Pár nap telt el azóta, hogy KwangSoo Anne tudomására hozta, hogy nem csupán unalom űzés az ami kettejük között történik. Azóta alig találkoztak, szinte mindig egyedül volt a cellában egészen délig, mert addig Jant képtelenség volt kiugrasztani az ágyából. Egyik délelőtt Anne gondolataiba volt elmerülve, amikor meghallotta, hogy becsapódott a cella ajtaja, de nem csak az övé, hanem Janéké is, így azt hitte a srácok tértek vissza, ügyet se vetett rájuk, ám, egy kéz nyúlt át vállai felett és ragadta meg csuklóját. Mikor megfordult akkor vette észre múltkori két srácot, akikkel még az első napokban keveredtek vitába. Ideje se volt reagálni, mert az egyik a szájára tette kezét, hogy ne tudjon kiabálni, míg a másik az épp üresen tátongó ágyra teperte, és ruhájának felsőrészét szaggatta.
- Eresszetek! -hangzott el Anne szájából dühvel telve, miután megharapta a kezet ami leszorította ajkait-
- Te kis fruska! Ezt még megbánod! -kiabált rá a kezét fájlaló srác-
- Ti fogjátok megbánni, hogy ide jöttetek, ha Jan meghallja, hogy...
- Nem hinném! El van foglalva ő is! Ha veled végeztem, őt is szívesen szemügyre veszem! -kuncogott a másik-
- Ti meg mi a fenét kerestek itt? Mit csináltok az ÉN ágyamban? -morrant meg a cella ajtajában álló KwangSoo-
- Csak az ágyad miatt vagy ennyire pipa ránk vagy...
- Nesze! Ez válasz a kérdésedre? -húzott be KyuJong képébe, aki leesett a lányról a földre-
- Jobb lenne, ha vissza kotródnátok a saját kis fészketekbe! Itt nem látunk szívesen! -utasította őket YunHak miután mindkét cellából ki lettek "kísérve"-
Innentől kezdve a lányoknak egy nyugodt percük sem akadt, mindenhova velük tartott az éppen soros bébiszitter. Mivel elsőként JiHyuk volt a soros Anne őrizetében a cellában nyoma se volt beszédnek, vagy mozgásnak. Anne az asztalnál ücsörgött és olvasott vagy írt, de legfőképp gondolataival volt elfoglalva, azzal, hogy a párnappal korábban megkezdett jelenetet, hogyan folytathatták volna, ha nem szakítja félbe őket a nagybátyja látogatása. Ahogy ott ült és felidézte magában azoknak a csókoknak az elsöprő mámorát, azt a tekintetet amivel KwangSoo őt nézte, ahogy addig még soha, akaratlanul is kapkodva vette a levegőt, néha pedig felsóhajtott. Ilyenkor JiHyuk botladozásai rángatták vissza a valóságba, és folytatta az olvasást, bár már vagy tízszer olvasta el ugyan azt az oldalt, pont ezek miatt a gondolatok miatt.
Mivel Anne az elmúlt félórából leszűrte, hogy ez az olvasás dolog nem segít elterelni gondolatait elindult egy körútra, hátha össze fut Tackeyékkel, vagy a T-arás csajokkal. Egész az udvarig jutottak, amikor feladta a keresgélést és leült egy padra. Jó darabig ücsörgött maga elé bámulva, mikor észre vette, hogy JiHyuk vele szembe áll fejmagasságba hajolva és grimaszokat vág. Némelyik elég viccesre sikeredett, így Anne elnevette magát, na meg persze azért is, mert elég idiótának tűntek az udvar közepén ebben a szituban. Pár perc kellett mire kinevették magukat, és elkezdtek beszélgetni, meglepő módon elég komoly dolgokról.
- Ki látogatott meg pár napja?
- Csak a részeg nagybátyám, akinek az elmúlt 15 évnyi szenvedésemet köszönhetem.
- Mit akart? Eléggé felzaklatott a látogatása.
- Hát nem azért jött, hogy megkérdezze hogy vagyok! Csak biztosra akart menni, hogy nem mondok semmit amivel ide juttathatnám.
- Ezt nem értem, már hogy juttathatnád börtönbe? És pont ide?
- Hát ez az! Eszembe sincs ide juttatni, azok után, amit velem tett! Ha össze lennék vele zárva tuti megölném, és életem végéig itt rohadhatnék miatta!
- Ennyire neheztelsz rá? Mit tett? Talán nem ment el az iskolai előadásaidra? Cikis ruhákban kellett suliba járnod? Nem volt mit enned?
- Ha csak ennyi problémám lett volna vele... Inkább váltsunk témát! Te miért kerültél ide? Talán cukorkát loptál a szomszéd nénitől, aki annyira kiabált utánad, hogy szív rohamot kapott és meghalt?
- Nagyon vicces! Miért érzem úgy, hogy nem bírod a képem?
- Mert nem is igazán kedvellek!
- Amiatt a dolog miatt?
- Többek között amiatt is!
- Többek között? Tök jó arc vagyok, mi kivetni valót találsz bennem?
- Nos,... lássuk csak... elsőként a modorod az ami hagy némi kivetni valót, aztán ott van az az idióta vigyor amivel méregeted az embert. Tök parás a dolog!
- És mi a helyzet KwangSooval? Az nem zavar, ahogy ő méreget?
- Miért? Talán méreget? Észre se vettem! -persze, hogy tudta, de nem megy bele ebbe a csevejbe, mert még olyat mondana amit nem akar vele megosztani-
- Annyit lógtok együtt mint egy szerelmes pár, és azt mondod nem vetted észre, hogy hogyan néz rád? Lehet, hogy bolondozom, de nem vagyok teljesen hülye!
- Gondolj amit akarsz! Én csak azt tudom, hogy jókat dumálunk néha, és mindig ott van amikor épp bajba kerülök, ahogy ti is.
- Szóval szerinted csak barátként tekint rád?
- Igen! Ezzel mi a baj?
- Ennyire vak vagy? Míg a zárkában voltál még aludni se tudott rendesen, csak azon agyalt, hogy vajon miért kerültél oda, és azon, hogy nincs e nagyobb sérülésed. Nem is beszéltetek arról, hogy esetleg...
- Ezzel meg mire akarsz célozni? Ha arra, hogy pasi hiányom lenne, akkor tévedsz!
- Nem hinném! Azok a sóhajok és levegő kapkodások nem arra engednek következtetni!
- Na és ha a pasimra gondoltam? Akkor? Már jó ideje itt vagyok, amúgy se azért kapkodtam a levegőt mert piszkos gondolataim voltak, hanem mert mérges és szomorú voltam amiatt, hogy itt dekkolok. Te meg biztos kanos vagy! De én se faggatlak, arról, hogy mikor mit csinálsz, pedig lenne okom rá! Emlékezz csak vissza mit csináltál első éjszaka!
- Jó' van na! Nem felejthetnénk el? Félig aludtam...
- Mi lenne ha vissza mennénk! Ez a beszélgessünk egy jót az udvaron dolog nem jött be! Inkább olvasok tovább!
- Jó ötlet addig se cseszegetsz engem!
- Az érzés kölcsönös!
Anne az ágyára huppant és folytatni kezdte a korábban félbe hagyott könyv olvasását, kisebb kitérő gondolatok kíséretében. JiHyuk kicsit már unta ezt a csendes légkört, úgy gondolta át néz a szomszéd cellába, de látta, hogy a függöny be van húzva és hiába szólítgatja Sungmot, ő nem válaszol. Mikor rájött, hogy jelenlétével ott is csak zavarná az bent lévőket, lehajtott fejjel vánszorgott vissza Annehez aki a könyvet bújta még mindig. Hirtelen KwangSoo lépett be a cellába érdeklődően, hogy kibírták e egymással azt a pár órát, míg ketten voltak.
JiHyuk próbált viccelődni azzal, hogy olyan jól még senki nem bánt
Annenel, mint ahogy ő. Nem kellett több KwangSoonak se, hogy az agyát
furábbnál furább gondolatok borítsák el, majd düh. JiHyuk saját
szerencséjére, már messze járt mire KwangSoo féltékenység szerű érzése a
tető fokra hágott, és méregetve fordult Anne felé.
- Jól mulattatok? -kérdezősködött türelmetlenül-
- Nem tudom, mert olvastam, de kérdezd meg JiHyukot, hogy jól szórakozott e, mert folyton zajongott valamivel.
- Azt mondta, hogy olyan jól bánt veled, mint más soha, igaz ez?
- Ha ennyire kíváncsi vagy menj le az udvarra és kérdezd meg! Beszélgettünk és nevetgéltünk, ha már más választásunk nem volt!
- Mintha én repestem volna az örömtől, hogy pont vele kellett itt hagynom! Amúgy is min nevetgéltetek olyan jót?
- Pofákat vágott, mert folyton elbambultam, mert egy pasi összezavarta az életemet!
- Tudtam! Két-három órára hagylak itt vele és egy másik pasin jár az agyad! Nem mondtam ki egyértelműen, hogy...
- Ssh! -tette mutató ujját KwangSoo ajkaira- Még valaki meghallja! JiHyuk így is azzal piszkált, hogy úgy viselkedünk mint egy szerelmes pár.
- Erre te mit reagáltál?
- Azt, hogy gondoljon amit akar, mi csak barátok vagyunk!
- Értem! -morcosan elindult a másik cella felé, hogy szóljon Sungmoéknak, hogy ebéd idő van-
Ebédnél Anne és KwangSoo nem szóltak egymáshoz, mint mindig, mikor valamin összekapnak, de most legalább egy asztalnál ültek, így alig tűnt fel Jannek és Sungmonak, bár lehet, hogy más se tűnt volna fel nekik. Miután befejezték az evést külön váltak útjaik, Janék a tusoló felé vették az irányt, Anne pedig a cellában pakolászgatott, mikor KwangSoo hosszú hallgatás után mögé lépett és faggatni kezdte arról a bizonyos pasiról, Anne pedig úgy megijedt, hogy az üvegpoharat a mosdókagyló szélére ejtette. A szét szóródó üvegszilánkok össze-vissza vágták Anne karját, így a gyengélkedőre mentek, de Sheppard doki épp elugrott Jan "gyógyszeréért" volt idejük megbeszélni a dolgaikat, amíg KwangSoo a sebeit kezelte.
- Szóval mi ez az egész? Csak barátok, és ki az a pasi?
- Te vagy az! -csúszott ki a száján-
- Akkor mi volt ez a csak barátok szöveg?
- Nem fogom az orrára kötni, hogy azért szuszogtam úgy olvasás közben mert arra gondoltam, milyen lett volna ha akkor nem szakít félbe minket a nagybátyám!
- Akkor ezért kerültél engem azóta?
- Nem, azért mert olyan hülye vagyok, hogy ha akarok valamit akkor pont az ellenkezőjét teszem!
- Én is csak arra tudtam gondolni, hogy ott feküdtél a földön én pedig feletted térdeltem... -Anne csókkal hallgattatja el KwangSoot-
KwangSoo hátulról beletúrt Anne hajába és ledöntötte a kezelő asztalra, miközben ajkaik szorosan kapaszkodtak egymásba, kezeikkel egymás mellkasán végig simítva húzzák le a felsőiket. KwangSoo csókjai a lány nyakától egészen a köldökéig áradtak, ujjaival pedig nadrágját gombolta ki és rántotta le. Vissza kúszott a lány ajkaihoz és forró csókot nyomott rá, nyelvével körüljárta Anne szájának minden rejtett erogén pontját, kezeivel pedig combjainak belsejét simogatta. Anne kezeivel KwangSoo nadrágjához nyúlt, hogy levehesse róla, és megérinthesse keménykedő férfiasságát, míg a fiú kebleit csókolgatta.
KwangSoo ujjai a lány combjáról a bejárata felé csúsztak, mikor újabb és újabb ujjak hatoltak belé a lány elégedetten nyögött fel, ami csak növelte a fiú vágyát, hogy benne lehessen.
Nem is bírt tovább várni, ujjait kihúzta, helyükre, pedig türelmetlenül lüktető férfiasságát helyezte, Anne az ágyon lévő lepedőbe markolt, bele nyögött a csókba, miközben KwangSoo egyre mélyebbre hatolt benne. A fiú érezte, hogy a lány már hozzászokott ehhez a tempóhoz, sőt bensője szinte könyörgött, hogy gyorsítson, nem is váratta túl sokáig, hamar növelni kezdte lökéseinek erejét, és gyakoriságát, Anne már az őrület határán volt annyira élvezte ahogy a fiú gyors tempóban mozgott benne. Jó pár percig ringatóztak mielőtt KwangSoo újabb gyors tempóra nem váltott, nem sokkal később hangos nyögéssel, és pihegéssel élveztek el. Pár percig csak feküdtek egymáson, mikor villámként csapott beléjük a felismerés, hogy az orvosiban vannak, és bárki bemehet, azonnal felkapták ruháikat, megigazították hajukat, KwangSoo bekötözte Anne kezét, amit korábban félbe hagyott, majd mint akik jól végezték dolgukat tovább álltak.
- Jól vagy? Nem voltam túl durva? -kérdezősködött KwangSoo miután visszatértek a cellába-
- A kezeim, kicsit fájnak de megvagyok!
- Nem kellett volna olyan erősen az ágynak szorítanom. Csoda, hogy nem vérzett.
- A vágástól fáj, nem a "gondoskodásodtól". -kacsintott a meglepett fiúra-
- És most hogyan tovább?
- Ne értsd félre, de ide bent jobb lenne, ha CSAK barátok lennénk!
- És ha nem bírjuk, ezt a CSAK barátságot?
- Majd megtudod! -fordult el zavarában Anne- Remélem hamar vége ennek a rémálomnak! Nincs ennél rosszabb, mint az, hogy itt vagy egy karnyújtásnyira és hiába vágyakozunk egymás után, ez itt lehetetlen!
- Az előbb határozottan lehetséges volt! -vigyorgott elégedett mosollyal KwangSoo-
- De most már akkor nem lesz több túl spirázott veszekedés a felesleges gondolataid miatt! Ugye? A múltkoriak után nem szeretném, ha megint valami balhé lenne emiatt!
- Nem fogom hagyni, hogy újra bántson valaki!
- Pont ez az! Nem akarom, hogy neked valami bajod legyen! Néha olyan forró fejű tudsz lenni!
- Nocsak ki beszél! Csak nem az a csaj aki a világ ellen megy, mert nincs veszteni valója?
- De van! Mégpedig Te! Már jó ideje gondolkozom, vagy inkább próbálom megérteni az érzéseimet és a tetteimet veled kapcsolatban, de rá kellett jönnöm, hogy egy ideje ez a két dolog együtt jár. Még nem tudom hogyan is kellene viselkednem, mert ez még új nekem. Jobb lenne, ha nem mennénk bele, mert megégethetjük magunkat!
- Mit vársz, mit mondjak? Értem mit akarsz, de egyszerűen nem tudom hogyan kéne csinálnunk! Ezt itt nem folytathatjuk annyi biztos, de nem hiszem, hogy olyan erős volnék, hogy nem akarnálak megcsókolni, vagy leteperni téged az ágyadban, vagy a tusolóban mikor senki se látna.
- Pont ezért jobb lenne, ha át tennének engem máshova!
- Azt soha! Nem engedem, hogy mással legyél egy cellában, vagy a folyosójának lakója! Az kizárt! Eszedbe se jusson! Ha elmész innen, nem tudlak majd megvédeni! Akkor inkább én cserélek cellát YunHakkal vagy Geonillal, mert bennük megbízok!
- És mit mondasz nekik? Kicsit se lesz gyanús, hogy át akarod helyeztetni magad hozzájuk!
- Miért te mit találnál, ki, hogy át tegyenek máshová?
- Mondjuk azt, hogy megpróbáltam, de nem tudok két sráccal lenni egy cellában. Ha azt vesszük JiHyukkal nem is!
- Előbb had próbáljam meg én, ezt a hely váltós dolgot! Nem akarom, hogy eltávolodjunk, most, hogy végre tisztáztunk mindent! Legalábbis ami az érzéseinket illeti. Úgy megcsókolnálak, de nem lehet!
- Ha szeretnéd tedd meg! Ha meglátnak minket, akkor már úgyis mindegy lesz! -KwangSoo ajkai felé nyújtózott, végül megcsókolta-
Alig hogy eltávolodtak egymástól léptek hangja erősödött a folyosón, YunHakék érkeztek vissza, hogy vacsorához készüljenek, és együtt vonuljanak le. Jan és Sungmo csak percekkel később csatlakozott hozzájuk az ebédlőben. Minden a megszokott rendben zajlott, mindenki viccelődött a másikkal valami jelentéktelen apróságon, és az asztalnál ülők hangos nevetésben törtek ki. A vacsora végeztével mindenki elindult felfelé, volt aki egyenesen a tusolóba, míg mások cellájukba igyekeztek. Anne és KwangSoo felváltva hagyták el a cellát, egészen a villanyoltásig amikor mindenki saját helyére vonult és magára húzta a takarót, lezárva az elég mozgalmasra sikerült napját.
2014. szeptember 11., csütörtök
Bezárva 9.rész
Néhány nap telt el azóta, mióta Sungje-vel tisztázták a dolgokat, de a helyzet nem változott sokat. Annyit viszont igen, hogy két srác velük van, mert nem akarták, hogy megismétlődjön a két nappal ezelőtti incidens. Még az ágyában aludt, amikor érezte, hogy valakik bemásztak hozzá és kitakarták. Nem nyitotta ki a szemét, mert azt hitte Sungje és Sungmo szórakozik vele, hogy felkeltsék, de a kellemes érzés rögtön elmúlt, mikor az egyik a feje felé tolta a kezeit, míg a másik levette a nadrágját a bugyijával együtt és elhelyezkedett a combjai között.
- Engedjetek el! - követelte, de süket fülekre talált.
- Kiabálj csak. - kuncogott Hyunjoong. - A pasijaitok úgysem hallják. - Kapálózni kezdett, hogy kiszabadulhasson és lerúghassa magáról őket. - Ne ficánkolj! Ha engedelmeskedsz, gyengéd leszek.
Csak Anne járt a fejében. Ha kell, akkor kimutatja a foga fehérjét, ezzel leleplezze titkát, hogy barátnőjét megmenthesse. Elfelejtette, hogy addig nem birtokolja a teljes erejét, míg nem issza meg a szokásos vér adagját. Állj! Nem is kell messzire mennie, hogy megtegye, hisz itt a két srác, akikből vidáman és észrevétlenül megteheti. Már majdnem engedte magát, mikor meghallotta Anne hangját.
- Ne! - kiáltotta Anne. - Ha Jan megtudja, akkor nagyon megbánjátok!
- Hidd el, van mivel foglalkoznia. - mondta Kyujong. - Ne aggódj, utánad ő jön.
A mondatra néhány pillanatra megfagyott benne a vér. Kyujong őt is kiszemelte magának? Hárman egy nő ellen?
- Most mit húzzátok az időt? - Lépett be egy újabb srác közülük. - Csak keményen dugjátok meg őket és menjünk! A Supernova nem marad távol sokáig.
Eleget tűrt. Megemelte a csípőjét, mintha azt várná, hogy végre mikor hatol belé és a SS vezér büszkén elmosolyodott.
- Jó kislány. - mondta Hyunjoong elismerően, majd a nadrágjánál kezdett matatni.
Befejezte a mocorgást és küzdést. Nem mondott semmit, csak megvárta, míg a harmadik közelebb ér és egy jól irányzott rúgással úgy gyomorszájon rúgta, hogy kirepült a cellából.
- Hát jó... - szólalt meg a vezér. - .. ha keményen akarod, megkapod!
Már letolta a nadrágját és a bejáratánál ügyködött, mikor Jungmin hirtelen megszólalt. - Várj, hyung! Ne felejts el gumit húzni!
Hallotta, hogy a fiú feltép valamit, majd lecsavarja a keménységére és mióta ez megvolt, ismét próbált elhelyezkedni a combjai között. Míg kereste a bejáratát, felemelte a térdét és olyat rúgott a nemi szervébe, hogy azt hitte belepusztul. A kezén lévő szorítás meggyengült és ezt kihasználva kipattant az ágyból, hogy legalább a bugyiját felvehesse. Nem törődött a srácokkal, csak kirohant a cellából, de nem jutott tovább, mert a két fiú ismét elkapta. Hyunjoong az ágyra dobta, Jungmin lefogta és minden kezdődött előröl.
A vezér nem húzta tovább az időt, egyszerűen csak elhúzta a bugyiját és megpróbált belé csúszni. Már készült a kellemetlen feszítő érzésre, hisz nem így képzelte el az első együttlétét a börtönben, de mielőtt megtapasztalhatta, valakik elkapták a két srácot és kivitték a cellából.
- Jól vagy? - lépett oda Sungje hozzá.
A cella előtt a többiek intézték el a SS tagjait.
- Megmondtam, hogy nem nyúlhattok hozzájuk! - Yunhak üvöltött a dühtől.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, hisz egyrészt Anne megmenekült, másrészt nem bukott le. Látta, hogy a fiú a társait nézi. Finoman megfogta a fiú kezét és közel húzta magához, hogy megcsókolhassa. Furcsa módon felizgatta a helyzet és ha a többiek nem a celláik előtt püfölték volna a SS501 tagjait, minden bizonnyal el is csábította volna. Amikor a szájuk összeért, végignyalt Sungje alsó ajkán, ezzel is jelezte, hogy többet akar. Pechükre a többiek akkor léptek be, mikor elváltak egymástól és megbeszélést akartak tartani.
- Ez így nem mehet tovább! - dühöngött Yunhak. - Hyunjoong-ék addig nem nyugszanak, míg meg nem kapják, amit akarnak!
- Mit javasolsz, hyung? - kérdezte Jihyuk.
Váratlanul Geonil előrukkolt a lehető legjobb tervvel. - Mi lenne, ha közülünk ketten a csajokkal maradnának, míg a többiek a szokásos dolgokat intézik?
- Jó ötlet. - helyeselt a vezér.
- Kik lesznek az első körben a lányok mellett? - Jihyuk kérdése cseppet sem volt meglepő.
Sungje szemei rögtön felcsillantak, mert ezzel lehetősége akadt arra, hogy folytathassák azt, amit nemrég félbehagytak.
- Sungmo és Jihyuk. - válaszolta Yunhak. - A második kör Sungje-é és Kwangsoo-é.
A reggelit még együtt ették meg, de miután végeztek, külön váltak. Az asztalnál ültek. Észre sem vette, hogy teljesen elbambult, majd felriadt és rohanni kezdett. Sungmo igyekezett tartani az iramot és mikor odaértek, egy másik szobába ment a dokival, hogy nyugodtan megihassa a kellő mennyiséget a "gyógyszerből".
- Aggódnom kellene? - biccentett fejével az ajtó felé.
- Nem. - vágta rá azonnal azzal az arckifejezéssel, ahogy minden hülye kérdésre szokta.
Miután végzett és kiléptett az ajtón, Sungmo aggódó tekintetével találta magát szemben. Közelebb ment hozzá, kezével végigsimított az arcán, ezzel is azt sugallva, hogy ne aggódjon. Megmozdult benne valami és legnagyobb meglepetésére ugyanazt érezte vele, mint korábban Sungje-vel. Lángolt a bőre, a gyomrában pillangók repkedtek és mintha szédült volna. Nagyot kellett nyelnie, mikor Sungmo közelebb hajolt hozzá. Először szíve kihagyott néhány ütemet, majd eszeveszett tempóban kalimpált a mellkasában. Ajkaik már majdnem összeértek, mikor Sheppard lépett ki az ajtón és ahogy ránéztek, teljesen lefagyott. Megragadta a fiút és elindultak kifelé, egészen az udvarra vezető ajtóig meg sem álltak.
Összefűzték ujjaikat, majd berohantak a cellájukba. Sungmo óvatosan körülnézett, hogy visszatértek-e a többiek, de a mosolya elárulta, hogy rajtuk kívül senki nincs ott, mikor visszatért. Hosszú másodpercekig csak egymást bámulták, majd Sungmo végre megtette a következő lépést. Egyik kezével megragadta a tarkóját, másikkal a derekát fogta körbe és közelebb hajolt. Megváltás volt számára, amikor ajkaik összeértek, de nem volt elég ennyi. Szinte azonnal elmélyítették a csókot, az ágyhoz hátráltak és lefeküdtek. Éhesen tépték egymás ajkait. Kezük vándorútra indult. Csók közben egyre szenvedélyesebben simogatták egymást. Mikor a csók megszakadt, Sungmo ajkai levándoroltak a nyakára, apró puszikkal behintve érzékeny bőrét. Egy hirtelen mozdulattól hozzáért nadrágjában egyre keményedő férfiassága, szájából egy jóleső sóhaj szökött ki. Az érzéstől képes lett volna elélvezni.
Jihyuk mélyen búgó hangja rángatta vissza őket a földre. - Hyung, bent vagytok?
Annyira meglepődtek, hogy Sungmo gyorsan befeküdt mellé és a karjaiba vonta, mielőtt belépett volna. Amint meglátta, hogy "alszanak", kilépett és visszament a szomszéd cellába. Nagyot sóhajtottak. Megkönnyebbültek, hogy nem kapta rajta őket. Idejük sem volt megnyugodni, mert Kwangsoo lépett be hozzájuk.
- Menjünk ebédelni.
- Hyung, Jihyuk hol van? - kérdezte Sungmo.
- Yunhak-nak szüksége volt rá. - válaszolta. Vacsoráig biztos nem jön vissza.
Lassan sétáltak le az ebédlőbe. A rabok kígyózó sorban várták, hogy sorra kerüljenek és végre ehessenek. Ők is sorban álltak. Szemükkel ismerős arcok után kutattak, de egyenlőre nem találtak senkit. Hirtelen lefagyott, mikor a SS tagjainak bosszús pillantásaival találta magát szemben. Nem időztek sokat. Amint a tálcájukra került az ebéd, elindultak a saját asztaluk felé és leültek enni. Sungmo végig úgy ült, hogy valamije mindig hozzáért. Minden egyes alkalommal mosolyogtak egymásra, de azonnal abbahagyták, mikor Kwangsoo bámult rájuk.
Ebéd után ismét megjárták az orvosit. Sungmo nem kérdezett semmit, csak türelmesen megvárta. Alaposabban megnézve a kezében két törölköző volt és két alsónemű és egy komplett váltóruha. Eszébe jutott, hogy mikor oda tartottak, kiszaladt a száján, hogy mennyire szeretne lezuhanyozni, miután végeztek. Amikor beléptek, Sungmo leellenőrizte, hogy tiszta-e a terep és mikor bólintott, olyan sebesen indultak el egymás felé, hogy pillanatok alatt összegabalyodtak.
Éhesen tépték egymás ajkait, miközben a szemközti falhoz hátráltak. Belenyögött a csókba, mikor nekilökődtek a falnak, de a csók ekkor sem maradt abba. Türelmetlenül vetkőztették egymást. Minden egyes lekerülő ruhadarab után vad csókcsatát vívtak. Elégedetlenül nyöszörgött, mikor Sungmo szája váratlanul elhagyta az övét, hogy a nyakára tapadjon, ujjai egyre lejjebb simogatták, míg elérték a csiklóját. Körkörös mozdulattal simogatta az érzékeny kis gombócot, amitől azt érezte, hogy mentem képes lenne megőrülni. Nem volt ideje teljesen kiélvezni, mert két ujj hatolt belé és csak fokozták a vágyát. Kétségbeesetten kezdett nyögni, hisz teste üvöltött a megkönnyebbülésért és az a kevés önuralma is vészesen fogyott, ami eddig még megmaradt.
- Sungmo... - nyögte kéjesen, mire észrevette magát.
Nem vártak tovább, lehunyt pillákkal pihegve várta, hogy végre tovább haladjanak. Hallotta, hogy a fiú feltép valamit, majd megemelte és beleengedte az ölébe. Elégedett nyögés szakadt fel ajkairól, mikor Sungmo végre tövig belé hatolt. Fejét hátra vetette, már amennyire tudta, aztán visszahajolt hozzá. Minden egyes lökéssel elérte azt a bizonyos pontot benne, amitől csillagokat látott. Gyomrában egyre nőt a szorító érzés, majd forróság öntötte el a testét és reszketve elélvezett. Sungmo felszisszent, majd gyorsan kihúzódott belőle és lassan leültek a padlóra. Kellett egy kis idő, míg minden lecsillapodott, hogy folytathassák tovább. Mikor úgy ítélte, a fiú visszahúzta az ölébe és lassan ráengedte a férfiasságára. Ahogy belé hatolt, azonnal eltalálta benne azt a bizonyos pontot és ha nem állítja meg, ismét átlépte volna a határt.
Lassan kezdtek. Küzdött az irányításért, hisz nem akart a végéig lassú tempóban mozogni, de Sungmo elérte, hogy mégis így legyen, cserébe viszont keményen lökte mélyebbre magát, mikor lefelé mozdult. Hamarosan érezte, hogy átlendül a határon. A forróság és a gyomrában egyre jobban lüktető kellemes szorító érzés lassan elhatalmasodott rajta. Sungmo is egyre mélyebben nyögött fel alatta. Elégetten mosolyodott el, mikor gyorsabban kezdett mozogni és a fiú nem akadályozta meg, sőt, még segített is neki azzal, hogy ismét a csiklóját simogatta. Nem bírták sokáig, elélveztek ennek az egész boldogságnak a közepén. Eltartott egy ideig, míg minden visszaállt a régi iramba és csak akkor tudott eltávolodni Sungmo-tól, hogy vessen néhány pillantást rá.
Mikor kiakart szállni az öléből, Sungmo nem engedte. Szorosan köré fonta a karjait és úgy álltak fel, majd csak akkor tette le, mikor az egyik zuhanykabinban álltak és megengedte a vizet. Finoman beszappanozták egymást. Gyengéd csókok csattantak el a kabinban. Boldog volt. Mintha minden visszatért volna a régi kerékvágásba. Miután kiléptek, alaposan megszárítkoztak, majd miután felöltöztek, fülig érő szájjal léptek ki az ajtón.
Lassan vacsora idő volt. Mire beértek az ebédlőbe, a többiek már az asztalnál ültek és rájuk vártak. Beálltak a sorba, majd miután kivárták a sorukat, majd beültek a többiek közé. A hangulat ismét a régi jó megszökött felhőtlen volt, amikor mindenki piszkált mindent. Sungmo-val gyakran néztek össze. Ezúttal nem vette észre Sungje gyönyörű csillogó szemeit. Most csak Sungmo létezett számára. Olyan volt, mintha csak egy édes álom lett volna az egész és csak a combjai között kellemesen bizsergő érzés bizonyította, hogy valóban megtörtént.
Míg a többiek elmentek zuhanyozni, addig Sungmo-val egymást bámulták. Legszívesebben egymásnak estek volna, de meggátolta őket az a tény, hogy Sungje bármikor visszatérhet. Erre nem is kellett sokat várniuk, mert a fiú úgy csapta be maga mögött a cellaajtót, mint ahogy Sungmo szokta. Szíve úgy kalapált, hogy azt hitte kiesik a mellkasából. Az idősebb szokásához híven megállt az ő ágyánál, felemelte a takarót és bebújt hozzá, majd megvárta, amíg hozzábújik és csend lett. Csak Sungje szívének egyenletes szívdobbanásai tudták megnyugtatni és hála ennek, hamar elnyomta az álom. A nyugati szárnyat belepte a sötét és várva várt csend.
- Engedjetek el! - követelte, de süket fülekre talált.
- Kiabálj csak. - kuncogott Hyunjoong. - A pasijaitok úgysem hallják. - Kapálózni kezdett, hogy kiszabadulhasson és lerúghassa magáról őket. - Ne ficánkolj! Ha engedelmeskedsz, gyengéd leszek.
Csak Anne járt a fejében. Ha kell, akkor kimutatja a foga fehérjét, ezzel leleplezze titkát, hogy barátnőjét megmenthesse. Elfelejtette, hogy addig nem birtokolja a teljes erejét, míg nem issza meg a szokásos vér adagját. Állj! Nem is kell messzire mennie, hogy megtegye, hisz itt a két srác, akikből vidáman és észrevétlenül megteheti. Már majdnem engedte magát, mikor meghallotta Anne hangját.
- Ne! - kiáltotta Anne. - Ha Jan megtudja, akkor nagyon megbánjátok!
- Hidd el, van mivel foglalkoznia. - mondta Kyujong. - Ne aggódj, utánad ő jön.
A mondatra néhány pillanatra megfagyott benne a vér. Kyujong őt is kiszemelte magának? Hárman egy nő ellen?
- Most mit húzzátok az időt? - Lépett be egy újabb srác közülük. - Csak keményen dugjátok meg őket és menjünk! A Supernova nem marad távol sokáig.
Eleget tűrt. Megemelte a csípőjét, mintha azt várná, hogy végre mikor hatol belé és a SS vezér büszkén elmosolyodott.
- Jó kislány. - mondta Hyunjoong elismerően, majd a nadrágjánál kezdett matatni.
Befejezte a mocorgást és küzdést. Nem mondott semmit, csak megvárta, míg a harmadik közelebb ér és egy jól irányzott rúgással úgy gyomorszájon rúgta, hogy kirepült a cellából.
- Hát jó... - szólalt meg a vezér. - .. ha keményen akarod, megkapod!
Már letolta a nadrágját és a bejáratánál ügyködött, mikor Jungmin hirtelen megszólalt. - Várj, hyung! Ne felejts el gumit húzni!
Hallotta, hogy a fiú feltép valamit, majd lecsavarja a keménységére és mióta ez megvolt, ismét próbált elhelyezkedni a combjai között. Míg kereste a bejáratát, felemelte a térdét és olyat rúgott a nemi szervébe, hogy azt hitte belepusztul. A kezén lévő szorítás meggyengült és ezt kihasználva kipattant az ágyból, hogy legalább a bugyiját felvehesse. Nem törődött a srácokkal, csak kirohant a cellából, de nem jutott tovább, mert a két fiú ismét elkapta. Hyunjoong az ágyra dobta, Jungmin lefogta és minden kezdődött előröl.
A vezér nem húzta tovább az időt, egyszerűen csak elhúzta a bugyiját és megpróbált belé csúszni. Már készült a kellemetlen feszítő érzésre, hisz nem így képzelte el az első együttlétét a börtönben, de mielőtt megtapasztalhatta, valakik elkapták a két srácot és kivitték a cellából.
- Jól vagy? - lépett oda Sungje hozzá.
A cella előtt a többiek intézték el a SS tagjait.
- Megmondtam, hogy nem nyúlhattok hozzájuk! - Yunhak üvöltött a dühtől.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, hisz egyrészt Anne megmenekült, másrészt nem bukott le. Látta, hogy a fiú a társait nézi. Finoman megfogta a fiú kezét és közel húzta magához, hogy megcsókolhassa. Furcsa módon felizgatta a helyzet és ha a többiek nem a celláik előtt püfölték volna a SS501 tagjait, minden bizonnyal el is csábította volna. Amikor a szájuk összeért, végignyalt Sungje alsó ajkán, ezzel is jelezte, hogy többet akar. Pechükre a többiek akkor léptek be, mikor elváltak egymástól és megbeszélést akartak tartani.
- Ez így nem mehet tovább! - dühöngött Yunhak. - Hyunjoong-ék addig nem nyugszanak, míg meg nem kapják, amit akarnak!
- Mit javasolsz, hyung? - kérdezte Jihyuk.
Váratlanul Geonil előrukkolt a lehető legjobb tervvel. - Mi lenne, ha közülünk ketten a csajokkal maradnának, míg a többiek a szokásos dolgokat intézik?
- Jó ötlet. - helyeselt a vezér.
- Kik lesznek az első körben a lányok mellett? - Jihyuk kérdése cseppet sem volt meglepő.
Sungje szemei rögtön felcsillantak, mert ezzel lehetősége akadt arra, hogy folytathassák azt, amit nemrég félbehagytak.
- Sungmo és Jihyuk. - válaszolta Yunhak. - A második kör Sungje-é és Kwangsoo-é.
A reggelit még együtt ették meg, de miután végeztek, külön váltak. Az asztalnál ültek. Észre sem vette, hogy teljesen elbambult, majd felriadt és rohanni kezdett. Sungmo igyekezett tartani az iramot és mikor odaértek, egy másik szobába ment a dokival, hogy nyugodtan megihassa a kellő mennyiséget a "gyógyszerből".
- Aggódnom kellene? - biccentett fejével az ajtó felé.
- Nem. - vágta rá azonnal azzal az arckifejezéssel, ahogy minden hülye kérdésre szokta.
Miután végzett és kiléptett az ajtón, Sungmo aggódó tekintetével találta magát szemben. Közelebb ment hozzá, kezével végigsimított az arcán, ezzel is azt sugallva, hogy ne aggódjon. Megmozdult benne valami és legnagyobb meglepetésére ugyanazt érezte vele, mint korábban Sungje-vel. Lángolt a bőre, a gyomrában pillangók repkedtek és mintha szédült volna. Nagyot kellett nyelnie, mikor Sungmo közelebb hajolt hozzá. Először szíve kihagyott néhány ütemet, majd eszeveszett tempóban kalimpált a mellkasában. Ajkaik már majdnem összeértek, mikor Sheppard lépett ki az ajtón és ahogy ránéztek, teljesen lefagyott. Megragadta a fiút és elindultak kifelé, egészen az udvarra vezető ajtóig meg sem álltak.
Összefűzték ujjaikat, majd berohantak a cellájukba. Sungmo óvatosan körülnézett, hogy visszatértek-e a többiek, de a mosolya elárulta, hogy rajtuk kívül senki nincs ott, mikor visszatért. Hosszú másodpercekig csak egymást bámulták, majd Sungmo végre megtette a következő lépést. Egyik kezével megragadta a tarkóját, másikkal a derekát fogta körbe és közelebb hajolt. Megváltás volt számára, amikor ajkaik összeértek, de nem volt elég ennyi. Szinte azonnal elmélyítették a csókot, az ágyhoz hátráltak és lefeküdtek. Éhesen tépték egymás ajkait. Kezük vándorútra indult. Csók közben egyre szenvedélyesebben simogatták egymást. Mikor a csók megszakadt, Sungmo ajkai levándoroltak a nyakára, apró puszikkal behintve érzékeny bőrét. Egy hirtelen mozdulattól hozzáért nadrágjában egyre keményedő férfiassága, szájából egy jóleső sóhaj szökött ki. Az érzéstől képes lett volna elélvezni.
Jihyuk mélyen búgó hangja rángatta vissza őket a földre. - Hyung, bent vagytok?
Annyira meglepődtek, hogy Sungmo gyorsan befeküdt mellé és a karjaiba vonta, mielőtt belépett volna. Amint meglátta, hogy "alszanak", kilépett és visszament a szomszéd cellába. Nagyot sóhajtottak. Megkönnyebbültek, hogy nem kapta rajta őket. Idejük sem volt megnyugodni, mert Kwangsoo lépett be hozzájuk.
- Menjünk ebédelni.
- Hyung, Jihyuk hol van? - kérdezte Sungmo.
- Yunhak-nak szüksége volt rá. - válaszolta. Vacsoráig biztos nem jön vissza.
Lassan sétáltak le az ebédlőbe. A rabok kígyózó sorban várták, hogy sorra kerüljenek és végre ehessenek. Ők is sorban álltak. Szemükkel ismerős arcok után kutattak, de egyenlőre nem találtak senkit. Hirtelen lefagyott, mikor a SS tagjainak bosszús pillantásaival találta magát szemben. Nem időztek sokat. Amint a tálcájukra került az ebéd, elindultak a saját asztaluk felé és leültek enni. Sungmo végig úgy ült, hogy valamije mindig hozzáért. Minden egyes alkalommal mosolyogtak egymásra, de azonnal abbahagyták, mikor Kwangsoo bámult rájuk.
Ebéd után ismét megjárták az orvosit. Sungmo nem kérdezett semmit, csak türelmesen megvárta. Alaposabban megnézve a kezében két törölköző volt és két alsónemű és egy komplett váltóruha. Eszébe jutott, hogy mikor oda tartottak, kiszaladt a száján, hogy mennyire szeretne lezuhanyozni, miután végeztek. Amikor beléptek, Sungmo leellenőrizte, hogy tiszta-e a terep és mikor bólintott, olyan sebesen indultak el egymás felé, hogy pillanatok alatt összegabalyodtak.
Éhesen tépték egymás ajkait, miközben a szemközti falhoz hátráltak. Belenyögött a csókba, mikor nekilökődtek a falnak, de a csók ekkor sem maradt abba. Türelmetlenül vetkőztették egymást. Minden egyes lekerülő ruhadarab után vad csókcsatát vívtak. Elégedetlenül nyöszörgött, mikor Sungmo szája váratlanul elhagyta az övét, hogy a nyakára tapadjon, ujjai egyre lejjebb simogatták, míg elérték a csiklóját. Körkörös mozdulattal simogatta az érzékeny kis gombócot, amitől azt érezte, hogy mentem képes lenne megőrülni. Nem volt ideje teljesen kiélvezni, mert két ujj hatolt belé és csak fokozták a vágyát. Kétségbeesetten kezdett nyögni, hisz teste üvöltött a megkönnyebbülésért és az a kevés önuralma is vészesen fogyott, ami eddig még megmaradt.
- Sungmo... - nyögte kéjesen, mire észrevette magát.
Nem vártak tovább, lehunyt pillákkal pihegve várta, hogy végre tovább haladjanak. Hallotta, hogy a fiú feltép valamit, majd megemelte és beleengedte az ölébe. Elégedett nyögés szakadt fel ajkairól, mikor Sungmo végre tövig belé hatolt. Fejét hátra vetette, már amennyire tudta, aztán visszahajolt hozzá. Minden egyes lökéssel elérte azt a bizonyos pontot benne, amitől csillagokat látott. Gyomrában egyre nőt a szorító érzés, majd forróság öntötte el a testét és reszketve elélvezett. Sungmo felszisszent, majd gyorsan kihúzódott belőle és lassan leültek a padlóra. Kellett egy kis idő, míg minden lecsillapodott, hogy folytathassák tovább. Mikor úgy ítélte, a fiú visszahúzta az ölébe és lassan ráengedte a férfiasságára. Ahogy belé hatolt, azonnal eltalálta benne azt a bizonyos pontot és ha nem állítja meg, ismét átlépte volna a határt.
Lassan kezdtek. Küzdött az irányításért, hisz nem akart a végéig lassú tempóban mozogni, de Sungmo elérte, hogy mégis így legyen, cserébe viszont keményen lökte mélyebbre magát, mikor lefelé mozdult. Hamarosan érezte, hogy átlendül a határon. A forróság és a gyomrában egyre jobban lüktető kellemes szorító érzés lassan elhatalmasodott rajta. Sungmo is egyre mélyebben nyögött fel alatta. Elégetten mosolyodott el, mikor gyorsabban kezdett mozogni és a fiú nem akadályozta meg, sőt, még segített is neki azzal, hogy ismét a csiklóját simogatta. Nem bírták sokáig, elélveztek ennek az egész boldogságnak a közepén. Eltartott egy ideig, míg minden visszaállt a régi iramba és csak akkor tudott eltávolodni Sungmo-tól, hogy vessen néhány pillantást rá.
Mikor kiakart szállni az öléből, Sungmo nem engedte. Szorosan köré fonta a karjait és úgy álltak fel, majd csak akkor tette le, mikor az egyik zuhanykabinban álltak és megengedte a vizet. Finoman beszappanozták egymást. Gyengéd csókok csattantak el a kabinban. Boldog volt. Mintha minden visszatért volna a régi kerékvágásba. Miután kiléptek, alaposan megszárítkoztak, majd miután felöltöztek, fülig érő szájjal léptek ki az ajtón.
Lassan vacsora idő volt. Mire beértek az ebédlőbe, a többiek már az asztalnál ültek és rájuk vártak. Beálltak a sorba, majd miután kivárták a sorukat, majd beültek a többiek közé. A hangulat ismét a régi jó megszökött felhőtlen volt, amikor mindenki piszkált mindent. Sungmo-val gyakran néztek össze. Ezúttal nem vette észre Sungje gyönyörű csillogó szemeit. Most csak Sungmo létezett számára. Olyan volt, mintha csak egy édes álom lett volna az egész és csak a combjai között kellemesen bizsergő érzés bizonyította, hogy valóban megtörtént.
Míg a többiek elmentek zuhanyozni, addig Sungmo-val egymást bámulták. Legszívesebben egymásnak estek volna, de meggátolta őket az a tény, hogy Sungje bármikor visszatérhet. Erre nem is kellett sokat várniuk, mert a fiú úgy csapta be maga mögött a cellaajtót, mint ahogy Sungmo szokta. Szíve úgy kalapált, hogy azt hitte kiesik a mellkasából. Az idősebb szokásához híven megállt az ő ágyánál, felemelte a takarót és bebújt hozzá, majd megvárta, amíg hozzábújik és csend lett. Csak Sungje szívének egyenletes szívdobbanásai tudták megnyugtatni és hála ennek, hamar elnyomta az álom. A nyugati szárnyat belepte a sötét és várva várt csend.
2014. szeptember 10., szerda
Bezárva 8.rész
A héten Anne cella társai és a többiek nagyon elfoglaltak voltak, már kora reggel szinte ajtó nyitáskor eltűntek és csak villanyoltás előtt pár perccel tértek vissza. Anne magányosnak is érezte magát ezekben a napokban, annak ellenére, hogy Jan és Tackeyék folyton a nyakára jártak, nem is bírták ki, hogy ne piszkálják azzal, hogy hiányzik neki cellatársa. Egyik nap viszont épp egyedül sétálgatott a folyosón amikor egy ismeretlen csaj kezdett el vele veszekedni.
- Na végre! Már azt hittem sose maradsz egyedül!
- Nem értem mit akarsz, de van egy kis dolgom.
- Ne légy már ilyen öntelt! Azt hiszed mert KwangSoo körül ugrál tied a világ?! Had mondjak neked valamit, nem te vagy az első és valószínű hogy nem is az utolsó!
- Nem tudom, hogy mire akarsz célozni, de tájékoztatlak, hogy rossz úton jársz ha azt hiszed...
- Na ide figyelj te kis beképzelt fruska! -ragadta meg Anne haját- Én is voltam abban a jó módban mint te, ne szokj hozzá!
- Eressz el! -könyökölte hasba Anne- Nem tudom milyen jó módról beszélsz, de ha számodra a barátság az, akkor elég szar lehet neked!
- Majd én megmutatom milyen is, ha nincs ott a közeledbe és magadra vagy utalva! -lökte neki a falnak Annet-
Jó pár percig lökdösődtek, amikor már elég sokan voltak körülöttük az egész csetepatét kezdő lány elkezdte játszani az ártatlan áldozat szerepét, mikor Anne egy határozott rúgással a padlóra küldte. Megjelent egy őr is, aki azonnal az igazgatóiba rángatta a lányt, pont akkor amikor a Supernova épp a nyugati folyosó felé haladtak. KwangSoo nem értette miért van felszakadva Anne szája és miért kíséri az őr az igazgatói felé, de nem kérdezhette meg, mert sejtette, hogy úgyse tudna tenni semmit a lány érdekében.
- Mi történt? Csak nem Jan kis védence került bajba? Ahogy az arcát elnézem jó kis bunyó lehetett!
- Ha néha ki dugná az orrát ebből a lyukból és kinyitná a szemét sok érdekes dolognak lehetne a szemtanúja. Jaj, el is felejtettem, hogy igazgatóként az a feladata, hogy a monitorokat nézegesse , telefonálgasson, otthon meg azt hiszik milyen menő, hogy egy börtön igazgatója. Bűnözőt is csak akkor engednek a közelébe ha kezei, lábai meg vannak bilincselve és legalább 2-3 őr van jelen.
- Úgy érzem vissza él a jó indulatommal! Talán jobb lenne magának pár nap az egyik magánzárkánkban az alagsorban.
- Rohadjon meg! A másik csaj megússza? Én meg dekkoljak a patkány tanyán?
- Ha csendbe meghúzta volna magát közmunkával megúszhatta volna, de mivel olyan nagy volt a szája, adok egy kis időt és csendet, hogy el tudjon gondolkozni néhány dolgon!
Két éjszakát töltött el a magánzárkában, volt ideje gondolkodni elég sok mindenen, például az érzéseiről. Visszagondolt az elmúlt hetek eseményeire, és rá kellett jönnie, hogy egyre többet veszekszik KwangSoo minden kis apróság miatt amik igazából jelentéktelenek. Egy pillanatra megfordult a fejében a gondolat, hogy talán kedveli a srácot, de gyorsan el hessegette még a gondolatát is. Vissza térve cellájába Jan várta, próbálta faggatni, de Anne igazából csak egy forró fürdőre vágyott, még takarodó előtt. Miután letusolt, elindult kifelé amikor KwangSooba ütközött, aki vissza tolta a tusolóba.
- Nincs bent senki, ugye?
- Nincs, menjél nyugodtan!
- Nem azért kérdeztem, én szeretnék beszélni veled, de máshol nem tudunk.
- De mindjárt villanyoltás!
- Még van 40 perc ne aggódj, nem esti mesét akarok mondani. Mi történt a múltkor?
- Semmi, csupán összekaptam egy csajjal.
- Mi volt az ami miatt így elvesztetted az eszed, hogy neki estél és zárkába kerültél? Láttam, hogy a szád fel volt repedve és véres volt, de már alig látszik.
- Nem volt fontos! Csak a szokásos csajos dolgok, egymásnak ütköztünk a folyosón és mindenáron engem hibáztatott. De miért nyaggatsz ezzel?
- Miért nem nézel a szemembe? -nyomta a falnak és az állánál fogva felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen-
- Miért nézzek? Láttam már eleget!
- Hogy láthassam tényleg semmiség az egész, mert a szád hazudhat, de a szemed nem. -egy gyengéd csókot nyomott a lány ajkára-
- Ez most mi volt? -húzódott el tőle- Én nem vagyok olyan mint...
- Mint ki? -rántotta vissza és megcsókolta-
- Hagyj békén! -rohant ki a tusolóból, a celláig meg se állt-
Amint a cellába ért, bevackolódott az ágyába magára rántotta a takarót, pár perc múlva pedig már mélyen aludt. Nem is csoda, hisz 2 éjszakán át nem aludt semmit, még ennek az ágynak sem nevezhető alkalmatosságnak is úgy örült mint egy szállodai ágynak. Alig aludhatott 10 percnél többet, mikor arra ijedt, hogy valaki a hajánál fogva rángatja ki az álmaiból.
- Most nincs itt senki, hogy közbe avatkozzon! Befejezem azt amit félbe kellett hagynunk! Remélem élvezted a magánzárkában töltött időt!
- Te rohadt ribanc! Te vígan szaladgálhattál, míg én a patkány tanyán dekkoltam majd 3 napig! Van pofád idejönni és belém kötni? Nem volt elég a múltkori?
- Azt hiszed volt esélyed ellenem? Ez édes! Kellően rég óta rohadok már itt ahhoz, hogy egy kislány lepkefing rúgásától kifeküdjek!
- Pedig nekem nagyon úgy tűnt!
- Ugyan már! Ezt nem gondolhatod komolyan? Az egészet csak azért csináltam, hogy pár napra eltüntesselek az útból! Most pedig befejezem amit elkezdtem! -vágta neki Anne fejét teljes erőből a falnak, már készült a következő lökéshez mikor valaki elkapta a kezét-
- Szóval te voltál! - csavarta ki a lány kezét-
- Örülhetsz te kis szuka, itt a gazdád, hogy kezelésbe vegyen!
- Fogd be! Húzz innen míg szépen mondom! -lökte ki a folyosóra a lányt-
- Ezt még meg keserülitek mindketten! KwangSoo nem felejtem el amit tettél! -üvöltözte míg két őr a lépcsők felé "kísérte"-
- Mutasd a fejed!
- Tudod, hogy kemény fejű vagyok, nem kell aggódni! -próbálta elviccelni, de a vérző homlokát nem tudta elrejteni-
- Szólok az őröknek, hogy engedjenek ki a gyengélkedőre!
- Hagyd! Megmosom és reggelre jobb lesz!
- Francokat! Legalább kötszert kérek tőlük, mert így nem maradhat! -erősködött KwangSoo-
- Tényleg elég vészesnek tűnik, jobb lenne megnézetni! -szólt közbe JiHyuk, akit igazából csak most vettek csak észre-
- Jó legyen! Hozassatok kötszert, de csak ennyi! Míg egyedül voltam ezzel a csajjal és előtte a zárkában, rájöttem, hogy nem szégyen elfogadni azok segítségét akik törődnek velem.
- Akkor segíthetek befeküdni az ágyadba? -viccelődött JiHyuk-
- Nem a lábam vagy a kezem sérült meg hanem a fejem! Tudod ahogy a mondás is tartja a fejét üsd ott nem sántul! -ült le az egyik székre Anne, hogy KwangSoo le tudja kezelni a sebét-
- Kész is van! Nagyon fájt?
- Hát nem volt kellemes!
- Én arra gondoltam, hogy elfogadtad a kötszert és megengedted, hogy lekezeljelek. -mosolyodott el KwangSoo- Szeretnéd, hogy betakargassunk?
- Majd mindjárt betakargatlak én benneteket, két nagy taslival azt jóccakát! -nevetve búj a paplan alá-
Már reggel volt mikor Anne édesdeden aludt és szeretteivel álmodott, amikor valaki ébresztgetni kezdte. Remélte, hogy nem KwangSoo az este történtek miatt, de mikor kinyitotta a szemét, és Jant vélte felfedezni ébresztőjében kicsit azért szomorú lett, mert titkon remélte, hogy az első ember akit megláthat az a gondoskodó fiú lesz, akivel álmodott. De ennek ellenére nagyon is örült Jan látogatásának, mert már nem látta egy ideje, este is csak egymásba botlottak, mikor sietett valahova.
- Ébresztő álomszuszék! Máskor olyan hamar felkelsz, most meg itt húzod a lóbőrt! Gyerünk pattanj ki gyorsan és öltözz! Ideje lemenni az ebédlőbe!
- Csak még öt percet! Olyan jó volt...
- Majd este jó lesz! Nyomás kajálni, nem feküdhetsz egész nap idebent amiatt a csaj miatt!
- Ez most hogy jött ide? Ő a zárkában én meg ide kint, nem miatta akarok maradni!
- Mindegy, hogy miért akarsz maradni akkor is ki kell mozdulnod innen! kapsz harminc másodpercet hogy felöltözz!
- Ezt nem mondod komolyan. Lehetetlen!
- 29...28...27...
- Jó, értem! Máris kész vagyok, csak összekötöm a hajamat, mert szanaszét áll.
- Nem bálba mész, hanem csak enni! Hacsak nem akarsz tetszeni valakinek?
- Ugyan kinek? Ezen a helyen?
- Persze... -ingatta a fejét- ha nem sietsz ma sem látod estig!
- Ne csináld már! Haladjunk akkor ha annyira siettél!
- Hirtelen milyen gyorsan szeded a lépcsőket! Ne is tagadd, hogy hozzá sietsz! -nevetett a lányra- Peched van! Most mennek kifelé, látod? Ha kicsit siettél volna és nem az öt percedért nyavalyogtál volna akkor lehet beszélni is tudtál volna vele.
- Nem mintha akartam volna beszélni vele! Te akartad ezt hinni! -szemtelenkedett az idősebbel-
Ebéd után Jan szokásához híven az orvosiba ment, de most Tsubasa is elkísérte. Anne pedig elindult cellájába, hogy kicsit összeszedje magát, mert még mindig szétszórt az este történtek miatt. Annyira el volt gondolkozva, hogy észre se vette a felé tartó két fiút, KwangSoonak sikeresen neki is ment. Sungje abban a pillanatban ott is hagyta őket és elindult megkeresni Jant, mert volt megbeszélni valójuk. Anne mikor felnézett lábairól annak a férfinak az arcára akinek neki ment, elpirult és csak hebegni tudott, mert még mindig az előző esti csók járt a fejében, főleg mikor azok az ajkak kerültek szem magasságba vele. Együtt mentek a cella felé síri csendben, egyikőjük se szólt semmit. Ahogy beléptek a cellába Anne az asztalhoz ült KwangSoo pedig a másik székre ami pont arra nézett.
Csak ültek én nem szóltak semmit, míg KwangSoo meg nem unta és oda nem ment hozzá, felé hajolt és a fülébe súgott valamit. Anne kicsit meglepődött amiért, ilyen őszintén elmondta neki KwangSoo, hogy nem játékszer számára, és az esti csók nem csak egy kényszer tevékenység volt egy furcsa szituációban, hanem teljesen komolyan vágyott arra, hogy ajkaik össze érjenek. Életében először Anne könnyei maguktól kezdtek el potyogni, annyira rég vágyott már arra, hogy valaki ha csak egy kicsit is de szeresse, szükségét érezze annak hogy ott legyen mellette, szóhoz se tudott jutni, csak zokogott KwangSoo mellkasának dőlve. Gyengéd kezeivel átkarolta a falevélként reszkető lányt, úgy érezte soha többé nem akarja elengedni, mert ebben a pillanatban olyan törékeny amilyen soha senki előtt nem mert lenni, csak neki mutatta meg ezt az oldalát. Párperc múlva Anne megnyugodni látszott, elhúzódott kicsit, hogy lássa KwangSoo arcát és így szólt, "nem tudom mit érzek, csak azt, hogy eddig még soha nem volt senki aki ilyen közel állt volna hozzá", lábujjra pipiskedett és egy félénk csókot nyomott a fiú szájára. KwangSoo nem hagyta, hogy csak ennyi legyen a csók, egy mélyebb csókba kezdett és lábaival hátrálni, amikor megbotlott valamiben és magára rántotta Annet. Ott feküdtek egymáson a cella közepén és nagy szemekkel néztek egymásra, hogy mi is legyen, folytassák vagy álljanak meg ennél a pontnál.
Megszólalt a folyosó végén lévő hangszóró "a 91212-es rab jelentkezzen az elbeszélő szobánál" Anne azonnal felkapta a fejét, mert ez az ő száma volt, bár nem számított senkire, mert Janen kívül nem volt senkije. Mikor belépett a szobába, megpillantotta nagybátyját azonnal elöntötte a düh, már itt se lehet nyugta tőle, háborodottan szegezte a kérdést enyhén ittas bácsikájának. Csak azért állított be unoka húgához , hogy megfenyegesse, ha feljelenti őt azzal csak ő járna rosszul, mert miután be került a börtönbe átkutatták a lakást, és a szobájában drogokat találtak, mesélte Brian ravasz tekintettel. Anne fel ugrott a székről és az üvegfalnak nyomta az arcát, úgy szidta a túloldalon ülő börtönbe való féreg nagybátyját. Az őrök ahogy kiengedték, azonnal az udvarra rohant és csak rohant körbe, körbe, hogy felgyülemlett haragját levezesse, anélkül, hogy bajba kerülne. Már vagy a huszadik körét futotta amikor KwangSoo elé állt és megállította, faggatni kezdte, de a lány nem mondott semmit, de szemei olyan mély sötét gyűlöletben forogtak, hogy olyat még nem látott, pedig jó ideje be van zárva már.
Nagy nehezen rá tudja venni, hogy menjenek fel a cellába, hogy pihenjen kicsit, mert még gyenge a zárkában töltött napok és a verekedések miatt. Amikor felértek veszekedés hangjait vélték kiszűrődni Janék cellájából, jó pár percig ment az adok kapok szájkarate, mikor hirtelen minden elcsendesült. KwangSoo tovább faggatta Annet a látogatójáról, és dühének okáról, mikor Sungmot látták cellája felé igyekezni, de az zárva volt, pufogott egy sort majd bement egy kicsit távolabb esőbe ahol Geonil és YunHak "lakott". Vacsoránál mindenki jelen volt kivéve Jant és Sungjet, a fő téma természetesen az volt, hogy mi történhet a cella mélyén míg ők nyugodtan falatoznak. Villanyoltás közeledtével mindenki a saját cellájában várta, hogy az ajtók bezáródjanak kivéve Sungmot, aki kiszorult saját cellájából.
- Hyung, itt is aludhatna! Olyan jól el vagytok mostanában, egy éjszakát kibírnátok egy ágyban, nem?
- Miért ne aludhatna itt Sungmo, ez egy jó ötlet! -nézett össze Anne és KwangSoo egy bizonyos huncut mosollyal a szájuk sarkában-
- Sungmo találtunk neked helyet! -kiáltott a folyosóra KwangSoo kuncogva-
- Kösz srácok, hogy befogadtok! Egyébként hol lesz a helyem?
- OTT! -mutatott egyszerre kacagva Anne és KwangSoo a harmadik ágyra-
- De arról volt szó, hogy ti...
- Azt nem mondtam egy szóval se, hogy Annel fogok aludni! Csak annyit mondtam, hogy remek ötlet!
- HYUNG! Olyan gonoszak vagytok! Akkor én hol fogok aludni?
- Hát nem egyértelmű? A földön, vagy az asztalon, de ha szeretnéd a két széken is elszundíthatsz ma éjjel. -gúnyolódott Anne, a másik fiú pedig önfeledten nevetett-
- Nyugi, megnézem be tudok e jutni az ágyamba! Ha nem akkor inkább YunHakéknál húzom meg magam. -kiment az ajtón, csak azt lehetett hallani, hogy becsapta maga után a másik cella ajtaját, és nem tért vissza-
- Ez az! Alhatok az ágyikómban! -örvendezett JiHyuk, aztán nagy nehezen el is csendesedett-
- Fent vagy még? -kérdezte suttogva Annet-
- Még éppen.
- Azért nem volt rossz ötlet a második fele se! -folytatta KwangSoo-
- Ssh! Még meghallja!
- Úgy alszik mint akit agyon ütöttek! Amúgy kipróbálhatnánk mi is egyszer ezt a közös alvást, hátha nyugodtabb lennél. Jannek bevált!
- Ne agyalj hülyeségeken, kezdesz olyan lenni mint JiHyuk!
-Upsz... akkor jobb ha inkább alszom, mert a végén engem is a földre küldesz aludni!
- Vagy máshova! Jó éjt!
- Na végre! Már azt hittem sose maradsz egyedül!
- Nem értem mit akarsz, de van egy kis dolgom.
- Ne légy már ilyen öntelt! Azt hiszed mert KwangSoo körül ugrál tied a világ?! Had mondjak neked valamit, nem te vagy az első és valószínű hogy nem is az utolsó!
- Nem tudom, hogy mire akarsz célozni, de tájékoztatlak, hogy rossz úton jársz ha azt hiszed...
- Na ide figyelj te kis beképzelt fruska! -ragadta meg Anne haját- Én is voltam abban a jó módban mint te, ne szokj hozzá!
- Eressz el! -könyökölte hasba Anne- Nem tudom milyen jó módról beszélsz, de ha számodra a barátság az, akkor elég szar lehet neked!
- Majd én megmutatom milyen is, ha nincs ott a közeledbe és magadra vagy utalva! -lökte neki a falnak Annet-
Jó pár percig lökdösődtek, amikor már elég sokan voltak körülöttük az egész csetepatét kezdő lány elkezdte játszani az ártatlan áldozat szerepét, mikor Anne egy határozott rúgással a padlóra küldte. Megjelent egy őr is, aki azonnal az igazgatóiba rángatta a lányt, pont akkor amikor a Supernova épp a nyugati folyosó felé haladtak. KwangSoo nem értette miért van felszakadva Anne szája és miért kíséri az őr az igazgatói felé, de nem kérdezhette meg, mert sejtette, hogy úgyse tudna tenni semmit a lány érdekében.
- Mi történt? Csak nem Jan kis védence került bajba? Ahogy az arcát elnézem jó kis bunyó lehetett!
- Ha néha ki dugná az orrát ebből a lyukból és kinyitná a szemét sok érdekes dolognak lehetne a szemtanúja. Jaj, el is felejtettem, hogy igazgatóként az a feladata, hogy a monitorokat nézegesse , telefonálgasson, otthon meg azt hiszik milyen menő, hogy egy börtön igazgatója. Bűnözőt is csak akkor engednek a közelébe ha kezei, lábai meg vannak bilincselve és legalább 2-3 őr van jelen.
- Úgy érzem vissza él a jó indulatommal! Talán jobb lenne magának pár nap az egyik magánzárkánkban az alagsorban.
- Rohadjon meg! A másik csaj megússza? Én meg dekkoljak a patkány tanyán?
- Ha csendbe meghúzta volna magát közmunkával megúszhatta volna, de mivel olyan nagy volt a szája, adok egy kis időt és csendet, hogy el tudjon gondolkozni néhány dolgon!
Két éjszakát töltött el a magánzárkában, volt ideje gondolkodni elég sok mindenen, például az érzéseiről. Visszagondolt az elmúlt hetek eseményeire, és rá kellett jönnie, hogy egyre többet veszekszik KwangSoo minden kis apróság miatt amik igazából jelentéktelenek. Egy pillanatra megfordult a fejében a gondolat, hogy talán kedveli a srácot, de gyorsan el hessegette még a gondolatát is. Vissza térve cellájába Jan várta, próbálta faggatni, de Anne igazából csak egy forró fürdőre vágyott, még takarodó előtt. Miután letusolt, elindult kifelé amikor KwangSooba ütközött, aki vissza tolta a tusolóba.
- Nincs bent senki, ugye?
- Nincs, menjél nyugodtan!
- Nem azért kérdeztem, én szeretnék beszélni veled, de máshol nem tudunk.
- De mindjárt villanyoltás!
- Még van 40 perc ne aggódj, nem esti mesét akarok mondani. Mi történt a múltkor?
- Semmi, csupán összekaptam egy csajjal.
- Mi volt az ami miatt így elvesztetted az eszed, hogy neki estél és zárkába kerültél? Láttam, hogy a szád fel volt repedve és véres volt, de már alig látszik.
- Nem volt fontos! Csak a szokásos csajos dolgok, egymásnak ütköztünk a folyosón és mindenáron engem hibáztatott. De miért nyaggatsz ezzel?
- Miért nem nézel a szemembe? -nyomta a falnak és az állánál fogva felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen-
- Miért nézzek? Láttam már eleget!
- Hogy láthassam tényleg semmiség az egész, mert a szád hazudhat, de a szemed nem. -egy gyengéd csókot nyomott a lány ajkára-
- Ez most mi volt? -húzódott el tőle- Én nem vagyok olyan mint...
- Mint ki? -rántotta vissza és megcsókolta-
- Hagyj békén! -rohant ki a tusolóból, a celláig meg se állt-
Amint a cellába ért, bevackolódott az ágyába magára rántotta a takarót, pár perc múlva pedig már mélyen aludt. Nem is csoda, hisz 2 éjszakán át nem aludt semmit, még ennek az ágynak sem nevezhető alkalmatosságnak is úgy örült mint egy szállodai ágynak. Alig aludhatott 10 percnél többet, mikor arra ijedt, hogy valaki a hajánál fogva rángatja ki az álmaiból.
- Most nincs itt senki, hogy közbe avatkozzon! Befejezem azt amit félbe kellett hagynunk! Remélem élvezted a magánzárkában töltött időt!
- Te rohadt ribanc! Te vígan szaladgálhattál, míg én a patkány tanyán dekkoltam majd 3 napig! Van pofád idejönni és belém kötni? Nem volt elég a múltkori?
- Azt hiszed volt esélyed ellenem? Ez édes! Kellően rég óta rohadok már itt ahhoz, hogy egy kislány lepkefing rúgásától kifeküdjek!
- Pedig nekem nagyon úgy tűnt!
- Ugyan már! Ezt nem gondolhatod komolyan? Az egészet csak azért csináltam, hogy pár napra eltüntesselek az útból! Most pedig befejezem amit elkezdtem! -vágta neki Anne fejét teljes erőből a falnak, már készült a következő lökéshez mikor valaki elkapta a kezét-
- Szóval te voltál! - csavarta ki a lány kezét-
- Örülhetsz te kis szuka, itt a gazdád, hogy kezelésbe vegyen!
- Fogd be! Húzz innen míg szépen mondom! -lökte ki a folyosóra a lányt-
- Ezt még meg keserülitek mindketten! KwangSoo nem felejtem el amit tettél! -üvöltözte míg két őr a lépcsők felé "kísérte"-
- Mutasd a fejed!
- Tudod, hogy kemény fejű vagyok, nem kell aggódni! -próbálta elviccelni, de a vérző homlokát nem tudta elrejteni-
- Szólok az őröknek, hogy engedjenek ki a gyengélkedőre!
- Hagyd! Megmosom és reggelre jobb lesz!
- Francokat! Legalább kötszert kérek tőlük, mert így nem maradhat! -erősködött KwangSoo-
- Tényleg elég vészesnek tűnik, jobb lenne megnézetni! -szólt közbe JiHyuk, akit igazából csak most vettek csak észre-
- Jó legyen! Hozassatok kötszert, de csak ennyi! Míg egyedül voltam ezzel a csajjal és előtte a zárkában, rájöttem, hogy nem szégyen elfogadni azok segítségét akik törődnek velem.
- Akkor segíthetek befeküdni az ágyadba? -viccelődött JiHyuk-
- Nem a lábam vagy a kezem sérült meg hanem a fejem! Tudod ahogy a mondás is tartja a fejét üsd ott nem sántul! -ült le az egyik székre Anne, hogy KwangSoo le tudja kezelni a sebét-
- Kész is van! Nagyon fájt?
- Hát nem volt kellemes!
- Én arra gondoltam, hogy elfogadtad a kötszert és megengedted, hogy lekezeljelek. -mosolyodott el KwangSoo- Szeretnéd, hogy betakargassunk?
- Majd mindjárt betakargatlak én benneteket, két nagy taslival azt jóccakát! -nevetve búj a paplan alá-
Már reggel volt mikor Anne édesdeden aludt és szeretteivel álmodott, amikor valaki ébresztgetni kezdte. Remélte, hogy nem KwangSoo az este történtek miatt, de mikor kinyitotta a szemét, és Jant vélte felfedezni ébresztőjében kicsit azért szomorú lett, mert titkon remélte, hogy az első ember akit megláthat az a gondoskodó fiú lesz, akivel álmodott. De ennek ellenére nagyon is örült Jan látogatásának, mert már nem látta egy ideje, este is csak egymásba botlottak, mikor sietett valahova.
- Ébresztő álomszuszék! Máskor olyan hamar felkelsz, most meg itt húzod a lóbőrt! Gyerünk pattanj ki gyorsan és öltözz! Ideje lemenni az ebédlőbe!
- Csak még öt percet! Olyan jó volt...
- Majd este jó lesz! Nyomás kajálni, nem feküdhetsz egész nap idebent amiatt a csaj miatt!
- Ez most hogy jött ide? Ő a zárkában én meg ide kint, nem miatta akarok maradni!
- Mindegy, hogy miért akarsz maradni akkor is ki kell mozdulnod innen! kapsz harminc másodpercet hogy felöltözz!
- Ezt nem mondod komolyan. Lehetetlen!
- 29...28...27...
- Jó, értem! Máris kész vagyok, csak összekötöm a hajamat, mert szanaszét áll.
- Nem bálba mész, hanem csak enni! Hacsak nem akarsz tetszeni valakinek?
- Ugyan kinek? Ezen a helyen?
- Persze... -ingatta a fejét- ha nem sietsz ma sem látod estig!
- Ne csináld már! Haladjunk akkor ha annyira siettél!
- Hirtelen milyen gyorsan szeded a lépcsőket! Ne is tagadd, hogy hozzá sietsz! -nevetett a lányra- Peched van! Most mennek kifelé, látod? Ha kicsit siettél volna és nem az öt percedért nyavalyogtál volna akkor lehet beszélni is tudtál volna vele.
- Nem mintha akartam volna beszélni vele! Te akartad ezt hinni! -szemtelenkedett az idősebbel-
Ebéd után Jan szokásához híven az orvosiba ment, de most Tsubasa is elkísérte. Anne pedig elindult cellájába, hogy kicsit összeszedje magát, mert még mindig szétszórt az este történtek miatt. Annyira el volt gondolkozva, hogy észre se vette a felé tartó két fiút, KwangSoonak sikeresen neki is ment. Sungje abban a pillanatban ott is hagyta őket és elindult megkeresni Jant, mert volt megbeszélni valójuk. Anne mikor felnézett lábairól annak a férfinak az arcára akinek neki ment, elpirult és csak hebegni tudott, mert még mindig az előző esti csók járt a fejében, főleg mikor azok az ajkak kerültek szem magasságba vele. Együtt mentek a cella felé síri csendben, egyikőjük se szólt semmit. Ahogy beléptek a cellába Anne az asztalhoz ült KwangSoo pedig a másik székre ami pont arra nézett.
Csak ültek én nem szóltak semmit, míg KwangSoo meg nem unta és oda nem ment hozzá, felé hajolt és a fülébe súgott valamit. Anne kicsit meglepődött amiért, ilyen őszintén elmondta neki KwangSoo, hogy nem játékszer számára, és az esti csók nem csak egy kényszer tevékenység volt egy furcsa szituációban, hanem teljesen komolyan vágyott arra, hogy ajkaik össze érjenek. Életében először Anne könnyei maguktól kezdtek el potyogni, annyira rég vágyott már arra, hogy valaki ha csak egy kicsit is de szeresse, szükségét érezze annak hogy ott legyen mellette, szóhoz se tudott jutni, csak zokogott KwangSoo mellkasának dőlve. Gyengéd kezeivel átkarolta a falevélként reszkető lányt, úgy érezte soha többé nem akarja elengedni, mert ebben a pillanatban olyan törékeny amilyen soha senki előtt nem mert lenni, csak neki mutatta meg ezt az oldalát. Párperc múlva Anne megnyugodni látszott, elhúzódott kicsit, hogy lássa KwangSoo arcát és így szólt, "nem tudom mit érzek, csak azt, hogy eddig még soha nem volt senki aki ilyen közel állt volna hozzá", lábujjra pipiskedett és egy félénk csókot nyomott a fiú szájára. KwangSoo nem hagyta, hogy csak ennyi legyen a csók, egy mélyebb csókba kezdett és lábaival hátrálni, amikor megbotlott valamiben és magára rántotta Annet. Ott feküdtek egymáson a cella közepén és nagy szemekkel néztek egymásra, hogy mi is legyen, folytassák vagy álljanak meg ennél a pontnál.
Megszólalt a folyosó végén lévő hangszóró "a 91212-es rab jelentkezzen az elbeszélő szobánál" Anne azonnal felkapta a fejét, mert ez az ő száma volt, bár nem számított senkire, mert Janen kívül nem volt senkije. Mikor belépett a szobába, megpillantotta nagybátyját azonnal elöntötte a düh, már itt se lehet nyugta tőle, háborodottan szegezte a kérdést enyhén ittas bácsikájának. Csak azért állított be unoka húgához , hogy megfenyegesse, ha feljelenti őt azzal csak ő járna rosszul, mert miután be került a börtönbe átkutatták a lakást, és a szobájában drogokat találtak, mesélte Brian ravasz tekintettel. Anne fel ugrott a székről és az üvegfalnak nyomta az arcát, úgy szidta a túloldalon ülő börtönbe való féreg nagybátyját. Az őrök ahogy kiengedték, azonnal az udvarra rohant és csak rohant körbe, körbe, hogy felgyülemlett haragját levezesse, anélkül, hogy bajba kerülne. Már vagy a huszadik körét futotta amikor KwangSoo elé állt és megállította, faggatni kezdte, de a lány nem mondott semmit, de szemei olyan mély sötét gyűlöletben forogtak, hogy olyat még nem látott, pedig jó ideje be van zárva már.
Nagy nehezen rá tudja venni, hogy menjenek fel a cellába, hogy pihenjen kicsit, mert még gyenge a zárkában töltött napok és a verekedések miatt. Amikor felértek veszekedés hangjait vélték kiszűrődni Janék cellájából, jó pár percig ment az adok kapok szájkarate, mikor hirtelen minden elcsendesült. KwangSoo tovább faggatta Annet a látogatójáról, és dühének okáról, mikor Sungmot látták cellája felé igyekezni, de az zárva volt, pufogott egy sort majd bement egy kicsit távolabb esőbe ahol Geonil és YunHak "lakott". Vacsoránál mindenki jelen volt kivéve Jant és Sungjet, a fő téma természetesen az volt, hogy mi történhet a cella mélyén míg ők nyugodtan falatoznak. Villanyoltás közeledtével mindenki a saját cellájában várta, hogy az ajtók bezáródjanak kivéve Sungmot, aki kiszorult saját cellájából.
- Hyung, itt is aludhatna! Olyan jól el vagytok mostanában, egy éjszakát kibírnátok egy ágyban, nem?
- Miért ne aludhatna itt Sungmo, ez egy jó ötlet! -nézett össze Anne és KwangSoo egy bizonyos huncut mosollyal a szájuk sarkában-
- Sungmo találtunk neked helyet! -kiáltott a folyosóra KwangSoo kuncogva-
- Kösz srácok, hogy befogadtok! Egyébként hol lesz a helyem?
- OTT! -mutatott egyszerre kacagva Anne és KwangSoo a harmadik ágyra-
- De arról volt szó, hogy ti...
- Azt nem mondtam egy szóval se, hogy Annel fogok aludni! Csak annyit mondtam, hogy remek ötlet!
- HYUNG! Olyan gonoszak vagytok! Akkor én hol fogok aludni?
- Hát nem egyértelmű? A földön, vagy az asztalon, de ha szeretnéd a két széken is elszundíthatsz ma éjjel. -gúnyolódott Anne, a másik fiú pedig önfeledten nevetett-
- Nyugi, megnézem be tudok e jutni az ágyamba! Ha nem akkor inkább YunHakéknál húzom meg magam. -kiment az ajtón, csak azt lehetett hallani, hogy becsapta maga után a másik cella ajtaját, és nem tért vissza-
- Ez az! Alhatok az ágyikómban! -örvendezett JiHyuk, aztán nagy nehezen el is csendesedett-
- Fent vagy még? -kérdezte suttogva Annet-
- Még éppen.
- Azért nem volt rossz ötlet a második fele se! -folytatta KwangSoo-
- Ssh! Még meghallja!
- Úgy alszik mint akit agyon ütöttek! Amúgy kipróbálhatnánk mi is egyszer ezt a közös alvást, hátha nyugodtabb lennél. Jannek bevált!
- Ne agyalj hülyeségeken, kezdesz olyan lenni mint JiHyuk!
-Upsz... akkor jobb ha inkább alszom, mert a végén engem is a földre küldesz aludni!
- Vagy máshova! Jó éjt!
Bezárva 7.rész
Újabb egy hét telt el. A Supernova-t csak étkezéseken látták, de előfordult, hogy akkor sem. Ahogy korábban elmondták, tárgyalni mentek néhány csapathoz, ezzel is szövetségeseket szereztek, hogy megvédhessék őket, ha velük valami történne.
Mióta a fiúk nem töltötték velük a napot, rémálmai voltak. Zihálva ébredt és izzadtságban úszva. Hiányzott neki Sungje és a többiek is. A dolgok sokkal reménytelenebbnek tűntek, mint akkor, amikor bekerültek. Hogyan tudnák megvédeni Anne-t, ha állandóan távol vannak? Erre nem gondolt senki? Tsubasa-ékkal sem lóghatnak egész nap.
Gyengének érezte magát. Ismét visszatért a korábbi "betegsége". Mozdulni sem tudott a fájdalomtól, mégis erőt vett magán, megnézte Anne-t, de ő aludt még, majd lassan átbotorkált a keleti szárnyba és felkereste a két férfit. Nem volt ereje megszólalni. Míg a celláknál szédelgett, többször is meg kellett állnia, hogy erőt gyűjthessen a következő néhány méterre.
Mikor legközelebb elindult, lábai néhány lépés után megadták magukat és a következő pillanatban már téredelve, fejét lehajtva zihált nem messze a Tsubasa-ék cellájától. Halványan hallotta a két férfi hangját, de képtelen volt reagálni. Legközelebb azt érezte, hogy felemelik és elviszik valahová. Megadta magát és hagyta, hogy azt tegyenek vele, amit akarnak. Feje lelógott, szemei időnként néhány másodpercre kinyitódtak, majd ismét lecsukódtak.
Érezte, hogy valahová lefektetik. Valahogyan vér került a szájába, de nem akarta meginni, mégis belé erőszakoltak ki tudja mennyi vért. Mikor nyitogatta a szemeit, ismerős hangot vélt felfedezni a közeléből. Még nem kelt fel, csak feküdt, mert kicsit még mindig szédült.
Egy férfi ment oda hozzá. Minden bizonnyal orvos volt. - Ébresztő, Csipkerózsika. - a hangja nagyon ismerős volt, de még mindig nem tudta beazonosítani. - Szörnyen rám ijesztettél. - Ismeri valahonnan? - Alig érkezek meg és rögtön téged kell ellátnom. Nem ittál eleget? - Hogy micsoda? Honnan tudja, hogy kicsoda egyáltalán? Úristen! Meglátta egy ismeretlen és ellátta annak ellenére, hogy micsoda valójában? - Lucian a gondjaimra bízott. A többiek is jobbnak látták, ha eljövök.
Lassan kezdett tisztulni a látása. Nagyot nézett, mikor felismerte a férfit. - Sheppard?
- Van valaki, aki látni szeretne. - mondta, majd beengedett hozzá valakit.
Rögtön elmosolyodott, mikor meglátta Tsubasa-t. A férfi nagyon ideges volt.
Sheppard odasétált hozzájuk. - A mai naptól minden fontos étkezés előtt vagy után idejössz és akkor is, ha érzed, hogy valami nem stimmel. - parancsolt rá. - Ha Tsubasa nem lép, ki tudja mi történt volna!
Tudta, hogy igaza van. Ha azzal mindenkinek csak jót tesz, hogy napi háromszor bejár hozzá, akkor azt fogja tenni. Feltápászkodott és elindult vissza a nyugati szárnyba, még mielőtt a Supernova-s fiúknak feltűnik, hogy eltűnt. A folyosók találkozásánál futott össze velük és Anne-nel. Igyekezett minél természetesebb lenni, nehogy gyanút keltsen.
Szíve kihagyott néhány ütemet, mikor tekintetük Sungje-vel összeakadt. Csak a korábbi csókra tudott gondolni, de ennek ellenére fogalma sem volt róla hogyan kellene vele viselkednie. Oda kellene mennie és mindenki szeme láttára megcsókolnia, hogy tudja kölcsönös-e a vonzalom? Olyan volt, mintha a volt szerelmével találkozott volna és kényelmetlen volt számára a helyzet.
- Gyere velem. - szólalt meg Hongbin mellette. - Egyél velünk.
Nem gondolkodott, csak hagyta, hogy vezesse és mire észbe kapott, már a Vixx asztalánál ült. Reggelire hal alakú "süti" volt, babpasztával és más ínyencségekkel töltve. Evés közben teljesen elbambult. Mindössze egyetlen hét leforgása alatt ennyire eltávolodott volna a fiúktól és főként Sungje-től? Valamit rosszul csinált?
A következő, amire felfigyelt, hogy Leo épp a szájába próbált tuszkolni néhány falatot az ebédjéből. Először csak nézett rá, majd a fiú mosolyogva bólintott és elfogadta tőle az ételt. Próbálták felvidítani és részben sikerült is. Olyan dolgokra emlékeztek vissza, amiket anno együtt csináltak. Természetesen a jók között felbukkantak a legkínosabb és legviccesebb mozzanatok is. Nevetve indult el, hogy visszavigye a tálcáját, de pechére nem figyelt és a Supernova asztalánál vágott át.
Arra lett figyelmes, hogy valami miatt nem tudott tovább menni. Kicsit feljebb emelte a tálcát és akkor látta meg Yunhak kezét a hasának nyomódni. Pillanatnyi jó kedve azonnal elillant és visszatért a korábbi dühe, amitől megakart szabadulni.
- Elengednél? - kérdezte tőle türelmetlenül.
- Nem akarsz elmondani valamit? - a kérdésre felhúzta a jobb szemöldökét.
Dühösen fújtatott egyet és cseppet sem leplezte, hogy egyikükkel sem akar beszélni. - Nincs mondanivalóm. - próbált elindulni, de még mindig nem tudott.
- Ki dühített fel? - folytatta a faggatózást a vezér, de ez csak egyre jobban irritálta. - Az MBLAQ?
- Törődj inkább a magad dolgával, mint sem engem baszogatsz!
- Mi a baj? - Sungmo lágy hangja kicsit enyhített a dühén.
Ismét fújtatott. Nem akarta ezt, csak minél távolabb szeretett volna kerülni tőlük és ugye Sheppard is várta. - Valaki nem akar a dolgomra engedni. - nézett szúrós szemmel Yunhak-ra.
- Majd elengedlek, ha válaszoltál a kérdéseimre! - Yunhak hajthatatlan volt.
Váratlanul Leo jelent meg és vette ki a tálcát a kezéből, ezzel is megkönnyítve a dolgát. - Köszönöm! - kiabálta utána mosolyogva, majd megfordult és a gyengélkedő felé vette az irányt.
Amint belépett, a férfi már várta egy nagy zacskó vérrel. Szó nélkül megitta, amit kitöltött neki, de beszélni nem akart. Most végképp nem hiányzott neki, hogy nosztalgiázzanak milyen volt otthon vagy mi történt, mióta távol van. Mikor menni készült, Sheppard a kezébe nyomott néhány csokit. Nem értette miért.
- Jót fog tenni. - kacsintott rá a férfi.
Már majdnem elfelejtette, hogy milyen is az, amikor úgy törődnek vele, ahogy kint is tették. Van fogalma mennyire hiányzott már ez neki? Tsubasa-ékkal is jó volt, de azt a kevés boldogságot, amit egy családtag adhat neki nem tudták felülmúlni, még akkor sem, ha jól ismerték.
Három nap telt el, hogy még csak a közelébe se ment a Supernova-nak, igazság szerint nem is akart velük találkozni és bárhogy próbáltak vele beszélni, sosem találták ott, ahol ők gondolták. Egyik nap kíváncsiságból benézett a mindenki által rettegett északi szárnyba, ahol a kegyetlen bűnözőket tartották. Nyoma sem volt benne félelemnek. Valahogy azt érezte, hogy az a világa. Épp az egyik cellánál állt meg, mikor a sötétből valaki megszólította.
- Mi szél hozott, kicsi lány? - a férfi feltápászkodott a felső priccsről, majd egy gyors mozdulattal leugrott és mögötte termett.
- Csak sétálgatok. - válaszolta, és úgy érezte vonzódik a férfihoz.
- Valóban? - kérdezte ismét. - Egy ilyen csinos lány mit keres a börtönnek ezen a részén? - Teste reszketni kezdett, mikor elsimította a haját a nyakából, mégis kellemes érzéssel töltötte el.
A napokat végig a férfivel töltötte, míg az étkezéseket, sziesztákat és az éjszakákat a Vixx társaságában töltötte. A lelkükre kötötte, hogy nem mondhatják el senkinek kivel van, hol és mit csinál. Élvezte a szabadságát és azt, hogy azt csinál, amit csak akar. Míg Yunhak-ék a dolgaikat végezték, addig ő nyugodtan cikázhatott a folyosók és a szárnyak között.
A gyengélkedőn is sokat tartózkodott, hisz kezdett visszatérni a régi énje és Sheppard-nek segített néha. Hiába élte úgy az életét, ahogy akarta, valami mindig hiányzott az életéből. Akárhogy próbálta elfelejteni a Supernova-s srácokat, valahogy mindig összeszorult a szíve, amikor összetalálkoztak. Nagyon megijedt, mikor megtudta, hogy Anne megsérült és magánzárkába került egy féltékeny idióta nő miatt.
Amint kiengedték, elhatározta, hogy következő reggel megkeresi a lányt és kiszedi belőle mi történt. Reggel be is osont a nyugati folyosóra, miután a hat srác elindult a szokásos körútjára. Anne épp ébredezett, de amikor felismerte, nagyon megörült neki. Miután sikeresen felkeltette, együtt lementek az ebédlőbe, hogy megreggelizzenek.
Ketten ültek az asztalnál pont úgy, mint mikor odakerültek. Senki sem zavarta őket, sőt Tsubasa-ékat nem is látták addig a pillanatig, amíg fel nem bukkant, hogy az orvosiba kísérje. Egész úton csendben sétáltak egymás mellett és akkor is csak általános dolgokról beszéltek, mikor megitta a szokásos adag "gyógyszerét". Miután kiléptek, automatikusan az udvar felé vette az irányt, de bárhogy is szeretett volna egyedül maradni, a férfi nem engedte.
- Mi a baj? - kérdezte tőle Tsubasa váratlanul.
- Nincs semmi. - hazudta, mert azt akarta, hogy elmenjen.
- Ne akarj hülyének nézni. Jól tudom, hogy van valami. - erősködött tovább.
- Nem akarok róla beszélni. - mérges pillantást küldött felé, de a férfit ez sem érdekelte.
- Én viszont igen és nem tetszik, hogy napok óta ezt csinálod. Furcsa vagy és kerülsz mindenkit. Megfenyegetett valaki?
- Nem erről van szó.
- Akkor miről? Miért vagy dühös? - kezdett ismét feszült lenni. Legszívesebben tombolt volna. - Amiatt, amit Brian-ről mondtam?
Itt elszakadt nála a cérna és még ha akart volna se tudta visszafogni magát. - Ha tudni akarod részben emiatt! Hallgattam rád és engedtem, hogy Sungje közelebb kerüljön hozzám, de most minden elromlott! - bukott ki végül belőle. - Megcsókolt, de egy hétig felém se nézett, és nem mintha most is keresne! Nem tudom mit akar vagy hogy érez!
- Ezért akadtál ki ennyire?
- Egyáltalán hogy jössz te ahhoz, hogy megmondd kivel legyek együtt és hogyan? Brian legalább szeretett és tőle tudtam mire számítsak!
- Szeretett? - csattant fel a fiú. - Végig csak kihasznált! Rajtad kívül másokat is kefél, de te képes vagy könyörögni neki, hogy legalább öt kibaszott percet szánjon rád!
- Mi van, ha nekem tökéletesen megfelelt úgy?
- Ezt nem mondod komolyan!
- Hála ennek az egésznek, elvesztettem Brian-t és Sungje-nak sem számítok! Ennél nem is lehetne jobb!
- Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte Sungje, majd megragadta a csuklóját és elkezdte húzni magával.
Felmentek a lépcsőn a folyosók találkozásához, majd egyenesen a nyugati folyosóra, be a cellájukba és a fiú bevágta mögöttük az ajtót. Még mindig erősen szorította a csuklóját és nem akarta elengedni, csak nézte.
- Sungje, engedj el! - követelte, de hiába.
A fiú behúzta a függönyt, hogy senki nem láthasson be. Éjszakára mindig behúzták, hogy legalább a privát szféra érzése meglegyen és akkor is, amikor a délutáni szieszta idején nyugodtan szerettek volna pihenni. Most is nagy segítségükre volt.
- Mi az, hogy nem számítasz nekem? - kezdett rá Sungje, mikor kiakarta rángatni a csuklóját a szorításából. - Azt hiszed szórakozok veled?
- Nem is tudom! Őszintén? - vágott vissza. - Szerinted normális, hogy megcsókolsz, aztán felém se nézel? - szomorú szemekkel találta szemben magát. Lehet, hogy félre értette volna a fiút?
- Tudod, hogy elfoglalt voltam! Most is az volt az első, hogy megkerestelek! Az elmúlt pár napban mást sem csináltam, csak téged kerestelek!
- Akkor is szánhattál volna rám legalább öt.... - nem tudta befejezni, mert a fiú magához húzta és összeérintette a szájukat.
A csók hamar elmélyült, ők pedig automatikusan az ágyhoz hátráltak. Amint lefőltek rá, a fiú befészkelte magát a combjai közé és úgy folytatták. Nem tudni mennyi idő telt el, de mikor felnézett, éppen Sungmo lépett be a cellába és vágta be maga mögött a szokásos lendülettel az ajtót. Szemeivel végig követte, ahogy lassan bemászik az ágyába, és befészkeli magát.
A szomszédos cellában Jihyuk hangját lehetett hallani. - Ez az! Biztonságban van a helyem. - Kicsivel később mindenki elhallgatott és jóleső csend ereszkedett a nyugati szárnyra.
Mióta a fiúk nem töltötték velük a napot, rémálmai voltak. Zihálva ébredt és izzadtságban úszva. Hiányzott neki Sungje és a többiek is. A dolgok sokkal reménytelenebbnek tűntek, mint akkor, amikor bekerültek. Hogyan tudnák megvédeni Anne-t, ha állandóan távol vannak? Erre nem gondolt senki? Tsubasa-ékkal sem lóghatnak egész nap.
Gyengének érezte magát. Ismét visszatért a korábbi "betegsége". Mozdulni sem tudott a fájdalomtól, mégis erőt vett magán, megnézte Anne-t, de ő aludt még, majd lassan átbotorkált a keleti szárnyba és felkereste a két férfit. Nem volt ereje megszólalni. Míg a celláknál szédelgett, többször is meg kellett állnia, hogy erőt gyűjthessen a következő néhány méterre.
Mikor legközelebb elindult, lábai néhány lépés után megadták magukat és a következő pillanatban már téredelve, fejét lehajtva zihált nem messze a Tsubasa-ék cellájától. Halványan hallotta a két férfi hangját, de képtelen volt reagálni. Legközelebb azt érezte, hogy felemelik és elviszik valahová. Megadta magát és hagyta, hogy azt tegyenek vele, amit akarnak. Feje lelógott, szemei időnként néhány másodpercre kinyitódtak, majd ismét lecsukódtak.
Érezte, hogy valahová lefektetik. Valahogyan vér került a szájába, de nem akarta meginni, mégis belé erőszakoltak ki tudja mennyi vért. Mikor nyitogatta a szemeit, ismerős hangot vélt felfedezni a közeléből. Még nem kelt fel, csak feküdt, mert kicsit még mindig szédült.
Egy férfi ment oda hozzá. Minden bizonnyal orvos volt. - Ébresztő, Csipkerózsika. - a hangja nagyon ismerős volt, de még mindig nem tudta beazonosítani. - Szörnyen rám ijesztettél. - Ismeri valahonnan? - Alig érkezek meg és rögtön téged kell ellátnom. Nem ittál eleget? - Hogy micsoda? Honnan tudja, hogy kicsoda egyáltalán? Úristen! Meglátta egy ismeretlen és ellátta annak ellenére, hogy micsoda valójában? - Lucian a gondjaimra bízott. A többiek is jobbnak látták, ha eljövök.
Lassan kezdett tisztulni a látása. Nagyot nézett, mikor felismerte a férfit. - Sheppard?
- Van valaki, aki látni szeretne. - mondta, majd beengedett hozzá valakit.
Rögtön elmosolyodott, mikor meglátta Tsubasa-t. A férfi nagyon ideges volt.
Sheppard odasétált hozzájuk. - A mai naptól minden fontos étkezés előtt vagy után idejössz és akkor is, ha érzed, hogy valami nem stimmel. - parancsolt rá. - Ha Tsubasa nem lép, ki tudja mi történt volna!
Tudta, hogy igaza van. Ha azzal mindenkinek csak jót tesz, hogy napi háromszor bejár hozzá, akkor azt fogja tenni. Feltápászkodott és elindult vissza a nyugati szárnyba, még mielőtt a Supernova-s fiúknak feltűnik, hogy eltűnt. A folyosók találkozásánál futott össze velük és Anne-nel. Igyekezett minél természetesebb lenni, nehogy gyanút keltsen.
Szíve kihagyott néhány ütemet, mikor tekintetük Sungje-vel összeakadt. Csak a korábbi csókra tudott gondolni, de ennek ellenére fogalma sem volt róla hogyan kellene vele viselkednie. Oda kellene mennie és mindenki szeme láttára megcsókolnia, hogy tudja kölcsönös-e a vonzalom? Olyan volt, mintha a volt szerelmével találkozott volna és kényelmetlen volt számára a helyzet.
- Gyere velem. - szólalt meg Hongbin mellette. - Egyél velünk.
Nem gondolkodott, csak hagyta, hogy vezesse és mire észbe kapott, már a Vixx asztalánál ült. Reggelire hal alakú "süti" volt, babpasztával és más ínyencségekkel töltve. Evés közben teljesen elbambult. Mindössze egyetlen hét leforgása alatt ennyire eltávolodott volna a fiúktól és főként Sungje-től? Valamit rosszul csinált?
A következő, amire felfigyelt, hogy Leo épp a szájába próbált tuszkolni néhány falatot az ebédjéből. Először csak nézett rá, majd a fiú mosolyogva bólintott és elfogadta tőle az ételt. Próbálták felvidítani és részben sikerült is. Olyan dolgokra emlékeztek vissza, amiket anno együtt csináltak. Természetesen a jók között felbukkantak a legkínosabb és legviccesebb mozzanatok is. Nevetve indult el, hogy visszavigye a tálcáját, de pechére nem figyelt és a Supernova asztalánál vágott át.
Arra lett figyelmes, hogy valami miatt nem tudott tovább menni. Kicsit feljebb emelte a tálcát és akkor látta meg Yunhak kezét a hasának nyomódni. Pillanatnyi jó kedve azonnal elillant és visszatért a korábbi dühe, amitől megakart szabadulni.
- Elengednél? - kérdezte tőle türelmetlenül.
- Nem akarsz elmondani valamit? - a kérdésre felhúzta a jobb szemöldökét.
Dühösen fújtatott egyet és cseppet sem leplezte, hogy egyikükkel sem akar beszélni. - Nincs mondanivalóm. - próbált elindulni, de még mindig nem tudott.
- Ki dühített fel? - folytatta a faggatózást a vezér, de ez csak egyre jobban irritálta. - Az MBLAQ?
- Törődj inkább a magad dolgával, mint sem engem baszogatsz!
- Mi a baj? - Sungmo lágy hangja kicsit enyhített a dühén.
Ismét fújtatott. Nem akarta ezt, csak minél távolabb szeretett volna kerülni tőlük és ugye Sheppard is várta. - Valaki nem akar a dolgomra engedni. - nézett szúrós szemmel Yunhak-ra.
- Majd elengedlek, ha válaszoltál a kérdéseimre! - Yunhak hajthatatlan volt.
Váratlanul Leo jelent meg és vette ki a tálcát a kezéből, ezzel is megkönnyítve a dolgát. - Köszönöm! - kiabálta utána mosolyogva, majd megfordult és a gyengélkedő felé vette az irányt.
Amint belépett, a férfi már várta egy nagy zacskó vérrel. Szó nélkül megitta, amit kitöltött neki, de beszélni nem akart. Most végképp nem hiányzott neki, hogy nosztalgiázzanak milyen volt otthon vagy mi történt, mióta távol van. Mikor menni készült, Sheppard a kezébe nyomott néhány csokit. Nem értette miért.
- Jót fog tenni. - kacsintott rá a férfi.
Már majdnem elfelejtette, hogy milyen is az, amikor úgy törődnek vele, ahogy kint is tették. Van fogalma mennyire hiányzott már ez neki? Tsubasa-ékkal is jó volt, de azt a kevés boldogságot, amit egy családtag adhat neki nem tudták felülmúlni, még akkor sem, ha jól ismerték.
Három nap telt el, hogy még csak a közelébe se ment a Supernova-nak, igazság szerint nem is akart velük találkozni és bárhogy próbáltak vele beszélni, sosem találták ott, ahol ők gondolták. Egyik nap kíváncsiságból benézett a mindenki által rettegett északi szárnyba, ahol a kegyetlen bűnözőket tartották. Nyoma sem volt benne félelemnek. Valahogy azt érezte, hogy az a világa. Épp az egyik cellánál állt meg, mikor a sötétből valaki megszólította.
- Mi szél hozott, kicsi lány? - a férfi feltápászkodott a felső priccsről, majd egy gyors mozdulattal leugrott és mögötte termett.
- Csak sétálgatok. - válaszolta, és úgy érezte vonzódik a férfihoz.
- Valóban? - kérdezte ismét. - Egy ilyen csinos lány mit keres a börtönnek ezen a részén? - Teste reszketni kezdett, mikor elsimította a haját a nyakából, mégis kellemes érzéssel töltötte el.
A napokat végig a férfivel töltötte, míg az étkezéseket, sziesztákat és az éjszakákat a Vixx társaságában töltötte. A lelkükre kötötte, hogy nem mondhatják el senkinek kivel van, hol és mit csinál. Élvezte a szabadságát és azt, hogy azt csinál, amit csak akar. Míg Yunhak-ék a dolgaikat végezték, addig ő nyugodtan cikázhatott a folyosók és a szárnyak között.
A gyengélkedőn is sokat tartózkodott, hisz kezdett visszatérni a régi énje és Sheppard-nek segített néha. Hiába élte úgy az életét, ahogy akarta, valami mindig hiányzott az életéből. Akárhogy próbálta elfelejteni a Supernova-s srácokat, valahogy mindig összeszorult a szíve, amikor összetalálkoztak. Nagyon megijedt, mikor megtudta, hogy Anne megsérült és magánzárkába került egy féltékeny idióta nő miatt.
Amint kiengedték, elhatározta, hogy következő reggel megkeresi a lányt és kiszedi belőle mi történt. Reggel be is osont a nyugati folyosóra, miután a hat srác elindult a szokásos körútjára. Anne épp ébredezett, de amikor felismerte, nagyon megörült neki. Miután sikeresen felkeltette, együtt lementek az ebédlőbe, hogy megreggelizzenek.
Ketten ültek az asztalnál pont úgy, mint mikor odakerültek. Senki sem zavarta őket, sőt Tsubasa-ékat nem is látták addig a pillanatig, amíg fel nem bukkant, hogy az orvosiba kísérje. Egész úton csendben sétáltak egymás mellett és akkor is csak általános dolgokról beszéltek, mikor megitta a szokásos adag "gyógyszerét". Miután kiléptek, automatikusan az udvar felé vette az irányt, de bárhogy is szeretett volna egyedül maradni, a férfi nem engedte.
- Mi a baj? - kérdezte tőle Tsubasa váratlanul.
- Nincs semmi. - hazudta, mert azt akarta, hogy elmenjen.
- Ne akarj hülyének nézni. Jól tudom, hogy van valami. - erősködött tovább.
- Nem akarok róla beszélni. - mérges pillantást küldött felé, de a férfit ez sem érdekelte.
- Én viszont igen és nem tetszik, hogy napok óta ezt csinálod. Furcsa vagy és kerülsz mindenkit. Megfenyegetett valaki?
- Nem erről van szó.
- Akkor miről? Miért vagy dühös? - kezdett ismét feszült lenni. Legszívesebben tombolt volna. - Amiatt, amit Brian-ről mondtam?
Itt elszakadt nála a cérna és még ha akart volna se tudta visszafogni magát. - Ha tudni akarod részben emiatt! Hallgattam rád és engedtem, hogy Sungje közelebb kerüljön hozzám, de most minden elromlott! - bukott ki végül belőle. - Megcsókolt, de egy hétig felém se nézett, és nem mintha most is keresne! Nem tudom mit akar vagy hogy érez!
- Ezért akadtál ki ennyire?
- Egyáltalán hogy jössz te ahhoz, hogy megmondd kivel legyek együtt és hogyan? Brian legalább szeretett és tőle tudtam mire számítsak!
- Szeretett? - csattant fel a fiú. - Végig csak kihasznált! Rajtad kívül másokat is kefél, de te képes vagy könyörögni neki, hogy legalább öt kibaszott percet szánjon rád!
- Mi van, ha nekem tökéletesen megfelelt úgy?
- Ezt nem mondod komolyan!
- Hála ennek az egésznek, elvesztettem Brian-t és Sungje-nak sem számítok! Ennél nem is lehetne jobb!
- Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte Sungje, majd megragadta a csuklóját és elkezdte húzni magával.
Felmentek a lépcsőn a folyosók találkozásához, majd egyenesen a nyugati folyosóra, be a cellájukba és a fiú bevágta mögöttük az ajtót. Még mindig erősen szorította a csuklóját és nem akarta elengedni, csak nézte.
- Sungje, engedj el! - követelte, de hiába.
A fiú behúzta a függönyt, hogy senki nem láthasson be. Éjszakára mindig behúzták, hogy legalább a privát szféra érzése meglegyen és akkor is, amikor a délutáni szieszta idején nyugodtan szerettek volna pihenni. Most is nagy segítségükre volt.
- Mi az, hogy nem számítasz nekem? - kezdett rá Sungje, mikor kiakarta rángatni a csuklóját a szorításából. - Azt hiszed szórakozok veled?
- Nem is tudom! Őszintén? - vágott vissza. - Szerinted normális, hogy megcsókolsz, aztán felém se nézel? - szomorú szemekkel találta szemben magát. Lehet, hogy félre értette volna a fiút?
- Tudod, hogy elfoglalt voltam! Most is az volt az első, hogy megkerestelek! Az elmúlt pár napban mást sem csináltam, csak téged kerestelek!
- Akkor is szánhattál volna rám legalább öt.... - nem tudta befejezni, mert a fiú magához húzta és összeérintette a szájukat.
A csók hamar elmélyült, ők pedig automatikusan az ágyhoz hátráltak. Amint lefőltek rá, a fiú befészkelte magát a combjai közé és úgy folytatták. Nem tudni mennyi idő telt el, de mikor felnézett, éppen Sungmo lépett be a cellába és vágta be maga mögött a szokásos lendülettel az ajtót. Szemeivel végig követte, ahogy lassan bemászik az ágyába, és befészkeli magát.
A szomszédos cellában Jihyuk hangját lehetett hallani. - Ez az! Biztonságban van a helyem. - Kicsivel később mindenki elhallgatott és jóleső csend ereszkedett a nyugati szárnyra.
2014. szeptember 9., kedd
Bezárva 6.rész
Már egy egész hete annak, hogy Jan szomja elviselhetetlen kínt jelentett, és Anne tehetetlenül várta, hogy mi lesz. Az elmúlt pár napban sikerült megszoknia az új helyzetet amibe csöppent, és már úgy gondolja, hogy élete legjobb történése volt, hogy becsukták abba a börtönbe. Még mindig vannak nehézségei és továbbra se hajlandó behódolni senkinek, segítségre pedig nem szorul amíg Jan vele van. Egyik reggel Anne elindult Jan cellájába, hogy felébressze, mert szokása ebédig aludni, ezt meg is szokta már és mindig volt valaki vele addig, de most senki nem volt a környéken. Ahogy belépett az ajtón látta, hogy Jan sehol sincs, első útja Tackeyék szárnyába vezetett, de se őket, se Jant nem találta ott, így elindult a déli szárny felé. Tudta, hogy Jan oda menne legkevésbé, de baljós érzése volt amiatt, hogy mindenki eltűnt, attól tartott, hogy a múltkori szemetek elkapták, vagy épp legyengülve tartják fogva. Megmagyarázhatatlan érzés fogta el minden egyes alkalommal amikor a déli szárny felől hangokat hallott, nem félelem, de valami hasonló. Szinte borsozott a háta, a folyosók sötétek voltak, vér nyomokkal díszítettek, egyszóval ez volt az a hely ahonnan sokan nem tértek vissza a saját lábukon a helyükre.
- Eltévedtél bárányka? -egy sötét árnyék szólalt meg a háta mögül-
- Magányosnak tűnsz! De talán segíthetünk enyhíteni ezt az érzést! - állt elé Thunder-
- Ez nem Jan kis cicája? -gondolkozott el Mir- Folyton vele van, meg azokkal a srácokkal. De ma egyedül van!
- Főnök, ki kéne használnunk ezt a páratlan alkalmat, ha már Jan sose adja meg magát! -szólalt meg Lee Joon-
- Mit akartok tőlem?! Mi közötök van Janhez? -próbált hátrálni, de az egyik megragadta a karjánál fogva-
- Nem mész sehova! -szorította meg kezét G.O.-
- Nem a francot nem! - könyökölte hasba fogva tartóját-
- Azt mondtuk ITT MARADSZ!!! -vágta képen SeungHo, feltehetőleg a vezetőjük -
- Most pedig szépen így maradsz! -szorította a vállánál fogva, térdre kényszerítve Thunder-
KwangSoo vissza ment a cellájukhoz, hogy meg nézze Anne már ébren van e, de mikor üresen találta ágyát azonnal a keresésére sietett, útközben elszaladt YunHak mellet és csak annyit kiabált, hogy "eltűnt!". Mindenki a keresésére indult, de csak KwangSoo gondolta úgy, hogy a déli szárnyban kellene kezdeni a keresést, igaz Anne sose merészkedne oda önszántából és pont ezért tartotta legesélyesebbnek azt a helyet. Ahogy a folyosó felé haladt néhány hangos szó szűrődött ki felé és azonnal rohanni kezdett a hang irányába. Épp időben érkezett, Anne könnyes arcát éppen SeungHo kigombolt nadrágja felé tolták ketten is, de lány ellenkezett ezért megütötte az egyik. Ekkor Füttyentett egyet KwangSoo jelezve a többieknek, hogy merre kell jönniük, és azonnal kitépte Annet a két srác kezei közül.
- Ő hozzánk tartozik!
- Nyugi mi csak szórakoztunk egy kicsit! -húzta fel sliccét keserű szájízzel SeungHo-
- Szóval ti szórakoztok a mieinkkel? -csattant fel YunHak, ahogy odaértek-
- A nagy Supernova egy ilyen kis jelentéktelen cicukát védelmez? Ennyire unatkoztok odaát? -ércelődöt Mir-
- SeungHo tegyél pórázt és szájkosarat a kölyökre, amíg nem tudja tisztelni az idősebbeket! -jegyezte meg gúnyosan YunHak-
- Melyikőtök ágymelegítője a kis csaj? A tiéd YunHak? Vagy KwangSooé? -vágott vissza SeungHo-
- Na most húztad ki a gyufát, te... -lendítette meg ökölbe szorított kezét KwangSoo-
- KwangSoo ELÉG! Kísérd vissza Annet és higgadj le! -csitította YunHak- Ti meg, ha még egyszer a lányok közelébe mentek, tuti, hogy nem fogjuk vissza magunkat!
KwangSoo visszakísérte Annet a cellájukba, próbálta megnyugtatni mert eléggé felzaklatta a dolog, és persze dühös is volt, mert már megint ő volt a kis lány, akit meg kell védeni. KwangSoo nagyon is jól tudta, hogy ez idegesíti a legjobban a lányt, pedig ez nem olyan dolog ami csak a gyengékkel történik meg, főleg, ha ennyien veszik körül és kényszerítik, bántalmazzák, csak hogy megtörjék és azt tegyenek vele amit csak akarnak. Másrészt KwangSoo is dühös volt önmagára, mert úgy vélte csak azért szemelték ki Annet mert velük lógott az elmúlt napokban.
- Anne én sajnálom, hogy miattam majdnem...
- Nem miattad! És amúgy is miért kell mindig engem óvni? Te is és Tackeyék is folyton aggódtok és védelmezni akartok. Úgy utálom, hogy ilyen sebezhetőnek tűnök és néha tényleg az is vagyok! Most is, ha nem jössz, akkor... akkor ki tudja még mikre kényszerítettek volna.
- Nincs semmi baj! Csak azt bánom, hogy nem értem oda hamarabb! Azok a szemetek rád tették a mocskos mancsukat! Ugye nem ütöttek meg nagyon?
- Egy-két pofontól még nem fogok ágynak esni! Már volt ennél rosszabb is...
- Várj! Miről beszélsz? Ezt hogy érted?
- Semmi! Csak egy rossz emlék!
- Ha nem akarsz róla beszélni, legyen! De legközelebb ne mászkálj el! Értetted?
- Igen apu! Ha megengeded elmennék megmosni az arcomat. Olyan szánalmasan festek száraz könnyekkel az arcomon! Olyan mintha céltáblát tartanék magam elé, vagy felhívást, hogy itt egy szerencsétlen kis lány aki megmentésre szorul.
- És visszatért a régi Anne aki neki megy a világnak, szembe az árral.
Már a mosdókagyló felé sétált amikor Jan lépett be a cellába és megragadta a kezét. Faggatni kezdte a történtekről, de Anne nem akarta elmondani, egy SEMMI-vel el is intézte volna, ha KwangSoo nem kezdi el a kis monológját az esetről. Elmesélt mindent részletesen Jannek, sőt annyira felhúzta magát ha csak visszagondolt rá, hogy a legközelebb álló falba csapott. Jan azonnal ideges lett, amiért azok a szemetek beakarták mocskolni Annet, azonnal sarkon fordult és kitudja hova trappolt el.
- Ezt most miért kellett? Nem tudtad volna megtartani magadnak?
- Nem! Hogy mondhattad neki azt,hogy semmi? Nem veszed észre, hogy mennyi aggodalmat okozol neki?
- Bocs hogy élek! Gondolom nektek is csak fejfájást okozok, amiért folyton meg kell védenetek.
- Ne mondj ilyet! Egyszerűen csak aggódunk érted! De ha ez megnyugtat Janért is épp úgy aggódunk mint érted.
- Azt hiszem inkább kimegyek az udvarra!
- Lekísérlek!
- Nem kell bébicsősz! Van elég őr az udvaron, nem kell hogy te is azt stíröld, hogy hogyan bámulom az eget!
- Rendben! De ne várd, hogy majd itt fogok ücsörögni és hímezgetni, míg te odakint mászkálsz!
- Felőlem! Ha neked ettől jobb!
Nem tudni miért beszéltek így egymással, mert nagyon jóba lettek, de valószínű a történtek így csapódnak le bennük és így vezetik le az indulataikat. Anne ugyebár nem akarta, hogy így lássa meg bárki is, főleg nem KwangSoo, bárkinek örült volna ha megmenteni ment volna abból a szar helyzetből, de miért pont neki kellett lennie, ezen tudott csak járni az agya. Annyira felzaklatta ez az egész,hogy az ebédnél külön asztalhoz ült, mégpedig Tackeyékhez, és testbeszédével KwangSoo tudomására hozta, hogy ahhoz asztalhoz már nem ülhet senki. Mindketten háttal ültek a másiknak úgy helyezkedtek asztalaiknál, de enni egyik se volt hajlandó.
- Miért vagy ma olyan ellenszenves? -kíváncsiskodott Tackey-
- Csak nem a múltkori mogyorós srác csinált valamit az éjjel?
- Nem is vagyok! Csak egyszerűen nincs étvágyam! Unom már az onigirit!
- Hogyhogy Jan nem eszik veled? Vagy inkább miért eszel itt és nem ott? És miért volt fontos, hogy háttal ülj nekik?
- Nincs semmi különösebb oka! De ha nem láttok szívesen el is mehetek! -felállt az asztaltól és Tackey vissza akarta rántani a székére, de valahogy az ölébe sikerült rántania-
- Nem úgy értettük! Csak kíváncsiak vagyunk mi történhetett?
- Nem bánnám ha maradnál! Sőt akár így is maradhatnánk! -kacsintott rá Tackey-
- Úgy látom a másik asztalnál is kiszúrtak benneteket. -vigyorodott el Tsubasa-
- Ma már láttak ennél szarabb szituban is!
- Szóval ezért vagy morcos? -kérdezte Tsubasa-
- Majd felvidítalak! -mosolyodott el Tackey-
- Tartogassd magad Jannek!
- Esélye sincs ha én ott vagyok! -kuncogott Tsubasa-
- Kukacomat már csekkolta, és csipte!
- Álmaidban öcsi! Egy kisiskolás lánykával se tudnál mit kezdeni!
- Szerintem meg ketten se lennétek elegek neki egy jobb napon! -kacagott Anne a képükbe-
- HALLOK ÁM MINDENT! -hangzott a másik asztalnál ülő Jan szájából-
Jan és a két fiú nevetése hallatszott csak az ebédlő azon sarkában ahol ültek. Anne most először volt hajlandó hátra nézni a másik asztalra, de pechére KwangSoo is éppen akkor határozta el, hogy oda pillant. Mivel Anne már percekkel korábban kikászálódott Tackey öléből KwangSoo megnyugodva hessegette el fejéből a gondolatot, hogy egy másik srác karjaiba lássa a lányt. Nem tudta, hogy miért idegesítette a gondolat, de nem is gondolkozott tovább. Ahogy a tekintetük találkozott mindketten vissza fordultak saját asztalukhoz, Anne oda adta az érintetlen tányért a fiúknak, hogy egyék meg, és ezzel távozott is.
- Állj már meg! -ragadta meg Jan- Mi volt ez az előbb?
- Mi? Végeztem a kajámmal és kijöttem. Ezzel mi a baj?
- Látom, hogy mérgelődsz! Csak arra lennék kíváncsi, hogy mi miatt?
- Semmiség!
- Ezen a tetves helyen bárkit megtéveszthetsz rajtam kívül! Ismerlek már, tudom, hogy mikor hazudsz! Na ki vele mi bánt!
- Csak ez a mai dolog a déli szárnyban! Tudod, hogy utálom, ha mások mentenek meg, de akkor, ott könyörögtem hogy valaki jöjjön és mentsen meg. De amikor meghallottam KwangSoo hangját azt kívántam bár ne jött volna senki. Végre barátra találtam benne, erre azt kellett látnia, hogy könnyes szemekkel egy másik férfi ágyékához nyomják az arcom. Meg ugye féltem attól is, hogy bajba keverem, ha elborul az agya, és azt nem akartam, de a többiek időben jöttek, még mielőtt butaságot csinált volna. Láttad a cellában is, hogy a falba ütött mérgében, pedig csak eszébe jutott, hogy mit tettek velem azok a szemetek.
- Ez bánt ennyire? Az hogy olyan kellemetlen szituban látott? Szerintem nem lesz hatással a barátságotokra, bár nem értem mi ez a nagy durca közöttetek.
- Veszekedtünk pont emiatt. Kiakadtam, hogy mindenki gyengének lát és aggódik miattam. Valahogy jöttek egymás után a szavak, azt mondta, hogy érted is épp úgy aggódnak mint miattam, nincs miért rosszul éreznem magam. Utána meg mindenhova követni akart és tovább veszekedtünk, utána jött az ebéd.
- Ez természetes, hogy aggódnak miattad, és miattam is.
- De te erős vagy és tudsz magadra vigyázni, én meg...
- Ha nem lennének itt a srácok, már rég elbántak volna velünk! Az oké, hogy miért vagy lehangolt, már kezdem kapizsgálni, de egyet nem értek akkor se! Miért voltál ott?
- Téged kerestelek! Aggódtam, mert mikor reggel a cellátokhoz mentem nem voltál ott, se tusolóknál, se Tsubasáéknál, ők se és a Supernovás srácok se voltak sehol.
- Itt voltunk! Beszélgettünk dolgokról... -elgondolkozott-
- Min gondolkoztál el ennyire? Föld hívja Jant!... Segítség! Segítség!
- Jaj! Mi történt?
- Semmi, csak annyira el voltál gondolkodva, hogy próbálgattalak visszarángatni ide. -nevetett Anne-
- Tudod a kinti dolgok, az emlékek, a családom és persze Brian jutott az eszembe.
- hát igen... Brian... Biztos nagyon hiányzik neked, de szerintem neki is hiányoznak a veled töltött idők.
- Ki tudja... Lehet már el is felejtette, hogy létezem... -futott végig egy kósza könnycsepp az arcán amit azonnal le is törölt amint meglátta az ajtó üvegén keresztül őket néző Sungjét-
- Azt hiszem nekem most egy forró fürdő jól esne a mai nap után, annak ellenére, hogy még csak az előbb fejeztük be az ebédet. Jan figyelsz te rám?
Jan ismét gondolataiba merülve áll Annenel szemben, Sungje pedig épp feléjük tart, a lány pedig az ajtó felé indul az áhított tusoló irányába. Jan már csak arra eszmél, hogy ahol nem rég még Anne állt, most Sungje van és fürkésző tekintetével őt nézi. Meg is kérdezi egyből, hogy hol van Anne, Sungje pedig megmondta, hogy vissza ment a cellájába.
- Hol voltál? Hova mész?
- Hyung hagyd már kicsit békén!
- Ha tudni akarod Jannel az udvaron beszélgettünk, most pedig tusolni megyek! Talán oda is követni akarsz?
- Lehet nem ártana! -válaszolt morcosan KwangSoo- Ki tudja kivel futsz össze, az a legőrizetlenebb hely ebben a kócerájban!
- Nem lesz semmi bajom egy tusolástól! Eddig is egyedül jártam, mert Jan gyengélkedett, most is oda találok! -elindult a tusolók irányába-
- Minek szólsz bele mások dolgába? Te nem láttad reggel ahogy ott térdelt...
- Igaz, hogy nem láttuk, mert már később értünk oda! De gondolj már bele kicsit abba is, hogy neki milyen, hogy úgy láttad! - csatlakozott be Geonil is a beszélgetésbe-
- De ezen nincs mit szégyellnie, nem ő akarta...
- Az lényegtelen! Te tudhatnád a legjobban, hogy utálja ha kiszolgáltatott helyzetbe kerül és valaki segítségére szorul.
- Mindegy! Ha 5 percen belül nem ér vissza én utána megyek!
KwangSoo elindult a tusolók irányába, már majdnem oda ért amikor egy hatalmas puffanást hallott és Anne hangját. Azonnal berohant, ekkor Anne magára rántotta törölközőjét ami esés közben maga mellé hullott, és kiabálni kezdett a segítőkész fiúval.
- Mit keresel itt?! Komolyan rosszabb vagy mint az a taperolós idióta haverod!
- Azt hittem baj van! Hallottam, hogy valami puffan és a hangodat is...
- Persze, mert rohadtul fájt ahogy bevertem a fejem!
- Úgy örülök, hogy nem esett bajod! -rántotta magához a földön ülő lányt és karjaiba zárta- Annyira megijedtem, hogy valami bajod esett! Mutasd a fejed!... Csak egy kis pukli! Hozok rá jeget amíg te felöltözöl.
- Jó, de kérlek ne ide gyere! Ha még egyszer bejössz tuti, hogy neked lesz nagyobb szükséged a jégre!
KwangSoo épp feltápászkodna a padlóról, hogy elmenjen jégért, amikor cipője talpa megcsúszik a szappanos vízen és vissza esik Annere. Abban a pillanatban lép be Jan, aki szája elé tett kézzel hátrál, amíg bele nem ütközik a falba, ami szintén nagyot szól.
- Ez nem az aminek látszik!
- Mi nem láttunk semmit! -hátráltak kifelé-
- Remek! Minek kellett elesnem megint?
- Nem tudom, de most már szállj le rólam, nehogy mások is félre értsék! Mellesleg a derekam már teljesen áthült!
- Akkor fussunk neki még egyszer! -megtámaszkodva próbál felállni- Menj vissza egyenesen a cellába mindjárt megyek én is!
Pár perccel később Anne már az ágyában ült nyakig betakarózva, mert fázott a zuhanyzó padlóján eltöltött percektől. Hamarosan KwangSoo is visszatért, éppen akkor mikor Anne gyomra megkordult. Egy tál meleg rizst és a jéggel teli zacskót nyomott a kezébe.
- Ezt a fejedre, ezt pedig mind meg kell enned!
- Nem vagyok éhes!
- Tényleg? ... Az előbb mintha a gyomrodat hallottam volna kajáért követelőzni.
- Ha neki nem kell majd én megeszem! -ajánlkozott fel JiHyuk a nemes feladatra-
- Ki van zárva! Láttam az ebédnél, hogy hozzá se nyúlt a kajához és amikor elment az asztaltól a két srácnak adta. Dehogy fogod megenni! -zavarta el a tányértól a potyalesőt- Ha kell én nyomom le falatonként a torkodon, szóval jobb ha magadtól el kezdesz szépen enni! -szigorú tekintettel próbált hatni a lányra-
Még jó pár óra volt a vacsoráig, Anne az ágyában maradt fejére szorítva a jeget, KwangSoo az asztalnál ücsörgött, néha oda-oda pillantott a lányra, hogy alszik e vagy olvas még mindig. JiHyuk folyton ki-be mászkált, szinte már idegesítette mindkettőt, mert nem tudtak nyugodtan koncentrálni arra amivel éppen foglalkoztak. Végig csend honolt a cellában, csak néha zavarta meg a nyugalmat JiHyuk egy-egy rossz mozdulattal, amikor valami a földön landolt vagy éppen valami "vicceset" próbált mesélni. Végre elérkezett a vacsora ideje, mindenki letette a keze dolgában levőket és az ebédlő felé vették az irányt.
- A nap legjobbja! Végre nem onigiri! -örvendezett Anne az édes-savanyú mártásnak-
- Na még se vitte el a cica a nyelvedet! -kötött bele JiHyuk a lányba-
- Miért vitte volna? -szólalt meg KwangSoo-
- Egész délután síri csendbe voltatok, majd bediliztem, most meg szinte ontjátok a szót magatokból.
- Hagyd őket! -mosolyodott el Jan-
- Min mosolyogtok ennyire? -faggatózni kezdett, miután Sungje is nevetni kezdett Jannel-
- Már mindent megbeszéltek korábban! -válaszolt Jan miután kinevette magát-
- Mikor? ... Ha én végig ott voltam velük a tusolás után... akkor...
- Igen -kuncogott Jan- a tusolóban igencsak megbeszélték ami bántotta csőrüket!
- Jan! Azt mondtad, hogy "nem láttam semmit!", akkor meg miért hoztad fel?
- Csak nem letámadtad őt tusolás közben, Hyung? Akkor ezért voltatok olyan szótlanok, mert...
- Eszedbe se jusson! Te kis...
- De ha semmi nem történt, akkor miért lettél mérges?
- Mert el tudom képzelni, hogy mit akartál mondani, és nagyon távol jártál az igazságtól!
- Ha ennyire kíváncsi vagy, az történt, hogy Anne megcsúszott és beverte a fejét, én a folyosón vártam, hogy kijöjjön, de meghallottam a koppanást és a hangját. Mikor bementem láttam, hogy elesett, próbáltam segíteni neki, de akkor megcsúsztam és szegényen landoltam, ekkor jött be Jan.
- Na kiveséztük a történteket kellőképpen?
- Szerintem igen! Váltsunk témát, mert egyesek nem képesek kontrollálni a gondolataikat! -válaszolta YunHak-
- Most mié' néz mindenki rám? -értetlenkedett JiHyuk-
Vacsora után mindenki megtisztálkodott és a cellájába vonult 5 perccel a villanyoltás előtt. JiHyuk még tett pár megjegyzést a vacsoránál hallottakhoz, de süket fülekre lelt. A folyosón síri csend uralkodott, csak az őr lépteit lehetett hallani ahogy távolodik, majd közeledik.
- Eltévedtél bárányka? -egy sötét árnyék szólalt meg a háta mögül-
- Magányosnak tűnsz! De talán segíthetünk enyhíteni ezt az érzést! - állt elé Thunder-
- Ez nem Jan kis cicája? -gondolkozott el Mir- Folyton vele van, meg azokkal a srácokkal. De ma egyedül van!
- Főnök, ki kéne használnunk ezt a páratlan alkalmat, ha már Jan sose adja meg magát! -szólalt meg Lee Joon-
- Mit akartok tőlem?! Mi közötök van Janhez? -próbált hátrálni, de az egyik megragadta a karjánál fogva-
- Nem mész sehova! -szorította meg kezét G.O.-
- Nem a francot nem! - könyökölte hasba fogva tartóját-
- Azt mondtuk ITT MARADSZ!!! -vágta képen SeungHo, feltehetőleg a vezetőjük -
- Most pedig szépen így maradsz! -szorította a vállánál fogva, térdre kényszerítve Thunder-
KwangSoo vissza ment a cellájukhoz, hogy meg nézze Anne már ébren van e, de mikor üresen találta ágyát azonnal a keresésére sietett, útközben elszaladt YunHak mellet és csak annyit kiabált, hogy "eltűnt!". Mindenki a keresésére indult, de csak KwangSoo gondolta úgy, hogy a déli szárnyban kellene kezdeni a keresést, igaz Anne sose merészkedne oda önszántából és pont ezért tartotta legesélyesebbnek azt a helyet. Ahogy a folyosó felé haladt néhány hangos szó szűrődött ki felé és azonnal rohanni kezdett a hang irányába. Épp időben érkezett, Anne könnyes arcát éppen SeungHo kigombolt nadrágja felé tolták ketten is, de lány ellenkezett ezért megütötte az egyik. Ekkor Füttyentett egyet KwangSoo jelezve a többieknek, hogy merre kell jönniük, és azonnal kitépte Annet a két srác kezei közül.
- Ő hozzánk tartozik!
- Nyugi mi csak szórakoztunk egy kicsit! -húzta fel sliccét keserű szájízzel SeungHo-
- Szóval ti szórakoztok a mieinkkel? -csattant fel YunHak, ahogy odaértek-
- A nagy Supernova egy ilyen kis jelentéktelen cicukát védelmez? Ennyire unatkoztok odaát? -ércelődöt Mir-
- SeungHo tegyél pórázt és szájkosarat a kölyökre, amíg nem tudja tisztelni az idősebbeket! -jegyezte meg gúnyosan YunHak-
- Melyikőtök ágymelegítője a kis csaj? A tiéd YunHak? Vagy KwangSooé? -vágott vissza SeungHo-
- Na most húztad ki a gyufát, te... -lendítette meg ökölbe szorított kezét KwangSoo-
- KwangSoo ELÉG! Kísérd vissza Annet és higgadj le! -csitította YunHak- Ti meg, ha még egyszer a lányok közelébe mentek, tuti, hogy nem fogjuk vissza magunkat!
KwangSoo visszakísérte Annet a cellájukba, próbálta megnyugtatni mert eléggé felzaklatta a dolog, és persze dühös is volt, mert már megint ő volt a kis lány, akit meg kell védeni. KwangSoo nagyon is jól tudta, hogy ez idegesíti a legjobban a lányt, pedig ez nem olyan dolog ami csak a gyengékkel történik meg, főleg, ha ennyien veszik körül és kényszerítik, bántalmazzák, csak hogy megtörjék és azt tegyenek vele amit csak akarnak. Másrészt KwangSoo is dühös volt önmagára, mert úgy vélte csak azért szemelték ki Annet mert velük lógott az elmúlt napokban.
- Anne én sajnálom, hogy miattam majdnem...
- Nem miattad! És amúgy is miért kell mindig engem óvni? Te is és Tackeyék is folyton aggódtok és védelmezni akartok. Úgy utálom, hogy ilyen sebezhetőnek tűnök és néha tényleg az is vagyok! Most is, ha nem jössz, akkor... akkor ki tudja még mikre kényszerítettek volna.
- Nincs semmi baj! Csak azt bánom, hogy nem értem oda hamarabb! Azok a szemetek rád tették a mocskos mancsukat! Ugye nem ütöttek meg nagyon?
- Egy-két pofontól még nem fogok ágynak esni! Már volt ennél rosszabb is...
- Várj! Miről beszélsz? Ezt hogy érted?
- Semmi! Csak egy rossz emlék!
- Ha nem akarsz róla beszélni, legyen! De legközelebb ne mászkálj el! Értetted?
- Igen apu! Ha megengeded elmennék megmosni az arcomat. Olyan szánalmasan festek száraz könnyekkel az arcomon! Olyan mintha céltáblát tartanék magam elé, vagy felhívást, hogy itt egy szerencsétlen kis lány aki megmentésre szorul.
- És visszatért a régi Anne aki neki megy a világnak, szembe az árral.
Már a mosdókagyló felé sétált amikor Jan lépett be a cellába és megragadta a kezét. Faggatni kezdte a történtekről, de Anne nem akarta elmondani, egy SEMMI-vel el is intézte volna, ha KwangSoo nem kezdi el a kis monológját az esetről. Elmesélt mindent részletesen Jannek, sőt annyira felhúzta magát ha csak visszagondolt rá, hogy a legközelebb álló falba csapott. Jan azonnal ideges lett, amiért azok a szemetek beakarták mocskolni Annet, azonnal sarkon fordult és kitudja hova trappolt el.
- Ezt most miért kellett? Nem tudtad volna megtartani magadnak?
- Nem! Hogy mondhattad neki azt,hogy semmi? Nem veszed észre, hogy mennyi aggodalmat okozol neki?
- Bocs hogy élek! Gondolom nektek is csak fejfájást okozok, amiért folyton meg kell védenetek.
- Ne mondj ilyet! Egyszerűen csak aggódunk érted! De ha ez megnyugtat Janért is épp úgy aggódunk mint érted.
- Azt hiszem inkább kimegyek az udvarra!
- Lekísérlek!
- Nem kell bébicsősz! Van elég őr az udvaron, nem kell hogy te is azt stíröld, hogy hogyan bámulom az eget!
- Rendben! De ne várd, hogy majd itt fogok ücsörögni és hímezgetni, míg te odakint mászkálsz!
- Felőlem! Ha neked ettől jobb!
Nem tudni miért beszéltek így egymással, mert nagyon jóba lettek, de valószínű a történtek így csapódnak le bennük és így vezetik le az indulataikat. Anne ugyebár nem akarta, hogy így lássa meg bárki is, főleg nem KwangSoo, bárkinek örült volna ha megmenteni ment volna abból a szar helyzetből, de miért pont neki kellett lennie, ezen tudott csak járni az agya. Annyira felzaklatta ez az egész,hogy az ebédnél külön asztalhoz ült, mégpedig Tackeyékhez, és testbeszédével KwangSoo tudomására hozta, hogy ahhoz asztalhoz már nem ülhet senki. Mindketten háttal ültek a másiknak úgy helyezkedtek asztalaiknál, de enni egyik se volt hajlandó.
- Miért vagy ma olyan ellenszenves? -kíváncsiskodott Tackey-
- Csak nem a múltkori mogyorós srác csinált valamit az éjjel?
- Nem is vagyok! Csak egyszerűen nincs étvágyam! Unom már az onigirit!
- Hogyhogy Jan nem eszik veled? Vagy inkább miért eszel itt és nem ott? És miért volt fontos, hogy háttal ülj nekik?
- Nincs semmi különösebb oka! De ha nem láttok szívesen el is mehetek! -felállt az asztaltól és Tackey vissza akarta rántani a székére, de valahogy az ölébe sikerült rántania-
- Nem úgy értettük! Csak kíváncsiak vagyunk mi történhetett?
- Nem bánnám ha maradnál! Sőt akár így is maradhatnánk! -kacsintott rá Tackey-
- Úgy látom a másik asztalnál is kiszúrtak benneteket. -vigyorodott el Tsubasa-
- Ma már láttak ennél szarabb szituban is!
- Szóval ezért vagy morcos? -kérdezte Tsubasa-
- Majd felvidítalak! -mosolyodott el Tackey-
- Tartogassd magad Jannek!
- Esélye sincs ha én ott vagyok! -kuncogott Tsubasa-
- Kukacomat már csekkolta, és csipte!
- Álmaidban öcsi! Egy kisiskolás lánykával se tudnál mit kezdeni!
- Szerintem meg ketten se lennétek elegek neki egy jobb napon! -kacagott Anne a képükbe-
- HALLOK ÁM MINDENT! -hangzott a másik asztalnál ülő Jan szájából-
Jan és a két fiú nevetése hallatszott csak az ebédlő azon sarkában ahol ültek. Anne most először volt hajlandó hátra nézni a másik asztalra, de pechére KwangSoo is éppen akkor határozta el, hogy oda pillant. Mivel Anne már percekkel korábban kikászálódott Tackey öléből KwangSoo megnyugodva hessegette el fejéből a gondolatot, hogy egy másik srác karjaiba lássa a lányt. Nem tudta, hogy miért idegesítette a gondolat, de nem is gondolkozott tovább. Ahogy a tekintetük találkozott mindketten vissza fordultak saját asztalukhoz, Anne oda adta az érintetlen tányért a fiúknak, hogy egyék meg, és ezzel távozott is.
- Állj már meg! -ragadta meg Jan- Mi volt ez az előbb?
- Mi? Végeztem a kajámmal és kijöttem. Ezzel mi a baj?
- Látom, hogy mérgelődsz! Csak arra lennék kíváncsi, hogy mi miatt?
- Semmiség!
- Ezen a tetves helyen bárkit megtéveszthetsz rajtam kívül! Ismerlek már, tudom, hogy mikor hazudsz! Na ki vele mi bánt!
- Csak ez a mai dolog a déli szárnyban! Tudod, hogy utálom, ha mások mentenek meg, de akkor, ott könyörögtem hogy valaki jöjjön és mentsen meg. De amikor meghallottam KwangSoo hangját azt kívántam bár ne jött volna senki. Végre barátra találtam benne, erre azt kellett látnia, hogy könnyes szemekkel egy másik férfi ágyékához nyomják az arcom. Meg ugye féltem attól is, hogy bajba keverem, ha elborul az agya, és azt nem akartam, de a többiek időben jöttek, még mielőtt butaságot csinált volna. Láttad a cellában is, hogy a falba ütött mérgében, pedig csak eszébe jutott, hogy mit tettek velem azok a szemetek.
- Ez bánt ennyire? Az hogy olyan kellemetlen szituban látott? Szerintem nem lesz hatással a barátságotokra, bár nem értem mi ez a nagy durca közöttetek.
- Veszekedtünk pont emiatt. Kiakadtam, hogy mindenki gyengének lát és aggódik miattam. Valahogy jöttek egymás után a szavak, azt mondta, hogy érted is épp úgy aggódnak mint miattam, nincs miért rosszul éreznem magam. Utána meg mindenhova követni akart és tovább veszekedtünk, utána jött az ebéd.
- Ez természetes, hogy aggódnak miattad, és miattam is.
- De te erős vagy és tudsz magadra vigyázni, én meg...
- Ha nem lennének itt a srácok, már rég elbántak volna velünk! Az oké, hogy miért vagy lehangolt, már kezdem kapizsgálni, de egyet nem értek akkor se! Miért voltál ott?
- Téged kerestelek! Aggódtam, mert mikor reggel a cellátokhoz mentem nem voltál ott, se tusolóknál, se Tsubasáéknál, ők se és a Supernovás srácok se voltak sehol.
- Itt voltunk! Beszélgettünk dolgokról... -elgondolkozott-
- Min gondolkoztál el ennyire? Föld hívja Jant!... Segítség! Segítség!
- Jaj! Mi történt?
- Semmi, csak annyira el voltál gondolkodva, hogy próbálgattalak visszarángatni ide. -nevetett Anne-
- Tudod a kinti dolgok, az emlékek, a családom és persze Brian jutott az eszembe.
- hát igen... Brian... Biztos nagyon hiányzik neked, de szerintem neki is hiányoznak a veled töltött idők.
- Ki tudja... Lehet már el is felejtette, hogy létezem... -futott végig egy kósza könnycsepp az arcán amit azonnal le is törölt amint meglátta az ajtó üvegén keresztül őket néző Sungjét-
- Azt hiszem nekem most egy forró fürdő jól esne a mai nap után, annak ellenére, hogy még csak az előbb fejeztük be az ebédet. Jan figyelsz te rám?
Jan ismét gondolataiba merülve áll Annenel szemben, Sungje pedig épp feléjük tart, a lány pedig az ajtó felé indul az áhított tusoló irányába. Jan már csak arra eszmél, hogy ahol nem rég még Anne állt, most Sungje van és fürkésző tekintetével őt nézi. Meg is kérdezi egyből, hogy hol van Anne, Sungje pedig megmondta, hogy vissza ment a cellájába.
- Hol voltál? Hova mész?
- Hyung hagyd már kicsit békén!
- Ha tudni akarod Jannel az udvaron beszélgettünk, most pedig tusolni megyek! Talán oda is követni akarsz?
- Lehet nem ártana! -válaszolt morcosan KwangSoo- Ki tudja kivel futsz össze, az a legőrizetlenebb hely ebben a kócerájban!
- Nem lesz semmi bajom egy tusolástól! Eddig is egyedül jártam, mert Jan gyengélkedett, most is oda találok! -elindult a tusolók irányába-
- Minek szólsz bele mások dolgába? Te nem láttad reggel ahogy ott térdelt...
- Igaz, hogy nem láttuk, mert már később értünk oda! De gondolj már bele kicsit abba is, hogy neki milyen, hogy úgy láttad! - csatlakozott be Geonil is a beszélgetésbe-
- De ezen nincs mit szégyellnie, nem ő akarta...
- Az lényegtelen! Te tudhatnád a legjobban, hogy utálja ha kiszolgáltatott helyzetbe kerül és valaki segítségére szorul.
- Mindegy! Ha 5 percen belül nem ér vissza én utána megyek!
KwangSoo elindult a tusolók irányába, már majdnem oda ért amikor egy hatalmas puffanást hallott és Anne hangját. Azonnal berohant, ekkor Anne magára rántotta törölközőjét ami esés közben maga mellé hullott, és kiabálni kezdett a segítőkész fiúval.
- Mit keresel itt?! Komolyan rosszabb vagy mint az a taperolós idióta haverod!
- Azt hittem baj van! Hallottam, hogy valami puffan és a hangodat is...
- Persze, mert rohadtul fájt ahogy bevertem a fejem!
- Úgy örülök, hogy nem esett bajod! -rántotta magához a földön ülő lányt és karjaiba zárta- Annyira megijedtem, hogy valami bajod esett! Mutasd a fejed!... Csak egy kis pukli! Hozok rá jeget amíg te felöltözöl.
- Jó, de kérlek ne ide gyere! Ha még egyszer bejössz tuti, hogy neked lesz nagyobb szükséged a jégre!
KwangSoo épp feltápászkodna a padlóról, hogy elmenjen jégért, amikor cipője talpa megcsúszik a szappanos vízen és vissza esik Annere. Abban a pillanatban lép be Jan, aki szája elé tett kézzel hátrál, amíg bele nem ütközik a falba, ami szintén nagyot szól.
- Ez nem az aminek látszik!
- Mi nem láttunk semmit! -hátráltak kifelé-
- Remek! Minek kellett elesnem megint?
- Nem tudom, de most már szállj le rólam, nehogy mások is félre értsék! Mellesleg a derekam már teljesen áthült!
- Akkor fussunk neki még egyszer! -megtámaszkodva próbál felállni- Menj vissza egyenesen a cellába mindjárt megyek én is!
Pár perccel később Anne már az ágyában ült nyakig betakarózva, mert fázott a zuhanyzó padlóján eltöltött percektől. Hamarosan KwangSoo is visszatért, éppen akkor mikor Anne gyomra megkordult. Egy tál meleg rizst és a jéggel teli zacskót nyomott a kezébe.
- Ezt a fejedre, ezt pedig mind meg kell enned!
- Nem vagyok éhes!
- Tényleg? ... Az előbb mintha a gyomrodat hallottam volna kajáért követelőzni.
- Ha neki nem kell majd én megeszem! -ajánlkozott fel JiHyuk a nemes feladatra-
- Ki van zárva! Láttam az ebédnél, hogy hozzá se nyúlt a kajához és amikor elment az asztaltól a két srácnak adta. Dehogy fogod megenni! -zavarta el a tányértól a potyalesőt- Ha kell én nyomom le falatonként a torkodon, szóval jobb ha magadtól el kezdesz szépen enni! -szigorú tekintettel próbált hatni a lányra-
Még jó pár óra volt a vacsoráig, Anne az ágyában maradt fejére szorítva a jeget, KwangSoo az asztalnál ücsörgött, néha oda-oda pillantott a lányra, hogy alszik e vagy olvas még mindig. JiHyuk folyton ki-be mászkált, szinte már idegesítette mindkettőt, mert nem tudtak nyugodtan koncentrálni arra amivel éppen foglalkoztak. Végig csend honolt a cellában, csak néha zavarta meg a nyugalmat JiHyuk egy-egy rossz mozdulattal, amikor valami a földön landolt vagy éppen valami "vicceset" próbált mesélni. Végre elérkezett a vacsora ideje, mindenki letette a keze dolgában levőket és az ebédlő felé vették az irányt.
- A nap legjobbja! Végre nem onigiri! -örvendezett Anne az édes-savanyú mártásnak-
- Na még se vitte el a cica a nyelvedet! -kötött bele JiHyuk a lányba-
- Miért vitte volna? -szólalt meg KwangSoo-
- Egész délután síri csendbe voltatok, majd bediliztem, most meg szinte ontjátok a szót magatokból.
- Hagyd őket! -mosolyodott el Jan-
- Min mosolyogtok ennyire? -faggatózni kezdett, miután Sungje is nevetni kezdett Jannel-
- Már mindent megbeszéltek korábban! -válaszolt Jan miután kinevette magát-
- Mikor? ... Ha én végig ott voltam velük a tusolás után... akkor...
- Igen -kuncogott Jan- a tusolóban igencsak megbeszélték ami bántotta csőrüket!
- Jan! Azt mondtad, hogy "nem láttam semmit!", akkor meg miért hoztad fel?
- Csak nem letámadtad őt tusolás közben, Hyung? Akkor ezért voltatok olyan szótlanok, mert...
- Eszedbe se jusson! Te kis...
- De ha semmi nem történt, akkor miért lettél mérges?
- Mert el tudom képzelni, hogy mit akartál mondani, és nagyon távol jártál az igazságtól!
- Ha ennyire kíváncsi vagy, az történt, hogy Anne megcsúszott és beverte a fejét, én a folyosón vártam, hogy kijöjjön, de meghallottam a koppanást és a hangját. Mikor bementem láttam, hogy elesett, próbáltam segíteni neki, de akkor megcsúsztam és szegényen landoltam, ekkor jött be Jan.
- Na kiveséztük a történteket kellőképpen?
- Szerintem igen! Váltsunk témát, mert egyesek nem képesek kontrollálni a gondolataikat! -válaszolta YunHak-
- Most mié' néz mindenki rám? -értetlenkedett JiHyuk-
Vacsora után mindenki megtisztálkodott és a cellájába vonult 5 perccel a villanyoltás előtt. JiHyuk még tett pár megjegyzést a vacsoránál hallottakhoz, de süket fülekre lelt. A folyosón síri csend uralkodott, csak az őr lépteit lehetett hallani ahogy távolodik, majd közeledik.
Bezárva 5.rész
Kicsivel több, mint egy hét telt el. Lassan kezdtek beilleszkedni, ezt pedig sokkal könnyebbé tette, hogy vannak barátai, hozzátartozói a rabok között, akikkel elüthetik a napot. Igazi megkönnyebbülés volt számára, mert ha nem is volt Anne-nel, mindig vigyázott rá valaki, míg "egészségi" problémáit rendezte. A srácokkal is kezdtek összemelegedni, de a két cellatársa már nem semleges érzelmeket váltott ki belőle.
Felütötte fejét a vágy. Éjszakánként mindig azt álmodta, hogy egy borzalmas álomból ébredt, felült, majd kikelt az ágyából, hogy a mosdókagylónál megmosakodhasson és zihálva nézte a csillagos eget az ablakon keresztül. Nyugtalanságára mindig Sungje ébredt fel és ment vele vissza az ágyába, de ahelyett, hogy aludtak volna, inkább vadul egymásnak estek.
Napközben sem volt más a helyzet, mikor ebéd után ledőlt egy kicsit, hogy legyen ereje felfedezni a börtön minden zugát. Amint lehunyta a szemeit, a zuhanyzók előtt találta magát Sungmo-val. Az ölében ült meztelenül, ajkaikat kéjes sóhajok hagyták el, miközben szenvedélyesen, de lassú tempóban egymásba feledkeztek.
Most is így volt. Mikor felébredt, zihálva nézett körül a cellában. A nap már fényesen sütött be az ablakon és az ajtó is nyitva volt. Bal oldaláról a hátára fordult, és beleütközött egy meleg testbe. Összerezzent az érzéstől és félve nézett fel a fiú arcára. Kicsit meglepte, hogy Sungje ott feküdt mellette és Sungmo is aludt még javában. Hány óra lehet?
- Minden rendben? - hallotta meg Sungje rekedtes hangját.
Csak bólintott, mert a hangjában egyáltalán nem bízott. Miért nem hagyták magára, ahogy eddig tették, miután felébredtek? Tett valamit vagy esetleg valaki feni rájuk a fogát? Ideje sem volt gondolkodni, mert Sungje egyik kezével a vállát, a másikkal a tarkóját ragadta meg és lehúzta magához úgy, hogy a mellkasán legyen a feje.
A szívdobbanásai mindig megnyugtatták, lényegtelen, hogy melyik fiú feküdt mellette. Elégedetten sóhajtott és jól esett neki, ahogy Sungje cirógatta a karját. Legszívesebben dorombolni támadt volna kedve, de ki tudja hogyan reagált volna rá a fiú. Nem hagyta nyugodni az az érzés, ami mostanában hatalmába kerítette, és úgy vélte tesz egy próbát, hátha jó irányba alakul.
Kiűzte a felesleges gondolatokat a fejéből és automatikusan emelte fel a fejét, majd közel húzódott hozzá, hogy a szemeibe nézhessen. Elmerült a gyönyörű barna szemekben. Nem gondolkodott, egyszerűen csak bezárta kettejük között a távolságot és gyengéden összeérintette ajkaikat. Megpróbált elhúzódni, de a fiú visszahúzta és azonnal elmélyítette a csókot. Éhesen vette birtokba ajkait, miközben lassan befurakodott a combjai közé, hogy jobban hozzá férhessen. Csók közben érezte, ahogy néhány percre eltűnik Sungje róla, majd két kéz húzta le róla a nadrágját a bugyijával együtt. Visszahelyezkedett a combjai közé, majd ismét megcsókolta, mikor belé hatolt.
Zihálva ült fel az ágyában. A fiúk már a cellájuk előtt várták a többieket. Gondolkodás nélkül pattant ki az ágyból, nem törődve velük megint a nyugati szárny vége felé, majd a folyosók találkozásánál a keleti folyosóra fordult és meg sem állt a T&T páros cellájáig. Mi a franc ütött belé? Megfogadta magában az első nap, hogy nem kezd viszont vagy olyan kapcsolatot, ami csak a szexre alapoz, de most, hogy elérte az, amit elakart kerülni, kezdett megváltozni a véleménye.
A két férfi meglepetten lépett ki a cellájából, majd megragadták és kimentek vele az udvarra, hogy levegőzzenek kicsit. Teljesen kétségbeesett volt és nem tudta mit csináljon. A két fiú kezdte elvenni az eszét és felborítani minden egyes tervét, míg a börtönben raboskodnak.
- Elért az, ami ellen küzdöttél. - szólalt meg váratlanul Tsubasa.
Meglepetten nézett rá. Ennyire nyilvánvaló lenne? Tényleg átlát rajta? Szíve kihagyott néhány ütemet, majd úgy érezte, hogy menten kiszakad a mellkasából. Tsubasa megfogta a kezét és rámosolygott.
- Mikor is volt már? - a kérdést először nem értette.
- Lassan hat éve. - válaszolta, amint megértette mire akart célozni.
- Azóta nem volt normális kapcsolatod. Érthető, hogy vágysz rá! - meglepődött Tsubasa kijelentésén, de rá kellett jönnie, hogy igaza van.
- Ott van Brian. Hozzá bármikor mehetek, ha szükségem van rá. - próbált ellenkezni, de tudta, hogy vesztett.
- Brian Kinney nem a komoly kapcsolatok híve. - a hangjából tudta, hogy kissé dühös a férfi. - Meddig akarod még, hogy második legyél az életében?
- Nekem jó ez így!
- Minden éjjel más pasit kefél. - csatlakozott be Tackey is beszélgetésbe.
- Én vagyok az egyetlen nő az életében. - Nem akarta elfogadni, hogy a két férfinek igaza van.
- Ez tényleg jó neked így? - csattant fel Tsubasa. - Ki tudja hány pasit kúrt meg mióta itt vagy és valószínűleg most is épp beleélvez egybe!
- Mit vársz, mit csináljak?
- Keress valakit, akivel elütheted ezt a három évet. - javasolta Tsubasa. - Nem kell, hogy szerelembe ess, csak legyen valaki melletted. - elgondolkodott a mondaton, de rájött, hogy ha talál olyat, aki megfelelő lenne, előbb-utóbb úgyis teljesen beleesne. - Egy embernek is nehéz elviselni ezt a kínt, nem hogy egy vámpírnak.
- Tsubasa. - szólt rá, mert attól tartott, hogy kihallgatják őket.
- Nem akarom, hogy magányos légy. - hangja ezúttal sokkal lágyabb és nyugodtabb volt.
- Ott van Anne.
- Tudod, hogy nem úgy értem. - fonta össze ujjaikat. - Ott van hat srác a közvetlen közeledben és csak arra várnak, hogy valamelyikük a tiéd lehessen. Ne szalaszd el.
Tsubasa-nak igaza volt. Magánynál bármi jobb. Senkinek sem kívánná azt a poklot, amit Justin halála után élt meg. A fiú volt élete szerelme és elvették tőle. Azóta nem volt szerelmes és a szeretet hiányát egyedül Brian tudta pótolni, mikor vele volt.
Már majdnem ebédidő volt, mikor visszatért a nyugati szárnyba a két férfi társaságában. Épp Kwangsoo-ék cellájába ment. Ledöbbent, mikor meglátta Anne kisírt szemeit és azonnal tudta, hogy valami történhetett. Kwangsoo is szokatlanul dühös volt.
- Mi történt? - ragadta meg Anne-t, hogy kicsit észhez térítse.
- Semmi. - válaszolta.
- Mi az, hogy semmi? - csattant fel a fiú. - Ha nem érünk oda időben, ki tudja mi történt volna veled!
- Miről beszéltek?
- Arról, hogy a barátnődet az MBLAQ kis híján megerőszakolta! - Kwangsoo mérgében a falba vágott. - Seungho azt akarta, hogy először szopja le.
- A kurva anyját! - morgott egyet. - Úgy látszik nem tanultak a múltkori esetből!
A mondat után megfordult, kiment a cellából és a folyosó végére ment. Automatikusan fordult be a déli szárnyba és megállt, majd kiáltott egyet. - Yang Seungho! - Az öt srác azonnal kirohant a celláikból és mikor megálltak előttük, elindult feléjük.
- Ohh, a mi drága kis vadmacskánk. - szólalt meg a fiú. - Csak nem azért jöttél, hogy mégis élj az ajánlatunkkal?
- Hallottam, hogy elkaptátok Anne-t. - mindegyikben hirtelen megfagyott a vér.
- Csak egy ártatlan kis játék volt. - biggyesztette le a száját az MBLAQ vezér.
- Múltkor ígértem valamit. - célzott a fenyegetésre, amit tőle kaptak.
- Ha jól emlékszem, az csak rád vonatkozott. - védte a vezért Lee Joon, de válaszként csak egy csúnya nézést kapott.
- Nem ajánlom, hogy még egyszer Anne-hez érjetek, különben letépem a farkatokat! Remélem világos voltam!
- Rendben. - szorította össze a fogát Seungho.
Nem gondolkodott, csak megragadta a fiú férfiasságát és azzal együtt felemelte vágta oda a falhoz. - Ne akard, hogy beváltsam az ígéretem. - még mindig szorongatta a tökeit, majd mikor úgy gondolta, hogy eleget kapott, elengedte.
Az MBLAQ vezér majdnem sikítva rogyott térdre és zihált mögötte, mikor elindult vissza a szárnyukba. Annyira elgondolkodott, hogy észre sem vette a felé tartó három srácot.
- Te hol a fenében voltál? - vonta kérdőre Sungje és úgy érezte, hogy jogosan.
- Tsubasa-ékkal voltam. - válaszolta. - Kellett néhány baráti tanács.
Meglepődött, mikor Sungje megragadta a csuklóját és magához húzta, hogy átölelhesse. Ilyen kevés idő után ennyire közel kerültek volna egymáshoz? Mondjuk a "betegsége" miatt, mikor szüksége volt valakire, végig az ágyában feküdt és azóta is együtt aludtak. A börtönben el is terjedt a pletyka, hogy megadta magát és ezért osztanak meg egy ágyat, sőt szerelmi háromszögben élnek Sungmo-val. Erre visszagondolva eléggé furcsa volt, hogy a másik négy srác nem próbálkozott be nála. Vajon ők is azt hiszik, hogy összejöttek vagy más oka van, hogy Sungje kisajátíthatja magának?
Mire észbe kapott, már az "asztaluknál" ültek és onigirit ettek. A T&T páros Anne-nel ült az asztaluknál és beszélgettek. Először különösebben nem érdekelte a dolog, mert a körülötte ülő hat srácra figyelt, de egy foszlány megütötte a fülét.
- Majd felvidítalak. - mondta Tackey Anne-nek.
- Inkább tartogasd Jan-nek. - dobta vissza a labdát a fiúnak.
- Esélye sincs, ha én ott vagyok. - cukkolta Tsubasa a fiatalabbat és ezen neki is nevetnie kellett.
- Csak szeretnéd! Vagy te vagy kevés neki vagy ő akar túl sokat.- vágott vissza Tackey nem is sejtve, hogy mit indít el.
- Hallottam! - kiabálta nevetve, mire a két srác sem bírta és hangos nevetésben törtek ki.
Percekkel később befejezte az evést és azt az asztalt bámulta, ahol Anne ült a két férfivel. Mikor a lány felállt, ő is ezt tette, de mielőtt elindult volna utána, meghagyta, hogy tegyék el későbbre az ételt, mert biztos, hogy meg fog majd éhezni. Nem sokba telt, hogy utolérje és a csuklójánál fogva kivonszolja az udvarra. Beszélni akart vele, mert nem tudta mi a baja és ez nagyon zavarta, ráadásul az utóbbi pár napban a rosszullétei miatt nem sokat beszéltek.
- Elárulod végre mi a bajod? - nézett Anne-re és a hangjában lehetett érezni, hogy aggódik érte.
- Semmi. - hazudta, de tudta, hogy nem fogja elhinni neki.
- Jól ismerlek. Nekem elmondhatod. - bökte oldalba finoman a másikat.
- Csak a mai eset az MBLAQ-el. - bökte ki végül. - Utálom, hogy ennyire gyenge és esetlen vagyok! Veled nem művelhetnék ezt, mert te egyetlen mozdulattal kitörhetnéd a nyakukat és nem hagyod magad!
- Te csak ezt látod bennem? - kezdett dühössé válni. - Szerinted nekem nem rossz, hogy ha nem kapok vért legyengülök? Mi lenne, ha Tsubasa-ék nem lennének itt?
- De te erős vagy. - próbált ellenkezni, de tudta, hiába.
- Én erős? Na ne nevettes! - csattant fel. - Csak a Supernova-nak, a Vixx-nek és az itt lévő barátoknak köszönhetjük, hogy még nem esett bajunk! Ami meg azokat a tetűket illeti, gondoskodtam róla, hogy többé ne nyúljanak egy ujjal se hozzád. - kacsintott rá. - Mellesleg te mi a francot kerestél a déli szárnyban egyedül? Jól tudod, hogy az északival együtt veszélyes!
- Téged kerestelek. - mondta. - Azt hittem oda mentél, mert mikor kerestelek nem voltál a celládban.
- Tsubasa-ékkal voltam pontosan itt. - mutatott oda, ahol ültek. A hangja komolyra váltott és elszomorodott, mikor visszaemlékezett a kegyetlen mondatokra, amiket a férfi mondott.
~ Brian Kinney nem a kapcsolatok híve. Minden éjjel más pasit kefél. Ez tényleg jó neked? Ki tudja hány pasit kúrt meg, mióta itt vagy?! Ott van hat srác a közvetlen közeledben és csak arra várnak, hogy valamelyik a tied lehessen! ~
- Jól vagy? - kérdezte Anne, mikor észrevette, hogy gondolatban nem ott jár.
- Semmi, csak az otthoniakra gondoltam. - hazudta.
- Biztos jól vagy? - erősködött tovább, hátha kiszedi belőle mi a baj, de elintézte egy fejrázással.
- Honvágyam van és hiányzik Brian.
- Áh, Brian és a híres szexorgiái. - kuncogott, mert azt hitte tudta mi a baja, de ez csak részben volt igaz.
Valójában tényleg hiányzott neki Brian és nagyon fájt, hogy olyan keményen próbálták Tsubasa-ék felnyitni a szemét, hogy abból, ami közöttük van sosem lesz normális egészséges kapcsolat. Tudta, hogy igazuk van, de félt a változástól, hogy valakihez ismét úgy kötődjön, mint annó Justin-hoz. Képes lenne ugyanúgy szeretni egy másik srácot vagy férfit? Feladná a maga által választott magányt és elkezdene komolyabban tervezgetni egy közös életet valakivel? Megrémítette a gondolat, hisz mi lenne, ha valami baja esne vagy ne adj Isten ő is meghalna? Még egyszer nem tudná végigcsinálni.
Gondolataiból Anne érintése rángatta ki. Lecsordult néhány könnycsepp az arcán, de azonnal le is törölte, mert nem akart gyengének tűnni és be is fejezte a merengést, mikor meglátta Sungje-t az ajtón belül állni, ahogy őket nézi.
- Ne aggódj. - mosolyt erőltetett az arcára. - Majd megszokom és elmúlik.
Furcsa érzéseket keltett benne Sungje. Valahogy mindig megérezte mikor van rá szüksége és ott volt, ahol csak kellett. Lehetséges, hogy ez a jel, amire Tsubasa-ék akarták ráébreszteni? Tovább kellene lépnie, elfelejtenie Brian-t és egy új életet kezdenie a fiúval?
Mikor legközelebb maga mellé pillant, Sungje-t véli felfedezni. Zavartan kapkodja a fejét, hisz nem érti miért nincs Anne mellette. - Anne hol van?
- Biztos visszament a cellába. - válaszolta a fiú.
- Oh... - bevillant, hogy motyogott valamit a zuhanyzóról. A múlt nem engedi neki, hogy csak úgy kiszakadjon belőle és újra elmélázik. Fogalma sem volt miért vagy hogyan, de látta maga előtt minden pillanatát annak, amit Brian-nel töltött és összeszorult a szíve. Akaratlanul is könnyek gördültek le az arcán, hisz fájt neki a felismerés, hogy teljes mértékben nem lehet boldog a férfivel és nem kérheti, hogy adjon fel mindent érte.
Két kéz simított végig az arcán és törölte le a könnyeit. - Jól vagy?
Kinyitotta a száját, de egy hang sem jött ki a torkán. Megrázta a fejét, majd sóhajtott egyet és szorosan átölelte, hogy ezzel is biztonságban érezze magát. Nem tudta miért, de ha Sungje vele volt, sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Mikor lazított az ölelésen, képtelen volt ellenállni és összeérintette a szájukat. Meglepte, hogy a fiú visszaválaszolt és elmélyítette a csókot. Melegség öntötte el a testét, pont olyan, mint annak idején Justin-nel.
A csók gyengéd volt, mégis követelőző és egyetlen pillanatra sem szakadt meg, hiába kezdtek kifogyni a szuszból. Mikor elszakadtak egymástól, megállapodtak, hogy olyan helyen folytatják, ahol remélhetőleg nem zavarja meg senki őket. Összefűzték ujjaikat és úgy sétáltak egészen a zuhanyzókig. Sungje előre engedte, majd amikor belépett, érdekes látvánnyal találta magát szemben.
Anne és Kwangsoo egymáson feküdtek a földön. Kikerekedtek a szemei, mert lehet valami fontosat zavart meg közöttük, de annyira meg volt lepődve, hogy kezét a szája elé tette és úgy kezdett hátrálni és a falig meg sem állt. Ideje sem volt feleszmélni, Sungje lépett be hozzá, de azzal a lendülettel feleszmélt és tolni kezdte kifelé.
- Mi történt odabent? - kérdezte a fiú.
- Őőőőőő... - még mindig ledermedt a látványon. - .... hidd el, nem akarod tudni.
Hogy hagyják a párt nyugodtan egymással foglalkozni, visszamentek a cellájukba és lepihentek. Vacsoráig még volt néhány órájuk. Alighogy összebújtak, már el is aludtak és csak arra ébredtek, hogy valaki keltegeti őket.
Vacsorára rizs volt, édes savanyú mártással. Mindenki örült, hogy végre más menüt kaptak a sok onigiris nap után. A vacsora egész jó hangulatban telt. A téma Anne és Kwangsoo állítólagos összegabalyodása volt és a többi négy srác élvezettel piszkálta a párost ezzel. Egy ideig még vicces volt, de Jihyuk kezdett túl lőni a célon és Yunhak jobbnak látta, ha inkább témát váltanak. Míg a többiek beszélgettek, addig Sungje-val titkon összepillantottak, amikor csak lehetőségük volt rá.
Senkinek sem beszéltek a délután elcsattant csókról és arról, hogy miért is mentek be a zuhanyzókhoz kettesben. Vacsora után összeszedték a váltás ruhát, fehérneműt és törölközőt, majd elvonultak zuhanyozni. Eseménydús napon voltak túl. Alig várta, hogy bebújjon az ágyba és végre aludhasson egy jót. Nemsokkal lámpaoltás előtt értek vissza a cellába. Elköszöntek a többiektől, majd Sungmo a szokásos módon vágta be maguk mögött a cella ajtaját és bezuhantak az ágyba.
Felütötte fejét a vágy. Éjszakánként mindig azt álmodta, hogy egy borzalmas álomból ébredt, felült, majd kikelt az ágyából, hogy a mosdókagylónál megmosakodhasson és zihálva nézte a csillagos eget az ablakon keresztül. Nyugtalanságára mindig Sungje ébredt fel és ment vele vissza az ágyába, de ahelyett, hogy aludtak volna, inkább vadul egymásnak estek.
Napközben sem volt más a helyzet, mikor ebéd után ledőlt egy kicsit, hogy legyen ereje felfedezni a börtön minden zugát. Amint lehunyta a szemeit, a zuhanyzók előtt találta magát Sungmo-val. Az ölében ült meztelenül, ajkaikat kéjes sóhajok hagyták el, miközben szenvedélyesen, de lassú tempóban egymásba feledkeztek.
Most is így volt. Mikor felébredt, zihálva nézett körül a cellában. A nap már fényesen sütött be az ablakon és az ajtó is nyitva volt. Bal oldaláról a hátára fordult, és beleütközött egy meleg testbe. Összerezzent az érzéstől és félve nézett fel a fiú arcára. Kicsit meglepte, hogy Sungje ott feküdt mellette és Sungmo is aludt még javában. Hány óra lehet?
- Minden rendben? - hallotta meg Sungje rekedtes hangját.
Csak bólintott, mert a hangjában egyáltalán nem bízott. Miért nem hagyták magára, ahogy eddig tették, miután felébredtek? Tett valamit vagy esetleg valaki feni rájuk a fogát? Ideje sem volt gondolkodni, mert Sungje egyik kezével a vállát, a másikkal a tarkóját ragadta meg és lehúzta magához úgy, hogy a mellkasán legyen a feje.
A szívdobbanásai mindig megnyugtatták, lényegtelen, hogy melyik fiú feküdt mellette. Elégedetten sóhajtott és jól esett neki, ahogy Sungje cirógatta a karját. Legszívesebben dorombolni támadt volna kedve, de ki tudja hogyan reagált volna rá a fiú. Nem hagyta nyugodni az az érzés, ami mostanában hatalmába kerítette, és úgy vélte tesz egy próbát, hátha jó irányba alakul.
Kiűzte a felesleges gondolatokat a fejéből és automatikusan emelte fel a fejét, majd közel húzódott hozzá, hogy a szemeibe nézhessen. Elmerült a gyönyörű barna szemekben. Nem gondolkodott, egyszerűen csak bezárta kettejük között a távolságot és gyengéden összeérintette ajkaikat. Megpróbált elhúzódni, de a fiú visszahúzta és azonnal elmélyítette a csókot. Éhesen vette birtokba ajkait, miközben lassan befurakodott a combjai közé, hogy jobban hozzá férhessen. Csók közben érezte, ahogy néhány percre eltűnik Sungje róla, majd két kéz húzta le róla a nadrágját a bugyijával együtt. Visszahelyezkedett a combjai közé, majd ismét megcsókolta, mikor belé hatolt.
Zihálva ült fel az ágyában. A fiúk már a cellájuk előtt várták a többieket. Gondolkodás nélkül pattant ki az ágyból, nem törődve velük megint a nyugati szárny vége felé, majd a folyosók találkozásánál a keleti folyosóra fordult és meg sem állt a T&T páros cellájáig. Mi a franc ütött belé? Megfogadta magában az első nap, hogy nem kezd viszont vagy olyan kapcsolatot, ami csak a szexre alapoz, de most, hogy elérte az, amit elakart kerülni, kezdett megváltozni a véleménye.
A két férfi meglepetten lépett ki a cellájából, majd megragadták és kimentek vele az udvarra, hogy levegőzzenek kicsit. Teljesen kétségbeesett volt és nem tudta mit csináljon. A két fiú kezdte elvenni az eszét és felborítani minden egyes tervét, míg a börtönben raboskodnak.
- Elért az, ami ellen küzdöttél. - szólalt meg váratlanul Tsubasa.
Meglepetten nézett rá. Ennyire nyilvánvaló lenne? Tényleg átlát rajta? Szíve kihagyott néhány ütemet, majd úgy érezte, hogy menten kiszakad a mellkasából. Tsubasa megfogta a kezét és rámosolygott.
- Mikor is volt már? - a kérdést először nem értette.
- Lassan hat éve. - válaszolta, amint megértette mire akart célozni.
- Azóta nem volt normális kapcsolatod. Érthető, hogy vágysz rá! - meglepődött Tsubasa kijelentésén, de rá kellett jönnie, hogy igaza van.
- Ott van Brian. Hozzá bármikor mehetek, ha szükségem van rá. - próbált ellenkezni, de tudta, hogy vesztett.
- Brian Kinney nem a komoly kapcsolatok híve. - a hangjából tudta, hogy kissé dühös a férfi. - Meddig akarod még, hogy második legyél az életében?
- Nekem jó ez így!
- Minden éjjel más pasit kefél. - csatlakozott be Tackey is beszélgetésbe.
- Én vagyok az egyetlen nő az életében. - Nem akarta elfogadni, hogy a két férfinek igaza van.
- Ez tényleg jó neked így? - csattant fel Tsubasa. - Ki tudja hány pasit kúrt meg mióta itt vagy és valószínűleg most is épp beleélvez egybe!
- Mit vársz, mit csináljak?
- Keress valakit, akivel elütheted ezt a három évet. - javasolta Tsubasa. - Nem kell, hogy szerelembe ess, csak legyen valaki melletted. - elgondolkodott a mondaton, de rájött, hogy ha talál olyat, aki megfelelő lenne, előbb-utóbb úgyis teljesen beleesne. - Egy embernek is nehéz elviselni ezt a kínt, nem hogy egy vámpírnak.
- Tsubasa. - szólt rá, mert attól tartott, hogy kihallgatják őket.
- Nem akarom, hogy magányos légy. - hangja ezúttal sokkal lágyabb és nyugodtabb volt.
- Ott van Anne.
- Tudod, hogy nem úgy értem. - fonta össze ujjaikat. - Ott van hat srác a közvetlen közeledben és csak arra várnak, hogy valamelyikük a tiéd lehessen. Ne szalaszd el.
Tsubasa-nak igaza volt. Magánynál bármi jobb. Senkinek sem kívánná azt a poklot, amit Justin halála után élt meg. A fiú volt élete szerelme és elvették tőle. Azóta nem volt szerelmes és a szeretet hiányát egyedül Brian tudta pótolni, mikor vele volt.
Már majdnem ebédidő volt, mikor visszatért a nyugati szárnyba a két férfi társaságában. Épp Kwangsoo-ék cellájába ment. Ledöbbent, mikor meglátta Anne kisírt szemeit és azonnal tudta, hogy valami történhetett. Kwangsoo is szokatlanul dühös volt.
- Mi történt? - ragadta meg Anne-t, hogy kicsit észhez térítse.
- Semmi. - válaszolta.
- Mi az, hogy semmi? - csattant fel a fiú. - Ha nem érünk oda időben, ki tudja mi történt volna veled!
- Miről beszéltek?
- Arról, hogy a barátnődet az MBLAQ kis híján megerőszakolta! - Kwangsoo mérgében a falba vágott. - Seungho azt akarta, hogy először szopja le.
- A kurva anyját! - morgott egyet. - Úgy látszik nem tanultak a múltkori esetből!
A mondat után megfordult, kiment a cellából és a folyosó végére ment. Automatikusan fordult be a déli szárnyba és megállt, majd kiáltott egyet. - Yang Seungho! - Az öt srác azonnal kirohant a celláikból és mikor megálltak előttük, elindult feléjük.
- Ohh, a mi drága kis vadmacskánk. - szólalt meg a fiú. - Csak nem azért jöttél, hogy mégis élj az ajánlatunkkal?
- Hallottam, hogy elkaptátok Anne-t. - mindegyikben hirtelen megfagyott a vér.
- Csak egy ártatlan kis játék volt. - biggyesztette le a száját az MBLAQ vezér.
- Múltkor ígértem valamit. - célzott a fenyegetésre, amit tőle kaptak.
- Ha jól emlékszem, az csak rád vonatkozott. - védte a vezért Lee Joon, de válaszként csak egy csúnya nézést kapott.
- Nem ajánlom, hogy még egyszer Anne-hez érjetek, különben letépem a farkatokat! Remélem világos voltam!
- Rendben. - szorította össze a fogát Seungho.
Nem gondolkodott, csak megragadta a fiú férfiasságát és azzal együtt felemelte vágta oda a falhoz. - Ne akard, hogy beváltsam az ígéretem. - még mindig szorongatta a tökeit, majd mikor úgy gondolta, hogy eleget kapott, elengedte.
Az MBLAQ vezér majdnem sikítva rogyott térdre és zihált mögötte, mikor elindult vissza a szárnyukba. Annyira elgondolkodott, hogy észre sem vette a felé tartó három srácot.
- Te hol a fenében voltál? - vonta kérdőre Sungje és úgy érezte, hogy jogosan.
- Tsubasa-ékkal voltam. - válaszolta. - Kellett néhány baráti tanács.
Meglepődött, mikor Sungje megragadta a csuklóját és magához húzta, hogy átölelhesse. Ilyen kevés idő után ennyire közel kerültek volna egymáshoz? Mondjuk a "betegsége" miatt, mikor szüksége volt valakire, végig az ágyában feküdt és azóta is együtt aludtak. A börtönben el is terjedt a pletyka, hogy megadta magát és ezért osztanak meg egy ágyat, sőt szerelmi háromszögben élnek Sungmo-val. Erre visszagondolva eléggé furcsa volt, hogy a másik négy srác nem próbálkozott be nála. Vajon ők is azt hiszik, hogy összejöttek vagy más oka van, hogy Sungje kisajátíthatja magának?
Mire észbe kapott, már az "asztaluknál" ültek és onigirit ettek. A T&T páros Anne-nel ült az asztaluknál és beszélgettek. Először különösebben nem érdekelte a dolog, mert a körülötte ülő hat srácra figyelt, de egy foszlány megütötte a fülét.
- Majd felvidítalak. - mondta Tackey Anne-nek.
- Inkább tartogasd Jan-nek. - dobta vissza a labdát a fiúnak.
- Esélye sincs, ha én ott vagyok. - cukkolta Tsubasa a fiatalabbat és ezen neki is nevetnie kellett.
- Csak szeretnéd! Vagy te vagy kevés neki vagy ő akar túl sokat.- vágott vissza Tackey nem is sejtve, hogy mit indít el.
- Hallottam! - kiabálta nevetve, mire a két srác sem bírta és hangos nevetésben törtek ki.
Percekkel később befejezte az evést és azt az asztalt bámulta, ahol Anne ült a két férfivel. Mikor a lány felállt, ő is ezt tette, de mielőtt elindult volna utána, meghagyta, hogy tegyék el későbbre az ételt, mert biztos, hogy meg fog majd éhezni. Nem sokba telt, hogy utolérje és a csuklójánál fogva kivonszolja az udvarra. Beszélni akart vele, mert nem tudta mi a baja és ez nagyon zavarta, ráadásul az utóbbi pár napban a rosszullétei miatt nem sokat beszéltek.
- Elárulod végre mi a bajod? - nézett Anne-re és a hangjában lehetett érezni, hogy aggódik érte.
- Semmi. - hazudta, de tudta, hogy nem fogja elhinni neki.
- Jól ismerlek. Nekem elmondhatod. - bökte oldalba finoman a másikat.
- Csak a mai eset az MBLAQ-el. - bökte ki végül. - Utálom, hogy ennyire gyenge és esetlen vagyok! Veled nem művelhetnék ezt, mert te egyetlen mozdulattal kitörhetnéd a nyakukat és nem hagyod magad!
- Te csak ezt látod bennem? - kezdett dühössé válni. - Szerinted nekem nem rossz, hogy ha nem kapok vért legyengülök? Mi lenne, ha Tsubasa-ék nem lennének itt?
- De te erős vagy. - próbált ellenkezni, de tudta, hiába.
- Én erős? Na ne nevettes! - csattant fel. - Csak a Supernova-nak, a Vixx-nek és az itt lévő barátoknak köszönhetjük, hogy még nem esett bajunk! Ami meg azokat a tetűket illeti, gondoskodtam róla, hogy többé ne nyúljanak egy ujjal se hozzád. - kacsintott rá. - Mellesleg te mi a francot kerestél a déli szárnyban egyedül? Jól tudod, hogy az északival együtt veszélyes!
- Téged kerestelek. - mondta. - Azt hittem oda mentél, mert mikor kerestelek nem voltál a celládban.
- Tsubasa-ékkal voltam pontosan itt. - mutatott oda, ahol ültek. A hangja komolyra váltott és elszomorodott, mikor visszaemlékezett a kegyetlen mondatokra, amiket a férfi mondott.
~ Brian Kinney nem a kapcsolatok híve. Minden éjjel más pasit kefél. Ez tényleg jó neked? Ki tudja hány pasit kúrt meg, mióta itt vagy?! Ott van hat srác a közvetlen közeledben és csak arra várnak, hogy valamelyik a tied lehessen! ~
- Jól vagy? - kérdezte Anne, mikor észrevette, hogy gondolatban nem ott jár.
- Semmi, csak az otthoniakra gondoltam. - hazudta.
- Biztos jól vagy? - erősködött tovább, hátha kiszedi belőle mi a baj, de elintézte egy fejrázással.
- Honvágyam van és hiányzik Brian.
- Áh, Brian és a híres szexorgiái. - kuncogott, mert azt hitte tudta mi a baja, de ez csak részben volt igaz.
Valójában tényleg hiányzott neki Brian és nagyon fájt, hogy olyan keményen próbálták Tsubasa-ék felnyitni a szemét, hogy abból, ami közöttük van sosem lesz normális egészséges kapcsolat. Tudta, hogy igazuk van, de félt a változástól, hogy valakihez ismét úgy kötődjön, mint annó Justin-hoz. Képes lenne ugyanúgy szeretni egy másik srácot vagy férfit? Feladná a maga által választott magányt és elkezdene komolyabban tervezgetni egy közös életet valakivel? Megrémítette a gondolat, hisz mi lenne, ha valami baja esne vagy ne adj Isten ő is meghalna? Még egyszer nem tudná végigcsinálni.
Gondolataiból Anne érintése rángatta ki. Lecsordult néhány könnycsepp az arcán, de azonnal le is törölte, mert nem akart gyengének tűnni és be is fejezte a merengést, mikor meglátta Sungje-t az ajtón belül állni, ahogy őket nézi.
- Ne aggódj. - mosolyt erőltetett az arcára. - Majd megszokom és elmúlik.
Furcsa érzéseket keltett benne Sungje. Valahogy mindig megérezte mikor van rá szüksége és ott volt, ahol csak kellett. Lehetséges, hogy ez a jel, amire Tsubasa-ék akarták ráébreszteni? Tovább kellene lépnie, elfelejtenie Brian-t és egy új életet kezdenie a fiúval?
Mikor legközelebb maga mellé pillant, Sungje-t véli felfedezni. Zavartan kapkodja a fejét, hisz nem érti miért nincs Anne mellette. - Anne hol van?
- Biztos visszament a cellába. - válaszolta a fiú.
- Oh... - bevillant, hogy motyogott valamit a zuhanyzóról. A múlt nem engedi neki, hogy csak úgy kiszakadjon belőle és újra elmélázik. Fogalma sem volt miért vagy hogyan, de látta maga előtt minden pillanatát annak, amit Brian-nel töltött és összeszorult a szíve. Akaratlanul is könnyek gördültek le az arcán, hisz fájt neki a felismerés, hogy teljes mértékben nem lehet boldog a férfivel és nem kérheti, hogy adjon fel mindent érte.
Két kéz simított végig az arcán és törölte le a könnyeit. - Jól vagy?
Kinyitotta a száját, de egy hang sem jött ki a torkán. Megrázta a fejét, majd sóhajtott egyet és szorosan átölelte, hogy ezzel is biztonságban érezze magát. Nem tudta miért, de ha Sungje vele volt, sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Mikor lazított az ölelésen, képtelen volt ellenállni és összeérintette a szájukat. Meglepte, hogy a fiú visszaválaszolt és elmélyítette a csókot. Melegség öntötte el a testét, pont olyan, mint annak idején Justin-nel.
A csók gyengéd volt, mégis követelőző és egyetlen pillanatra sem szakadt meg, hiába kezdtek kifogyni a szuszból. Mikor elszakadtak egymástól, megállapodtak, hogy olyan helyen folytatják, ahol remélhetőleg nem zavarja meg senki őket. Összefűzték ujjaikat és úgy sétáltak egészen a zuhanyzókig. Sungje előre engedte, majd amikor belépett, érdekes látvánnyal találta magát szemben.
Anne és Kwangsoo egymáson feküdtek a földön. Kikerekedtek a szemei, mert lehet valami fontosat zavart meg közöttük, de annyira meg volt lepődve, hogy kezét a szája elé tette és úgy kezdett hátrálni és a falig meg sem állt. Ideje sem volt feleszmélni, Sungje lépett be hozzá, de azzal a lendülettel feleszmélt és tolni kezdte kifelé.
- Mi történt odabent? - kérdezte a fiú.
- Őőőőőő... - még mindig ledermedt a látványon. - .... hidd el, nem akarod tudni.
Hogy hagyják a párt nyugodtan egymással foglalkozni, visszamentek a cellájukba és lepihentek. Vacsoráig még volt néhány órájuk. Alighogy összebújtak, már el is aludtak és csak arra ébredtek, hogy valaki keltegeti őket.
Vacsorára rizs volt, édes savanyú mártással. Mindenki örült, hogy végre más menüt kaptak a sok onigiris nap után. A vacsora egész jó hangulatban telt. A téma Anne és Kwangsoo állítólagos összegabalyodása volt és a többi négy srác élvezettel piszkálta a párost ezzel. Egy ideig még vicces volt, de Jihyuk kezdett túl lőni a célon és Yunhak jobbnak látta, ha inkább témát váltanak. Míg a többiek beszélgettek, addig Sungje-val titkon összepillantottak, amikor csak lehetőségük volt rá.
Senkinek sem beszéltek a délután elcsattant csókról és arról, hogy miért is mentek be a zuhanyzókhoz kettesben. Vacsora után összeszedték a váltás ruhát, fehérneműt és törölközőt, majd elvonultak zuhanyozni. Eseménydús napon voltak túl. Alig várta, hogy bebújjon az ágyba és végre aludhasson egy jót. Nemsokkal lámpaoltás előtt értek vissza a cellába. Elköszöntek a többiektől, majd Sungmo a szokásos módon vágta be maguk mögött a cella ajtaját és bezuhantak az ágyba.
2014. szeptember 8., hétfő
Bezárva 4.rész
Anne miután nagy nehezen elaludt pár órára, egyszer csak idegen férfiak hangjára ébredt. Nem mozdult, úgy tett mint aki még mindig alszik, próbált a beszélgetésből rájönni, hogy kik azok. Jó pár percig fülelt, mire valamelyest le esett neki, hogy cellatársai a többivel beszélnek az előző estéről.
- JiHyuk hát a te kezed miért áll olyan furán? -kérdezte YunHak-
- Elaludtam!
- Tényleg? Ennél jobbat nem tudsz kitalálni?
- Már nem emlékszem, hogy sikerült meghúznom. Nem mehetnénk inkább enni?
- Villanyoltáskor még semmi baja nem volt. KwangSoo te tudsz valamit?
- Én aztán nem! Én amint lefeküdtem zenét hallgattam és elaludtam.
- Akkor mégis ki intézte el a kezét? Nem hinném, hogy ez az alvó kislány műve lenne!
- Nem olyan szende mint ahogy kinéz! -csúszott ki JiHyuk száján-
- Tényleg ő tette? Már is jobban kedvelem! -mosolyodott el KwangSoo- De miért is tette?
- Hát... az úgy volt, hogy nem tudtam aludni a szappanjának illatától, mert édes gyümölcs illata volt és megéheztem, ezért járkálni kezdtem és valahogy ahogy mászkáltam a tekintetem megakadt a mellein.
- Azt ne mond, hogy letapiztad, miközben én a másik "ágyon" aludtam? Remélem mást nem tettél!
- Nem, csak megszorongattam kicsit mert olyan puhák voltak...
- Na jó elég! -szólt közbe Anne- Ha még egyszer a közelembe jössz el is töröm a kezecskédet! Remélem megjegyezted!
- Ácsi! Itt nem te vagy a főnök, hanem én! -szólt közbe YunHak- bár nem tudod, vagy még nem tudatosult benned, de itt mi vagyunk a hatalom! Ha nem viselkedsz annak következményei lesznek! Mi megvédjük azokat akik ebbe a szárnyba tartoznak, de a védelemnek ára van!
- Most hova szaladjak a félelemtől? A testemre pályáztok? Vagy inkább egy újabb lyukra? Inkább megdöglök, mint sem behódoljak nektek, vagy szét tegyem a lábamat!
- Ha a te épséged miatt nem is hódolnál be, legalább a barátnődért legyen annyi eszed!
- Ő még nálam is veszélyesebb! Az ilyen fiúkákat reggelire fogyasztja!
- Reggeliről szólva, én mindjárt éhen veszek! Hyung mennyünk már!
- Menjünk még mielőtt megint a kis csaj melleire tapadna! -motyogott az orra alatt KwangSoo-
Anne a cellájában ücsörgött, a régi fényképes albumát nézegette, és csak azon járt az agya, hogy szülei most biztos szomorúak lennének, ha tudnák milyen bajba keveredett. A régi képeket nézve egy könnycsepp gördült le arcán, ahogy önfeledten mosolygó önmagát nézte, megdörzsölte szemeit, amikor lapozott észre vette, hogy egy kép hiányzik az albumból. "Az a... tuti ő nyúlta le! Csak tudjam meg, hogy valami perverz dolgot művel, tuti letépem a golyóit!" mondta ki hangosan. Pechére ekkor jelent meg a cella ajtajában Jan két ismerőse előző estéről.
- Kire haragszol ennyire? - kérdezte Tsubasa-
- Á, hagyjuk! Mit kerestek erre felé?
- Janhohoz jöttünk, de megláttunk vagy inkább meghallottunk, és gondoltuk beköszönünk. -válaszolta Tackey-
- Velünk jössz? Vagy inkább magadban szidnád azt a bizonyos férget? -kérdezte Tsubasa egy vigyor kíséretében-
- Jövök! Már úgyis dél lesz, lassan csak fel kéne ébresztenünk, különben lemarad az ebédről és egész nap morcos lesz.
- Az már egyszer biztos!
- Ő már csak ilyen! -helyeselt Tsubasa-
Átmentek Jan cellájában, de ő még mélyen aludt, így az egyik srác karjaiba vette és az ebédlő egyik asztaláig vitte, ott letette míg Annenel sorba álltak az ebédjeikért. Ekkor Janhez oda lépett 12 túlfűtött srác és Jant próbálták megfűzni. Jan kereste a kiutat, de nem talált semmi jónak tűnőt így várta, hogy majd valaki oda lép hozzájuk a hangos szóváltásra, de mindenki a helyéről bámészkodott. Hirtelen 6 srác lépett színre, az egyik megragadta Jant és háta mögé állította, ezzel is akadályt állítva a lány és a 12 kellemetlenkedő közzé. A nagy csetepatéba végre a Supernovás srácok is becsatlakoztak, nem titkolva haragjukat mentek neki szinte mindenkinek, mert hozzájuk tartoznak, és ne merjen senki se hozzájuk nyúlni. Anne és a két srác a tálcákkal visszaérve csöppentek bele ebbe az egész miénk, miénk lesznek vitába. A két fiú cseppet sem lepődött meg a kialakult helyzeten, sőt a 6 srác akik Jan segítségére siettek se moccantak, sőt határozottan álltak a lány oldalán.
Miután a 12 kellemetlenkedő elhúzta a csíkot, mindenki az asztalhoz ült, sőt egy másik asztalt is oda toltak, hogy kényelmesen elférjenek. Anne egész idő alatt méregette a Supernovás srácokat, főleg azt a kettőt akikkel egy cellában van, mert nem tudta pontosan melyik is emelhette el legféltettebb kincsét, az utolsó képet amin a szüleivel együtt volt. Hirtelen egy őr lépett az asztalukhoz, hogy Jant az igazgatóhoz kísérje, de az egyik srác vissza rántotta, azzal, hogy ha az igazgató tudni akar valamit egyenest tőle kérdezze, ne mártson bele másokat. Az őr tovább akaratoskodott, YunHakék is egyre indulatosabban ellenkeztek, végül Jan a balhé elkerülése érdekében felállt és önként ment az irodába. Anne pedig magára maradt az asztalnál ülőkkel.
