, míg meg nem találjuk! Nem számít, hogy mi is ő, csak az, hogy ki!
- Tudom, hogy így gondoljátok, de számára ez nem ilyen egyszerű!
- De miért bonyolítja túl?! Ha bujkál attól jobb lesz?
- Úgyis elkapjuk, de akkor nem menekülhet!
- Sok szerencsét srácok! Nem láttátok még...-Anne ismét fájdalmat érzett gyomrának környékén-

Abban a pillanatban, nyílt az ajtó és Sheppard rohant be kezében egy doboz gyógyszerrel, de már késő volt, beadta neki, de azonnal a mentőket hívta, mert gyanította, hogy műtétre lesz szükség, a lány életének megmentésére. A kórházban azonnal a műtőbe vitték a lányt, Sheppard végig ott volt, amíg ki nem jött az orvos és nem tájékoztatta. Azonnal telefonált a börtönbe, hogy megnyugtasson mindenkit, de nem említette a mérget amit Anne vérében mutattak ki. Úgy gondolta, jobb ha maga nyomoz majd az ügyben, amint visszatért, de azért Jant mégis csak be avatja, mert addig úgyse hagyná békén.

Anne majd egy hét után végre vissza került a börtön gyengélkedőjére, azonnal ott kellett lennie Jannek és persze KwangSoonak, hisz nekik hiányzott a legjobban és ő is csak őket szerette volna látni. Jan próbált faggatózni a történtekről, de Anne csak annyit tudott, hogy a májának egy részét el kellett távolítani, mert gyulladásban volt. Jannek ez gyanús volt, így félre húzódott a dokival és addig faggatta, míg az ki nem nyögte, hogy egy mérgező növény nedvével mérgezhették meg a lányt. Amint ezt kimondta, Jan már a bizonyos személy cellájának irányába tartott, hogy szépen megetesse vele a növénykéjét. A folyosón bele botlott a Supernovás srácokba akik épp hozzájuk igyekeztek, Sungje és Sungmo egyből kiszúrták, hogy valami nincs rendjén, követték és mikor meglátták hova tartott KwangSoo már sejtette, miért olyan Jan amilyen és az ő agyát is elborította a düh.

- Te mocskos ribanc! -fente rá fogait Jan-
- Csak nem rájöttetek, hogy az a kis csitri miattam lett rosszul? Csak az a baj, hogy nem döglött bele!
- Pofádat befogod! -ütötte neki a falnak KwangSoo-
- A hős szerelmes is végre cselekszik? Ha annak idején ez lett volna, téged hidegen hagyott volna! A múltkor is úgy fel kaptad a vizet a semmin, engem meg majdnem agyon ütöttek annak idején, pedig csak koslattam utánad, és a kisujjadat se mozdítottad! Erre itt ez a kis... - Jan már nem bírta  tovább türtőztetni mérhetetlen haragját, megragadta a fejét és száját szét feszítette, majd a növényt egyre közelebb tette a lány szájához-
- Ennyitől semmi bajom nem lesz! háromszor ennyit adtam annak a csitrinek, de meg se kottyant neki, pedig direkt a vacsorájába tettem, hogy reggelre már halott legyen, mire bárki is észbe kaphatna, hogy valami baj van!
- Szóval a vacsorájába tetted!

Jan visszagondolt arra az estére, és bevillant neki, hogy Annenek nem ízlett a kaja és neki adta, de most hogy bele gondolt, hogy ő kapta a nagyobb adag mérget már érti miért lett elviselhetetlen a vér utáni vágya azon a reggelen. Közben a két fiú próbálta őt is és KwangSoot is visszafogni, nehogy valami butaságot tegyenek, mert akkor jó sok ideig bámulhatják ezeket a falakat. Arról nem is beszélve, hogy Annenek ártanának vele a legtöbbet. Miközben ment a verekedés, vagy inkább verés, mert Jan nem fogta vissza magát, a csaj száján kifutott egy fél mondat "láttam amikor kijöttetek az orvosiból miután...", KwangSoo idejében elhallgattatta, legalább is azt hitte, de a srácok és Jan összerakták a képet, de nem szóltak semmit, mert bizony tudták, hogy nekik is van takargatni valójuk.

A hangzavarra hamarosan jó pár őr érkezett a cellához és persze Sheppard, aki tájékoztatta az őröket, hogy nem Jant és a srácokat kell eltávolítani, hanem az 52974-es számú rabot, aki meg mérgezett egy másik rabot. Sheppard azt javasolta Jannek, hogy menjen be Annehez ha lehet, mert megijedt, hogy mit tesz, ha megtudja mi történt. Jan azonnal a gyengélkedőre ment miután lehiggadt, és miután megbizonyosodott róla, hogy a lány jól van el kezdte faggatni arról a bizonyos dologról. Anne zavarba volt, nem akart beszélni a dologról, mert épp azon voltak KwangSooval, hogy jegeljék azt a valamit ami közöttük van.
 Kinyílt az ajtó belépett rajta a három fiú, Sungje átkarolta hátulról Jant, Sungmo pedig megfogta a kezét, Anne kicsit meglepődött, hogy ennyire nyíltan felvállalták, KwangSoo valamiért a fiúkat elnézve kedvet kapott egy üdvözlő csókhoz, mert azóta, hogy a lány bekerült a kórházba nem is látta. Annak ellenére, hogy jegelni akarták a dolgot, egész könnyed volt megbarátkozniuk a ténnyel, hogy Janék előtt csókolóznak, bár, őket nem igazán izgatta a dolog, mert el voltak foglalva egymással.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése