2014. szeptember 8., hétfő

Bezárva 2.rész

Anne életében először volt boldog, mióta szülei tragikus balesetben életüket vesztették, emiatt iszákos nagybátyjához került, aki minden egyes napot úgy zárt, hogy jó megverte a lányt, de ő nem mert ellene mit tenni. Ma végre összeszedte minden bátorságát és szembe szállt Brian bácsival amikor megütötte és a földre esett leverte a vázát az éjjeliszekrényről, ezt megragadva ütötte meg erőszakos nagybátyját és kiszaladt az ajtón. Minderre csak azért volt képes ennyi idő elteltével, mert majd 20 éve már, hogy találkozott barátnőjével, aki szinte a nővére. Megváltoztatta az életét, értelmet adott neki és vigaszt amikor a lánynak arra volt szüksége, most is épp hozzá igyekszik, hogy egy remek szabású partira menjenek.

A szokásos találka helyükre érve Anne szinte Jan nyakába ugrott. Jan kicsit furcsállotta a lány fene nagy jó kedvét, ezt szóvá is tette. Amikor Anne elmondta mi az oka nagy örömének azon kívül, hogy annyi kérlelés után végre elmehetett abba a klubba, ahova Jan jár, és oly sokat mesélt neki. Még be sem mentek máris egy véres jelenet tárult szemük elé, egy fiatal jól szituált férfi feküdt a földön és egy másik volt fölötte, csak akkor látták meg, hogy nem egyszerű ember a támadó. Anne a látványtól egy pillanatra megfagyott, bevillant neki a vérbe fagyott szülei látványa kislány korából, de hamar visszazökkent Jan hangja hallatán és egyből lekapta boleróját és a földön heverő srác vérző sebére szorította, úgy ahogy az iskolában tanították neki. Nem tudott másra koncentrálni mint a rengeteg vérre, és arra, hogy az a lény épp Jannel küzd. Már azt hitte megmenekültek mikor észre vette, hogy a fiatal férfi már nem lélegzik, és az emberek csak gyűltek körülöttük. A rejtélyes támadó úgy el illant, hogy nem maradt utána semmi, a két lány pedig egyből az első számú gyanúsított lett a segítőkész járókelőből.

Anne nehezen viselte az egész eljárást, hiszen nem elég, hogy árván kellett felnőnie egy ittas vezető miatt aki él és virul, de egész életét egy alkoholista bántalmazásában kellett leélnie. Egyszer az életben egyetlen éjszakára jól akarta érezni magát, erre gyilkossággal vádolják meg, ennél rosszabb már nem is lehetne a helyzet, gondolta, de nem sejtette mi vár még rá. Elrángatták az áldozat temetésére, hátha ez majd megtöri és bevallja, hogy ők ölték meg, de Anne a temetésen a nyitott koporsó láttán összeomlott, mert még mindig visszatérő képként kísérti szüleinek holtteste. Amint véget ért a szertartás a lányokat a világ legsötétebb, legkomorabb és legveszélyesebb börtönbe szállították. Jan próbálta megóvni Annet a további megrázkódtatásoktól és mindentől ami fenyegetést jelenthetett számára. Anne nem volt egy ijedős kislány, de az érzelmei hamarabb legyőzték, mint az utcán lógó zsebtolvajok akiket szinte üldözött az eset előtt.

Amint átlépték a börtön kapuját tudták, hogy innen nincs menekvés, első útjuk egyenest a börtönigazgató irodájába vezetett. Nem mintha akartak volna menni, de a két jó erőben lévő őrrel nem volt értelme szembeszegülni. Az irodába érve egy középkorú férfi ült egy asztal mögött, elég furcsa tekintettel, végül kinyögte, hogy Jan családja mindent elintézett, hogy ne érezzék magukat rosszul, mindezt persze gúnyosan, hozzá téve, hogy valakik már ki is szemelték őket. Az egyik őr a nyugati szárnyba kísérte őket és nagy nehezen azt is hajlandó volt megosztani a lányokkal, hogy mely cellákban fogják eltölteni azt a bizonyos 3 évet.

- Remek! Nem elég, hogy az egész életem egy rakás szar, megvádolnak egy ember megölésével akit tulajdonképpen nem is ismertem és csak az életét próbáltam megmenteni, nem, ez nem volt elég, még a börtönben is egy olyan cellában kell rohadnom 3 évig amiben két másik idegen! Kösz mindenkinek! Az élet egy kibaszott nagy szívás! -szitkozódott Anne-
- Anne, ssh! Nem tudhatod kik hallanak minket és mit tehetnek velünk! Menjünk keressük meg azt a bizonyos Jung akárkicsodát!
- Felőlem! Időnk mint a tenger! Csak bele ne fulladjunk!
- Menjünk együnk valamit, ha már a ebédlő kellős közepére lyukadtunk ki!
- Egye fene toljuk be az első kajánkat, hátha szerencsénk van és megmérgezték! Akkor tuti kijutunk innen.
- Ott van egy üres asztal! Úgy se maradunk sokáig, nem zavarunk senkit, ha oda ülünk.