- Na melyikkel szeretnél mogyorót aprítani? -kérdezte viccesen Tsubasa-
- Szerintem azzal az idiótán vigyorgó, kaja maradékos arcúval. -mosolyodott el Tackey-
- JiHyuk asszem mehetsz mogyorózni a puha... -kezdte KwangSoo-
- Mi va'?! -kapta fel a fejét két falat között-
- Á! Kizárt, hogy ő tette! -Tsubasa lesajnálóan nézett JiHyukra-
- Jah! Ennek csak a kaján jár az agya! Észre se vette mi történt az előbb! -folytatta Tackey-
- Mit tettem? Vagy mit nem? Valaki avasson már be engem is ebbe a mogyorós dologba!
- Csak te lehettél az aki elvette a legfontosabb dolgot amim csak van! Kár tagadnod! Te magad mondtad, hogy az éjjel ott mászkáltál az asztalnál.
- Esküszöm nem tudom miről van szó!
- Egy fényképről amin a... szüleimmel vagyok a haláluk előtt!
- Erre gondolsz? -húzta elő KwangSoo a zsebéből a képet-
- Szóval te voltál?! Tudom, hogy ez egy börtön de azért nem gondoltam volna, hogy egy ennyire személyes, mások számára értéktelen dolgot is képes valaki elemelni!
- Nyugi! Én csak fel vettem a padlóról, és véletlen az asztal helyett zsebre tettem. Ha ennyire fontos számodra akkor miért hevert a földön?
- Nem tudom! Este még a helyén volt amikor letettem az asztalra az albumot.
- ... talán, lehet, hogy én ejthettem le amikor nézegettem az albumodat, de az őr épp arra jött és leejtettem, ekkor eshetett ki. -nyögte ki JiHyuk-
- Mégis mi a francot akartál a képeimet nézegetve?
- Annyira aranyos volt a borítója, hogy muszáj volt bele néznem. Amint megláttam a kisbabát a képeken elkezdtem lapozgatni és nem tudtam letenni, akkor jött az őr.
- A lényeg, hogy meg van a kép! Csak ez számít! -próbálta enyhíteni a feszültséget Tsubasa-
- Én azért megnézném a mogyorózást! -kuncogott Tackey-
- Már nincs kedvem hozzá! Inkább vissza megyek a cellába! Ha Jannel találkoznátok megmondanátok neki, hogy ott megtalál?
- Persze hugica, ez alap ebben a családban. Jobb is ha mész, ott legalább nem leszel szem előtt! Sokan akarnak ártani nektek, így vagy úgy! El is kísérünk! -ajánlotta fel Tsubasa és Tackey, mert tudták, hogy Jan is erre kérné őket-
Anne a cellában ücsörgött, pár üres lap felett, kezében egy kopott ceruza, körülötte rengeteg gyűrött papírok. A cellába belépve KwangSoo meg is jegyezte, hogy egy lányhoz képest elég rendetlen, hisz még az ágya se volt megigazítva, de tudta Anne nézéséből, hogy jobb ha most nem próbál meg kötözködni. Anne szemei vörösek voltak, valószínű hogy sírt, így KwangSoo nem mondott semmit, csak a földön heverő papír halmot kezdte össze szedegetni, de mivel kíváncsi volt az egyiket szét nyitotta és csodálkozott.
- Ezt te csináltad? A többi papír is ilyen?
- Ne! Ne nézd meg! -kapta ki kezéből a rengeteg összegyűrt papírt-
- De nincs ezzel semmi baj! Egész jók, csak meg kell erősíteni ezeket itt, ezt pedig satírozd el! Hidd el jó lesz az, csak ne add fel!
- Köszi... vagy mi. Honnan tudsz ilyeneket?
- Nem látszik, de én is szoktam firkálgatni, bár már egyre ritkábban, mert itt nincs semmi szép és jó amit papírra vethetnék.
- Az életemben már régóta nincs se szép, se jó. Egyedül a szüleim emléke.
- Szóval ő lenne az anyukád? A fényképen mintha más lett volna... jaj nem úgy értettem!
- Nem gond! Próbáltam elképzelni, hogy milyen lenne most, ha élne.
- Így már értem a ráncokat. Gyere segítek kijavítani!
Leültette Annet a székre a félkész rajzot kisimítva elé tette, a szekrényből elő vett egy kis dobozt amiben különböző ceruzák voltak. Az egyiket a lány kezébe adta, majd megfogta és vezette, minden egyes apró vonalat együtt húztak meg, mikor már KwangSoo érezte, hogy a lány irányítja a ceruzát, egy kis idő múltán elengedte Anne kezét és hátrébb lépett tőle. Anne még jó pár percig finomította a rajzot, miközben KwangSoo a másik széken ülve zenét hallgatott. Amint a lány befejezte a rajzot, a srác elé lépett és meglobogtatta orra előtt a már kész rajzot.
- Na mit mondtam! Ha nem adod fel, és kicsit nyugodtabban, szabadabban vezeted a ceruzádat, sokkal egyszerűbb csodát alkotni egy darab papírra egy széndarabbal.
- Köszönöm! De miért vagy itt egyébként? Azt hittem a többiekkel kell lenned.
- Jobbnak láttam, ha kicsit rád nézek. Elég zaklatottnak tűntél az ebédnél és mindannyian tudjuk, hogy sokan kiszúrtak benneteket, így gondoltam "járőrözök" kicsit.
- Köszönöm! Jan már olyan régóta oda van, kezdek aggódni miatta.
- Ne aggódj, nem lesz baja! Hisz te mondtad, hogy az ilyen fiúcskákat reggelire fogyasztja.
- Haha... igaz, tényleg ezt mondtam! Menj nyugodtan a többiekhez, nem lesz semmi baj, ha mégis majd sikítok. -mosolyodott el Anne-
- És ha nem hallom meg?
- Nem is neked kell meghallanod! Van aki meghallja és azonnal itt terem, ha bajban lennék! Egyedül csak miatta tudtam túl élni az elmúlt...
Anne a meglátta, hogy folyosón Tackey viszi Jant a cellájába, azonnal oda is rohant. Mivel tudta, hogy ez az a dolog amit el kell titkolni bármi áron, ezért elküldte KwangSoot, hogy őrködjön a folyosó elejében, nehogy valaki bánthassa őket, most hogy Jan nem érzi jól magát. Megeskette, hogy nem szól senkinek csak csendben őrködik a folyosón.
- Jan jól van? Olyan sápadtnak tűnik! Miért nem szóltatok rögtön?
- Nincs semmi baj! Csak az éhség... -próbálta nyugtatgatni Tsubasa-
- Most miért nem segíthetek? Tudom, hogy mi van!
- Rendbe jön! Már gondoskodtunk róla! Ugye nem volt semmi baj míg egyedül voltál? -érdeklődött gyengéd tekintettel Tackey-
- Nem volt semmi! Nem kell folyton félteni!
- Ne haragudj! Elfelejtettem, hogy nagylány vagy! -nevetett- De miért pirosak a szemeid? Te sírtál? Melyik barom...
- Senki! Csak a szüleimre gondoltam és kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy most hogyan is nézhetnének ki. Ez lett belőle!
- Hűű ez valahogy más mint amiket Jan mutatott nekünk korábban! Mi történt? -faggatta Tackey-
- Hát egy kicsit kiakadtam és...
- Csak egy pár kedves szó és biztatás kellett neki. -lépett be a cellába KwangSoo-
Tsubasa gyorsan zsebre vágta az üres vértasakokat, nehogy KwangSoo meglássa és rájöjjön a titokra. A gyors reakciójának köszönhetően senki se látta meg, még az épp akkor belépő YunHak és bandájának többi tagja se.
- Már mindenütt kerestünk titeket! Azóta, hogy az irodában voltunk sehol se találtunk benneteket. Jobban van már? -érdeklődött Jung főnök és a kis főnök-
- Pihennie kell, és talán egy kis nyugalom se ártana neki! -ércelődve jegyezte meg Tsubasa-
- Jobb lenne ha egy valaki maradna, a többiek menjenek enni, mert hamarosan vége a vacsora időnek. -hívta fel a figyelmüket SungJe a kis főnök -
- Menjetek én itt maradok vele! -erősködött Anne-
- Ki van zárva! Délbe se ettél! Utána pedig még... -ellenkezett KwangSoo-
- Jó rendben! Ha ennyire nyaggattok, de amint ettem egy pár falatot visszajövök hozzá, akkor is ha az ágyamhoz akarnátok kötözni!
Mindenki elment vacsorázni kivéve SungJet aki Jan mellett ült az ágyon, de mivel fáradt volt így néhány perc alatt elnyomta az álom. Mindketten mélyen aludtak, karjaik pedig egymásba fonódva ölelték egymást. A folyosón kisebb társaság hangja hallatszott, a többiek igyekeztek vissza Annenel, akit próbáltak jobb kedvre deríteni, és sikerült is megnevettetnie az egyik srácnak. Amikor beléptek a cella ajtaján mindenki elcsendesedett a látottaktól, Jan légzése valamelyest stabilizálódott ahogy SungJe mellkasán aludt. Még jó pár percig feküdt Jan az ágyban valamelyik fiú oldalán, mikor elindult Annenel a tusolók irányába bele botlottak Tsubasáékba, akik már elő is vették a vérrel telt zacskókat. Jan már nem kérette magát mint korábban, egymás után ürítette a tasakokat, de volt értelme, mert arca visszanyerte hamvas rózsa színét. A tusolás végeztével elindultak mindannyian saját cellájukba.
- Minden rendben ment? -érdeklődött kíváncsian KwangSoo miközben alig feltűnően végig mérte a lányt, és most már az ő szemei is megakadtak formás keblein, de nem ment át taplóba-
- Talán reggelre teljesen rendbe jön! Valószínű, hogy gyomorrontást kapott.
- Akkor most már megnyugodhatsz!
- Talán tudok aludni egy keveset már ha valaki nem kezd el megint járkálás közben tapogatni!
- Nem fog! Elbeszélgettünk vele a dologról, de ha mégis akkor csak szólj bátran, majd seggbe billentem.
- Hyung csak egyszer...
- Pont elég volt! Majd ha kéri hogy megvédd, akkor esetleg jogot formálhatsz dolgokra, ha YunHak is úgy dönt, addig nem nyúlhatsz hozzá!
- Tuudoom! Hyung is elmondta délután! Miért kell neked is?
- Mert nem biztos, hogy elsőre meg is értetted, hogy nem szabad!
- Na srácok ha befejeztétek a civakodást akkor én szeretnék aludni! Csak hogy tudd, soha! Ismétlem soha nem kérnék a te segítségedből, előbb nyomom ki a szemeimet vagy vágom ki a nyelvemet, mint se neked könyörögjek, hogy "Oppa ments meg!"
- Nem is segítenék egy ilyen ...
- Na jól van JiHyuk tessék aludni! -ragadta meg KwangSoo a pólója nyakánál és az ágyához kísérte-
- JiHyuk hát a te kezed miért áll olyan furán? -kérdezte YunHak-
- Elaludtam!
- Tényleg? Ennél jobbat nem tudsz kitalálni?
- Már nem emlékszem, hogy sikerült meghúznom. Nem mehetnénk inkább enni?
- Villanyoltáskor még semmi baja nem volt. KwangSoo te tudsz valamit?
- Én aztán nem! Én amint lefeküdtem zenét hallgattam és elaludtam.
- Akkor mégis ki intézte el a kezét? Nem hinném, hogy ez az alvó kislány műve lenne!
- Nem olyan szende mint ahogy kinéz! -csúszott ki JiHyuk száján-
- Tényleg ő tette? Már is jobban kedvelem! -mosolyodott el KwangSoo- De miért is tette?
- Hát... az úgy volt, hogy nem tudtam aludni a szappanjának illatától, mert édes gyümölcs illata volt és megéheztem, ezért járkálni kezdtem és valahogy ahogy mászkáltam a tekintetem megakadt a mellein.
- Azt ne mond, hogy letapiztad, miközben én a másik "ágyon" aludtam? Remélem mást nem tettél!
- Nem, csak megszorongattam kicsit mert olyan puhák voltak...
- Na jó elég! -szólt közbe Anne- Ha még egyszer a közelembe jössz el is töröm a kezecskédet! Remélem megjegyezted!
- Ácsi! Itt nem te vagy a főnök, hanem én! -szólt közbe YunHak- bár nem tudod, vagy még nem tudatosult benned, de itt mi vagyunk a hatalom! Ha nem viselkedsz annak következményei lesznek! Mi megvédjük azokat akik ebbe a szárnyba tartoznak, de a védelemnek ára van!
- Most hova szaladjak a félelemtől? A testemre pályáztok? Vagy inkább egy újabb lyukra? Inkább megdöglök, mint sem behódoljak nektek, vagy szét tegyem a lábamat!
- Ha a te épséged miatt nem is hódolnál be, legalább a barátnődért legyen annyi eszed!
- Ő még nálam is veszélyesebb! Az ilyen fiúkákat reggelire fogyasztja!
- Reggeliről szólva, én mindjárt éhen veszek! Hyung mennyünk már!
- Menjünk még mielőtt megint a kis csaj melleire tapadna! -motyogott az orra alatt KwangSoo-
Anne a cellájában ücsörgött, a régi fényképes albumát nézegette, és csak azon járt az agya, hogy szülei most biztos szomorúak lennének, ha tudnák milyen bajba keveredett. A régi képeket nézve egy könnycsepp gördült le arcán, ahogy önfeledten mosolygó önmagát nézte, megdörzsölte szemeit, amikor lapozott észre vette, hogy egy kép hiányzik az albumból. "Az a... tuti ő nyúlta le! Csak tudjam meg, hogy valami perverz dolgot művel, tuti letépem a golyóit!" mondta ki hangosan. Pechére ekkor jelent meg a cella ajtajában Jan két ismerőse előző estéről.
- Kire haragszol ennyire? - kérdezte Tsubasa-
- Á, hagyjuk! Mit kerestek erre felé?
- Janhohoz jöttünk, de megláttunk vagy inkább meghallottunk, és gondoltuk beköszönünk. -válaszolta Tackey-
- Velünk jössz? Vagy inkább magadban szidnád azt a bizonyos férget? -kérdezte Tsubasa egy vigyor kíséretében-
- Jövök! Már úgyis dél lesz, lassan csak fel kéne ébresztenünk, különben lemarad az ebédről és egész nap morcos lesz.
- Az már egyszer biztos!
- Ő már csak ilyen! -helyeselt Tsubasa-
Átmentek Jan cellájában, de ő még mélyen aludt, így az egyik srác karjaiba vette és az ebédlő egyik asztaláig vitte, ott letette míg Annenel sorba álltak az ebédjeikért. Ekkor Janhez oda lépett 12 túlfűtött srác és Jant próbálták megfűzni. Jan kereste a kiutat, de nem talált semmi jónak tűnőt így várta, hogy majd valaki oda lép hozzájuk a hangos szóváltásra, de mindenki a helyéről bámészkodott. Hirtelen 6 srác lépett színre, az egyik megragadta Jant és háta mögé állította, ezzel is akadályt állítva a lány és a 12 kellemetlenkedő közzé. A nagy csetepatéba végre a Supernovás srácok is becsatlakoztak, nem titkolva haragjukat mentek neki szinte mindenkinek, mert hozzájuk tartoznak, és ne merjen senki se hozzájuk nyúlni. Anne és a két srác a tálcákkal visszaérve csöppentek bele ebbe az egész miénk, miénk lesznek vitába. A két fiú cseppet sem lepődött meg a kialakult helyzeten, sőt a 6 srác akik Jan segítségére siettek se moccantak, sőt határozottan álltak a lány oldalán.
Miután a 12 kellemetlenkedő elhúzta a csíkot, mindenki az asztalhoz ült, sőt egy másik asztalt is oda toltak, hogy kényelmesen elférjenek. Anne egész idő alatt méregette a Supernovás srácokat, főleg azt a kettőt akikkel egy cellában van, mert nem tudta pontosan melyik is emelhette el legféltettebb kincsét, az utolsó képet amin a szüleivel együtt volt. Hirtelen egy őr lépett az asztalukhoz, hogy Jant az igazgatóhoz kísérje, de az egyik srác vissza rántotta, azzal, hogy ha az igazgató tudni akar valamit egyenest tőle kérdezze, ne mártson bele másokat. Az őr tovább akaratoskodott, YunHakék is egyre indulatosabban ellenkeztek, végül Jan a balhé elkerülése érdekében felállt és önként ment az irodába. Anne pedig magára maradt az asztalnál ülőkkel.
- Na melyikkel szeretnél mogyorót aprítani? -kérdezte viccesen Tsubasa-
- Szerintem azzal az idiótán vigyorgó, kaja maradékos arcúval. -mosolyodott el Tackey-
- JiHyuk asszem mehetsz mogyorózni a puha... -kezdte KwangSoo-
- Mi va'?! -kapta fel a fejét két falat között-
- Á! Kizárt, hogy ő tette! -Tsubasa lesajnálóan nézett JiHyukra-
- Jah! Ennek csak a kaján jár az agya! Észre se vette mi történt az előbb! -folytatta Tackey-
- Mit tettem? Vagy mit nem? Valaki avasson már be engem is ebbe a mogyorós dologba!
- Csak te lehettél az aki elvette a legfontosabb dolgot amim csak van! Kár tagadnod! Te magad mondtad, hogy az éjjel ott mászkáltál az asztalnál.
- Esküszöm nem tudom miről van szó!
- Egy fényképről amin a... szüleimmel vagyok a haláluk előtt!
- Erre gondolsz? -húzta elő KwangSoo a zsebéből a képet-
- Szóval te voltál?! Tudom, hogy ez egy börtön de azért nem gondoltam volna, hogy egy ennyire személyes, mások számára értéktelen dolgot is képes valaki elemelni!
- Nyugi! Én csak fel vettem a padlóról, és véletlen az asztal helyett zsebre tettem. Ha ennyire fontos számodra akkor miért hevert a földön?
- Nem tudom! Este még a helyén volt amikor letettem az asztalra az albumot.
- ... talán, lehet, hogy én ejthettem le amikor nézegettem az albumodat, de az őr épp arra jött és leejtettem, ekkor eshetett ki. -nyögte ki JiHyuk-
- Mégis mi a francot akartál a képeimet nézegetve?
- Annyira aranyos volt a borítója, hogy muszáj volt bele néznem. Amint megláttam a kisbabát a képeken elkezdtem lapozgatni és nem tudtam letenni, akkor jött az őr.
- A lényeg, hogy meg van a kép! Csak ez számít! -próbálta enyhíteni a feszültséget Tsubasa-
- Én azért megnézném a mogyorózást! -kuncogott Tackey-
- Már nincs kedvem hozzá! Inkább vissza megyek a cellába! Ha Jannel találkoznátok megmondanátok neki, hogy ott megtalál?
- Persze hugica, ez alap ebben a családban. Jobb is ha mész, ott legalább nem leszel szem előtt! Sokan akarnak ártani nektek, így vagy úgy! El is kísérünk! -ajánlotta fel Tsubasa és Tackey, mert tudták, hogy Jan is erre kérné őket-
Anne a cellában ücsörgött, pár üres lap felett, kezében egy kopott ceruza, körülötte rengeteg gyűrött papírok. A cellába belépve KwangSoo meg is jegyezte, hogy egy lányhoz képest elég rendetlen, hisz még az ágya se volt megigazítva, de tudta Anne nézéséből, hogy jobb ha most nem próbál meg kötözködni. Anne szemei vörösek voltak, valószínű hogy sírt, így KwangSoo nem mondott semmit, csak a földön heverő papír halmot kezdte össze szedegetni, de mivel kíváncsi volt az egyiket szét nyitotta és csodálkozott.
- Ezt te csináltad? A többi papír is ilyen?
- Ne! Ne nézd meg! -kapta ki kezéből a rengeteg összegyűrt papírt-
- De nincs ezzel semmi baj! Egész jók, csak meg kell erősíteni ezeket itt, ezt pedig satírozd el! Hidd el jó lesz az, csak ne add fel!
- Köszi... vagy mi. Honnan tudsz ilyeneket?
- Nem látszik, de én is szoktam firkálgatni, bár már egyre ritkábban, mert itt nincs semmi szép és jó amit papírra vethetnék.
- Az életemben már régóta nincs se szép, se jó. Egyedül a szüleim emléke.
- Szóval ő lenne az anyukád? A fényképen mintha más lett volna... jaj nem úgy értettem!
- Nem gond! Próbáltam elképzelni, hogy milyen lenne most, ha élne.
- Így már értem a ráncokat. Gyere segítek kijavítani!
Leültette Annet a székre a félkész rajzot kisimítva elé tette, a szekrényből elő vett egy kis dobozt amiben különböző ceruzák voltak. Az egyiket a lány kezébe adta, majd megfogta és vezette, minden egyes apró vonalat együtt húztak meg, mikor már KwangSoo érezte, hogy a lány irányítja a ceruzát, egy kis idő múltán elengedte Anne kezét és hátrébb lépett tőle. Anne még jó pár percig finomította a rajzot, miközben KwangSoo a másik széken ülve zenét hallgatott. Amint a lány befejezte a rajzot, a srác elé lépett és meglobogtatta orra előtt a már kész rajzot.
- Na mit mondtam! Ha nem adod fel, és kicsit nyugodtabban, szabadabban vezeted a ceruzádat, sokkal egyszerűbb csodát alkotni egy darab papírra egy széndarabbal.
- Köszönöm! De miért vagy itt egyébként? Azt hittem a többiekkel kell lenned.
- Jobbnak láttam, ha kicsit rád nézek. Elég zaklatottnak tűntél az ebédnél és mindannyian tudjuk, hogy sokan kiszúrtak benneteket, így gondoltam "járőrözök" kicsit.
- Köszönöm! Jan már olyan régóta oda van, kezdek aggódni miatta.
- Ne aggódj, nem lesz baja! Hisz te mondtad, hogy az ilyen fiúcskákat reggelire fogyasztja.
- Haha... igaz, tényleg ezt mondtam! Menj nyugodtan a többiekhez, nem lesz semmi baj, ha mégis majd sikítok. -mosolyodott el Anne-
- És ha nem hallom meg?
- Nem is neked kell meghallanod! Van aki meghallja és azonnal itt terem, ha bajban lennék! Egyedül csak miatta tudtam túl élni az elmúlt...
Anne a meglátta, hogy folyosón Tackey viszi Jant a cellájába, azonnal oda is rohant. Mivel tudta, hogy ez az a dolog amit el kell titkolni bármi áron, ezért elküldte KwangSoot, hogy őrködjön a folyosó elejében, nehogy valaki bánthassa őket, most hogy Jan nem érzi jól magát. Megeskette, hogy nem szól senkinek csak csendben őrködik a folyosón.
- Jan jól van? Olyan sápadtnak tűnik! Miért nem szóltatok rögtön?
- Nincs semmi baj! Csak az éhség... -próbálta nyugtatgatni Tsubasa-
- Most miért nem segíthetek? Tudom, hogy mi van!
- Rendbe jön! Már gondoskodtunk róla! Ugye nem volt semmi baj míg egyedül voltál? -érdeklődött gyengéd tekintettel Tackey-
- Nem volt semmi! Nem kell folyton félteni!
- Ne haragudj! Elfelejtettem, hogy nagylány vagy! -nevetett- De miért pirosak a szemeid? Te sírtál? Melyik barom...
- Senki! Csak a szüleimre gondoltam és kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy most hogyan is nézhetnének ki. Ez lett belőle!
- Hűű ez valahogy más mint amiket Jan mutatott nekünk korábban! Mi történt? -faggatta Tackey-
- Hát egy kicsit kiakadtam és...
- Csak egy pár kedves szó és biztatás kellett neki. -lépett be a cellába KwangSoo-
Tsubasa gyorsan zsebre vágta az üres vértasakokat, nehogy KwangSoo meglássa és rájöjjön a titokra. A gyors reakciójának köszönhetően senki se látta meg, még az épp akkor belépő YunHak és bandájának többi tagja se.
- Már mindenütt kerestünk titeket! Azóta, hogy az irodában voltunk sehol se találtunk benneteket. Jobban van már? -érdeklődött Jung főnök és a kis főnök-
- Pihennie kell, és talán egy kis nyugalom se ártana neki! -ércelődve jegyezte meg Tsubasa-
- Jobb lenne ha egy valaki maradna, a többiek menjenek enni, mert hamarosan vége a vacsora időnek. -hívta fel a figyelmüket SungJe a kis főnök -
- Menjetek én itt maradok vele! -erősködött Anne-
- Ki van zárva! Délbe se ettél! Utána pedig még... -ellenkezett KwangSoo-
- Jó rendben! Ha ennyire nyaggattok, de amint ettem egy pár falatot visszajövök hozzá, akkor is ha az ágyamhoz akarnátok kötözni!
Mindenki elment vacsorázni kivéve SungJet aki Jan mellett ült az ágyon, de mivel fáradt volt így néhány perc alatt elnyomta az álom. Mindketten mélyen aludtak, karjaik pedig egymásba fonódva ölelték egymást. A folyosón kisebb társaság hangja hallatszott, a többiek igyekeztek vissza Annenel, akit próbáltak jobb kedvre deríteni, és sikerült is megnevettetnie az egyik srácnak. Amikor beléptek a cella ajtaján mindenki elcsendesedett a látottaktól, Jan légzése valamelyest stabilizálódott ahogy SungJe mellkasán aludt. Még jó pár percig feküdt Jan az ágyban valamelyik fiú oldalán, mikor elindult Annenel a tusolók irányába bele botlottak Tsubasáékba, akik már elő is vették a vérrel telt zacskókat. Jan már nem kérette magát mint korábban, egymás után ürítette a tasakokat, de volt értelme, mert arca visszanyerte hamvas rózsa színét. A tusolás végeztével elindultak mindannyian saját cellájukba.
- Minden rendben ment? -érdeklődött kíváncsian KwangSoo miközben alig feltűnően végig mérte a lányt, és most már az ő szemei is megakadtak formás keblein, de nem ment át taplóba-
- Talán reggelre teljesen rendbe jön! Valószínű, hogy gyomorrontást kapott.
- Akkor most már megnyugodhatsz!
- Talán tudok aludni egy keveset már ha valaki nem kezd el megint járkálás közben tapogatni!
- Nem fog! Elbeszélgettünk vele a dologról, de ha mégis akkor csak szólj bátran, majd seggbe billentem.
- Hyung csak egyszer...
- Pont elég volt! Majd ha kéri hogy megvédd, akkor esetleg jogot formálhatsz dolgokra, ha YunHak is úgy dönt, addig nem nyúlhatsz hozzá!
- Tuudoom! Hyung is elmondta délután! Miért kell neked is?
- Mert nem biztos, hogy elsőre meg is értetted, hogy nem szabad!
- Na srácok ha befejeztétek a civakodást akkor én szeretnék aludni! Csak hogy tudd, soha! Ismétlem soha nem kérnék a te segítségedből, előbb nyomom ki a szemeimet vagy vágom ki a nyelvemet, mint se neked könyörögjek, hogy "Oppa ments meg!"
- Nem is segítenék egy ilyen ...
- Na jól van JiHyuk tessék aludni! -ragadta meg KwangSoo a pólója nyakánál és az ágyához kísérte-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)