- Csak nem ti vagytok az új csajok? -kérdezte gúnyosan az egyik-
- Remélem ezt nem akartad megenni? - nyúlt Jan tányérjáért a másik-
- Jobban tennéd, ha nem szórakoznál mások ebédjével! Tedd szépen vissza ahonnan elvetted!
- Mi bajod?
- Nem hallasz? Azt mondtam tedd le!
- Ne haragudjatok! -szólt közbe Hyomin- Qri-nak problémája van a helyes viselkedés fogalmával.
- Vettük észre! Jan vagyok ő pedig a húgom Anne!
- Mi hozott ide benneteket? Gondolom nem a koszt és nem a wellness szolgáltatások? -érdeklődött EunJung- Amúgy nagy mázlitok van! Azaz asztal titeket stíröl amióta beléptetek az ajtón.
- Mert kik azok? -kérdezte közömbösen Anne-
- Ezt nem hiszem el! Ezek semmit se tudnak? Komolyan miért őket szúrták ki a srácok? -háborgott Boram-
- Az aki veled szembe ül az asztalnál a vezérük YunHak, mellette a helyettese Sungje...
- Na nem fogok unatkozni úgy érzem! Anne maradunk ameddig kell! -lelkesült fel Jan a srácok láttán-
- Én ugyan nem! Ha kell kiskanállal vágom fel az ereimet, mintsem behódoljak nekik vagy az ...
- Ssh! Majd megbarátkozol a dologgal! De most menjünk innen! Csajok kösz az infót! Anne fedezzük fel a terepet még mielőtt bezárnak minket éjszakára!
- Jó, de nem akarok azok közelébe menni! Valami bűzlik velük kapcsolatba, ha az igazgató tudni akarja mit forralnak és mindenki őket isteníti.
- Ne légy már ilyen! 6 jó pasi szinte karnyújtásnyira a koszos sötét celláinktól, ennél jobb látványra nincs is szükségünk amíg idebent dekkolunk!

A folyosókon fel le mászkálva Jan egyik ismerősébe botlottak, mégpedig Tsubasaba. Értetlenül állt a lányok előtt, mert nem tudta kitalálni vajon miért kerültek épp abba a börtönbe. De Jan megnyugtatta, hogy nem lesz semmi gond, minden el lett intézve. Ha mást nem is tudott tenni a családja, de ezt legalább elintézte nekik. Vacsoránál ő is csatlakozott hozzájuk, sőt cimborája Tackey is, aminek Jan nagyon is örült, láthatóan az újonnan érkezett férfi is. Jó ideje beszélgettek, mikor újabb emberek érkeztek az asztalukhoz.

- Már nyugodtan vacsorázni se lehet? Ebben a koszfészekben legalább ennyi örömöm lehetne!
- Ha nem akarsz bajba kerülni akkor több tiszteletet kéne adnod az itt lévőknek! Újonc!
- Ennél nagyobba? Emberölésért ülök! Az életemet inkább pokolnak nevezném, most meg ide raktak nyaralni. Ennél szarabb már nem lehet! Még a halál is jobb lenne, mint, hogy a ti képeteket bámuljam.
- Kis csillag vegyél vissza! -szólt közbe egy másik hasonló srác-
- Na jó HyunJoong, szerintem jobb lenne, ha elmennétek innen! -szólt közbe Tackey-
- Mi a hézag? -lépett oda a másik asztaltól a 6 srác-
- Közöd?
- Több mint neked! Ezek a csajok a mi szárnyunkba valóak! Szóval tiplizzetek, amíg megtehetitek!

A lányok elmentek tusolni, majd törölközőiket szorongatva vissza sétáltak a nyugati szárnyba, celláikat még üresen találták. Pár perccel később, mikor már elhelyezkedtek saját helyeiken, akkor jelentek meg a cellatársak. Mindketten kikerekedett szemmel figyelték ahogy a srácok becsapták az ajtókat és az ágyukra vágódtak. Néma csendben teltek a percek egész a villanyoltásig, ekkor Anne arra lett figyelmes, hogy valaki tapogatja melleit, megragadta a kezet ami keblét szorongatta és egy határozott mozdulattal elkezdte az ellenkező irányba tolni, aztán elengedte remélve, hogy az illető tanult belőle. Mivel sötét volt nem tudta volna megmondani melyik srác volt, de nem is érdekelte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése