2018. március 26., hétfő

Bezárva 27.rész

Nagy nehézségek árán sikerült végre elaludnia. Álmában látta, ahogy Sungmo valahol a falon dörömböl és követeli, hogy engedjék ki. Hiába kiabálta a nevét, úgy tűnt, hogy nem hallotta, mert csak arra koncentrált, amit csinált. Próbált bejutni hozzá és a nevét kiáltotta, de nem hallotta meg. Mit kellene tennie, hogy sikerüljön? Miért nem veszi észre, hogy próbálja kiszabadítani? Kétségbeesetten sírni kezdett és lecsúszott a fal mentén, amin a fiú dörömbölt. Arra ébredt fel, hogy sírt. Legnagyobb félelme az, hogy elválasztják tőle a többieket és bántják vagy megölik őket. Arra lett figyelmes, hogy eltűnt mellőle a két fiú, de ahogy kezeivel kitapogatta, a helyük még meleg volt. Hová mehettek ilyen hirtelen? Lehet elegük lett belőle és átrakatták magukat egy másik cellába? Ez a teóriája hamar megdőlt, amikor több kéz is kinyúlt érte, kirángatva az ágyából és elkezdték valahová vonszolni. Bágyadtsága miatt nem tudta kivenni, hogy merre viszik és kik, de azt érezte, hogy ezek után semmi jóra nem számíthat. Csak remélni tudta, hogy a fiúk és Anne legalább jól vannak és nem esett bajuk. 

- Kik maguk? - Kezdte el a kérdezősködést. - Mit akarnak tőlem? - Rángatni kezdte a kezeit. - Hová visznek?

Az egyikük megunta, és akkorát kevert le neki, hogy kiserkent a vére. - Kussolj már!

Ez vért kívánt, hisz eddig sosem tűrte, ha megütötték, pláne ha ok nélkül tették. Sajnos kíváncsisága nagyobb volt ösztöneinél és jó kislányként megvárta, amíg az út végéhez értek. Bekanyarodtak egy folyosóra, ahol felismerte a magánzárkák jellegzetes ajtaját. Valamelyikben rejtőzik Kwangsoo is. Legalább megnézheti, hogy nem esett-e komolyabb baja. Az egyik cellában megérezte a fiú jelenlétét, sőt a két szerelmének a hangját is hallotta. Legnagyobb sajnálatára nem beszélhetett velük, mert tovább vonszolták és bevitték az egyikbe. Innentől tudta, hogy valami nagyon nem stimmelt. Ki akar velük kegyetlen játékot játszani? A félhomályban észrevett valamit ringatózni a cellában, de csak akkor ismerte fel, amikor a lánc megcsörrent. Hirtelen élesedtek ki az érzékei és jött rá, hogy ki akarják láncolni valami miatt. Kinek lehetnek ennyire perverz vágyai, amiket vele akar kielégíteni? Akarata ellenére vitték a láncokhoz, hogy kezeit és lábait béklyókba verhessék. Egyáltalán nem tetszett neki a helyzet, közben pedig igyekezett a többiekre figyelni.

- Engedj ki te szemét! - Ordította Sungmo a mellette lévő zárkában. - Nem hallod?

- Sungmo! - Szólította a fiút, mert nem bírta ki, hogy ne beszéljenek egymással.

- Jan? - Lepődött meg, legalábbis ami a hangszínét illeti. 

Próbált szabadulni és rázta a láncokat, de nem tudott. Tudta, hogy nem hívhatta elő valódi énjét, hogy kiszabaduljon, mert rájönnének kicsoda valójában. Nem buktathatta le a többieket, hogy Sangwook megkapja amit akar. Nem volt más választása, mint kibírni ami jön és kitartani a végsőkig a többiekért. Megtehette volna, hogy letépi láncait, kitöri az ajtót és kiszabadítja az övéit, de igyekezett nyugtatni magát. Sungmo vergődött, püfölte a falat és ordítozott. Hogyan enyhíthetné a kétségbeesését? Valahogy meg kellene nyugtatnia, de ebben a helyzetben képtelen volt rá. Már majdnem rájött a megoldásra, amikor hirtelen kivágódott az ajtó és belépett rajta valaki. Azok, akik korábban őrizték eltűntek és kettesben maradt az idegennel. 

Összerezzent, amikor tapsolni kezdett. - Gratulálok, Ms. Hatcher! - Mondta gúnyosan. - Az engedetlenségednek ez az ára! - Szép lassan gyűlni kezdett benne a düh. Vajon tényleg így lenne és az egész csak egy bosszú lenne?

Amikor közelebb lépett hozzá, azonnal megismerte. - Sangwook. - Vicsorogta. - Mit akarsz elérni? - Tért a lényegre, mert nem szerette a mellébeszélést.

- Korábban megmondtam mit akarok! - Jelentette ki a férfi.

Mérgesen fújtatott egyet. - Már mondtam, hogy nem ártottam bele magam a fiúk ügyeibe, mert nem érdekel!

- Arról már rég letettem. - Legyintett egyet, mintha feladta volna. - A kárpótlásom akarom, amit jó ideje nem kaptam meg tőled!

Rájött, hogy amiatt mondta, amiért Sungmo megtámadta néhányszor. - Felejtsd el! - Morogta neki. - Nem leszek egy újabb strigula a noteszedben!

A férfi olyan közel ment hozzá, hogy a száján érezte forró leheletét. - Ki mondta, hogy az engedélyed kell? - Kérdezte tőle Sangwook gúnyosan. - Most bármit megtehetek veled és senki sem fog megállítani!

A mondatra nagyot kellett nyelnie, mert a férfi biztos volt a dolgában és kinézte belőle, hogy meg is teszi. Megfeszült, amikor a férfi ujjaival végigsimított rajta, majd a bugyijában belé hatolt velük. - Ne érj hozzám! - Rázta meg a láncokat ismét.

- Különben mi lesz? - Hajolt hozzá még közelebb és elérte a célját, mert sikerült megcsókolnia. Fújtatva húzódott el nagy nehezen tőle, közben pedig ismét a szabadulás gondolatával játszadozott. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor kihúzta a kezét a bugyijából. - Nem vagy elég nedves, de ezen könnyen segíthetünk!

Úgy döntött, hogy nem áll ellen, mert ki kell szabadulnia, hogy megóvja a többieket és ezért hajlandó volt engedni neki valamilyen szinten. Hagyta, hogy Sangwook megérintse mindenütt, közben arra gondolt, hogy bárcsak Sungmo vagy Sungje tenné ezt vele. Megpróbálta kihozni a helyzetből a legjobbat, ennek ellenére képtelen volt lazítani. Elviselte, hogy a nyakát csókolgatta és várta az alkalmat, amikor végre léphet. Szerencsére nem kellett sokáig várnia, mert érezte, hogy a lábainál piszkált valamit, aztán hangos csörgéssel jelezték béklyói, hogy leestek. Sangwook győzelemittas mosollyal távolodott el tőle, hogy alaposan megnézze magának, majd ismét közeledni kezdett és akkor lépett. Lendített egyet magán és olyan erővel rúgta meg a férfit a legnemesebb részén, hogy a földre görnyedt és vért köhögött fel. Percekig csak próbált magához térni, miközben az ölét fogdosta és amikor furcsán nézett rá, tudta, hogy valamit tervez. Kezét nézve öntötte el a düh és akkor megérezte a friss vér illatát. Mikor felállt, nadrágja vértől volt iszamos és akkor rossz következett. Megragadott egy kést és azzal közeledett felé. Felesleges volt bármit is tennie, hisz mindenképp megsebesült volna. Próbált felkészülni arra, ami ezután következett, mégsem sikerült neki. Lehunyta szemeit és csak várt. Hamarosan éles fájdalom ütötte fel a fejét, amit a combjában érzett és alig kapott levegőt.

- Büdös kurva! - Vicsorogta Sangwook és ha nem lett volna neki elég, megforgatta a pengét a combjában, sőt meg is pofozta. A láncokat megragadva sikított és ezt a férfi élvezte. - Lehetett volna másképp is! - Köpte a szavakat kínzója. - Azt hittem okosabb vagy ennél és szót lehet érteni veled. 

- Hiba volt hagyni, hogy Sungmo ne öljön meg! - Vetette oda neki, mire ismét megforgatta a hideg pengét a combjában. - Hiba volt visszafognom!

- A kis ágybetéted is meg fogja kapni a magáét, amint veled végeztem! - Fújtatott, amikor elengedte a kést. - Csak egy manipulatív ribanc vagy, aki kedvére irányítja a férfiakat! - Ez a kijelentése szíven találta. - Azt hiszed nem tudok a másikról? - Kikerekedtek a szemei. Ez a rohadék mindent tud? - Vele sem csak sakkoztatok! - Akkor érte a felismerés, hogy a férfi kémkedett utánuk. Vajon azt tudja kicsodák vagy micsodák? - Tudtad, hogy miattam hanyagolt téged? Képes lett volna lemondani rólad, csak hogy megvédhessen!

- Tudom, hogy megzsaroltad! - Mondta erőtlenül. Kezdett gyengülni és ez a vérveszteségnek is köszönhető volt. - Másokat mivel fenyegettél meg? 

- Az maradjon csak az én titkom. - Mosolyodott el elégedetten, amiből tudta, hogy csak idegesíteni akarja. 

Úgy döntött, hogy nem adja meg neki azt az örömöt, hogy kétségbeesetten kérdezősködni kezd, inkább megvárja, amíg magától elárulja amire kíváncsi volt. Sangwook már készen állt a következő lépésre, amikor az ajtó kitárult és egy ismerős alak tűnt fel a fényből. A vére még mindig melegen csöpögött le a combján, egyenesen le a földre. Tudta, hogy még egy kínzást nem bírna ki eszméletvesztés nélkül. Szinte megkönnyebbült, amikor felismerte Sheppard-öt, aki kiejtette kezéből a táskáját, amiben valószínűleg minden szükséges eszköz benne volt, amivel elláthatta.

- Jézusom! - Nyúlt ki érte majdnem lefagyva Sheppard. - Ezt nem ússza meg szárazon! - Vicsorogta, de akkor intett neki, hogy ne tegye. - Mit műveltél vele? - Fordult Sangwook felé. 

- Engedetlen volt. - Köpte oda a szavakat az igazgató.

- Ehhez akkor sem volt jogod! - Folytatta tovább Sheppard. - Gratulálok, nagyon humánus megoldás, hogy combon szúrod azokat, akik nem engedelmeskednek neked!

- Vigyázz! - Fenyegette meg Sangwook a férfit és közelebb ment, hogy megnézze mit csinál.

Sheppard-nek nagyon nem tetszett a dolog és neki sem, hogy bele akart pofátlankodni a dolgukba. - Végezhetném nyugodtan a munkám? - Az igazgató nem vette a lapot. - Úgy értem egyedül!

- Persze. - Lépett hátra a férfi és néhány pillanat múlva már magukra is maradtak.

Mikor kellően tiszta volt a levegő Sheppard elkezdte ellátni a sebeit. Először a kicsattant száját és az arcán lévő sebet látta el, majd a fertőtlenítős gézdarabbal a combja felé vette az irányt. Annyira átjárta a fájdalom, hogy néhány pillanatra át is változott, majd uralkodva magán ismét emberi kinézettel viselte el a rá váró borzalmakat. 

- Mi ütött ebbe a faszkalapba? - Értetlenkedett Sheppard.

- Tudni akarja mik vagyunk. - Nyelt vissza egy fájdalmas nyögést.

A doki kezéből kiesett valami, majd ijedten nézett rá. - Ezt nem mondod komolyan!

- Nem mondtam neki semmit. - Vetette hátra a fejét az újabb intenzív fájdalomtól. - Sosem ártanék a családomnak!

- Tudom. - Mondta Sheppard. Röviddel ezután egy cipzár hangját hallotta meg és akkor látta a kezében a tasak vért. - Idd meg!

- Nem! - Sziszegte. - Gyanús lesz, ha túl hamar beforr a seb. - A doki tovább erősködött. - Rá fog jönni.

- Jan! - Próbált rászólni, de hasztalan volt, mert nem akarta megkockáztatni, hogy lebukhatnak.

- Most is figyelhet. - Intett a szemeivel.

- Akkor sem szenvedhetsz!

- Éltem már túl rosszabbat is. - Utalt egy néhány évvel ezelőtti esetre, amibe kis híján belehalt. 

Mire feleszmélt, Sheppard összeszedte a cuccait és indulni készült. - Később visszajövök. - Csak bólintani tudott, hogy megértette amit mondott. - Megnézem a többieket is.

Ezután magára maradt. Próbálta élvezni a csendet, de nem tudta, mert akkor felütötte fejét a gondolat, hogy vajon mit művelhettek a többiekkel. Csak remélni tudta, hogy nem esett bajuk vagy legalább azt, hogy nincs nagyobb, mint neki. Azt képtelen lett volna elviselni. Kezdett rajta eluralkodni a benne lévő szörnyeteg és mintha Anne-t hallotta volna sikítani. Hallotta, ahogy szenvedett és kezdte megőrjíteni a gondolat. Erőt vett magán és próbálta rángatni a láncokat annak ellenére, hogy iszonyúan fájt a combja. A sok mozgolódástól látta, ahogy átütött a friss vér a vastag kötésen. Úrrá lett rajta a sírás és az utolsó szalmaszálba próbált kapaszkodni, amije volt.

- Anne! - Próbálta szólítani. - Hallasz? - Kérdezte kétségbeesetten. - Mondj valamit, kérlek! - Érezte, hogy valami nem stimmelt és hogy bajban volt. Ereje fogyatkozóban volt és ha akart volna sem tudott volna szabadulni a vérveszteség miatt. Végső elkeseredésében túlvilági hangon kezdett ordítani és remélte, hogy elér azokhoz, akiknek szánta.

Ennyi telt tőle, mert a fájdalom teljesen eluralkodott rajta és annyira elnyomta, hogy elájult. Egy ismeretlen helyen találta magát. Romos volt, minden tele mocsokkal és ami a legrosszabb volt, hogy vér is jócskán mutatkozott. Néhány pillanatra a földbe gyökerezett a lába, mert holttestek sorakoztak és lógtak minden felé. Valami arra ösztönözte, hogy menjen tovább. Engedelmeskedve annak a valaminek indult meg, de amit látott, arra nem számított. A börtönben volt, pontosabban a nyugati szárnyban és a többiek ott feküdtek holtan. Kellett egy kis idő, míg felfogta mi a helyzet. Odasétált hozzájuk, letérdelt és fájdalmában ismét ordítani kezdett. 
Képtelen volt elfogadni a helyzetet, hogy Sangwook ilyen kegyetlen módon elvette tőle a szeretteit. Nagy nehezen felállt, de csak nézte az élettelen testüket, ahogy ott hevertek a földön. Bosszútól fűtve fordult meg, de ekkor elkapta valaki és felriadt. Iszonyú puffanás hallatszott nem is olyan messze, majd halványan lépteket hallott az ajtajához közeledni. Igyekezett gyorsan észhez térni, hogy felkészülhessen a legrosszabbra. Valaki tényleg állt az ajtóban és amikor iszonyú hanggal vágódott ki, egyenesen neki valaminek. Az a valaki belépett a cellába és közeledni kezdett felé. Még egyszer nem akarja, hogy a combjába vagy bárhová szúrja a kést, amitől jobban elgyengülhet.
Küzdenie kell és nem hagyhatja, hogy legyűrjék. Nemrég meglepetésszerűen ragadták meg és vonszolták ki a nyugati szárnyból, de most nem lesz szerencséjük. Rájött, hogy csak úgy van esélyük, ha felfedi magát és mindenkit megment. Ahogy egyre közelebb ért hozzá az alak, úgy uralkodott el rajta a pánik, majd átvette a helyét a védelmi ösztöne és akkor már készen állt arra, hogy kitörjön. Eldöntötte magában, hogy nem kegyelmez sem Sangwook-nak sem Julien-nek. Mérget mert volna rá venni, hogy a fiatalabb alaposan megkínozta barátnőjét, de nem merte magában végiggondolni, hogy milyen szörnyűségeket tehetett vele. Nagy megrázkódtatás lehetett neki, ha nem tudta elérni sehogy sem. Az a valaki már majdnem ott állt előtte, amikor szemei feketén kezdtek izzani és a fogai is megnőttek a szájában, várva az alkalmat, amikor elkaphatja. Alig tudta már visszatartani a benne élő szörnyeteget és arra készült, hogy alaposan ráijeszt, amikor felismerte a személyben Sungmo-t.

- Én vagyok. - Suttogta a szájára, amitől megkönnyebbült és a lény visszahúzódott oda, ahonnan előhívta.

- Hogy szabadultál ki? - Kérdezte meglepetten tőle.

- A tiéd vagyok, rémlik?! - Elmosolyodott a mondatra. - Érzem, amit te is. - A fiú nagyot sóhajtott, amikor meglátta jobb combján az átvérzett kötést. - Mit művelt veled ez a rohadék?

Nem volt ideje válaszolni, mert a fiú feltépett valamit, majd odament hozzá és megpróbálta megitatni. Az első kortyból rájött, hogy vér volt, amit minden bizonnyal Sheppard rejtett el arra az esetre, ha meggondolná magát. Mintha Sungmo kitalálta volna mire gondolt, mert hatalmasat kortyolt a tasak tartalmából és olyan csókba húzta, hogy elöntötte a vágy. Korábban még így sosem volt részük ilyesmiben és felizgatta a helyzet, hogy változtassanak rajta. Lábaival átfogta a derekát, mire a nadrágjával kezdett babrálni, majd lehúzta a bugyiját és egyetlen lökéssel belé hatolt. 
Nagyot nyögve vetette hátra a fejét és megragadta a láncokat, hogy tudja tartani magát. Az a tempó, amivel haladtak előre szenvedélyes volt, de nem durva, sőt annyira élvezte, hogy kis híján eszét vesztette. Sosem csinálták még így, igaz a rácsoknál a cellájukban sem panaszkodott, de ahhoz nem volt fogható. Csók közben végig egymás szájába nyögtek és csak néhány pillanatra váltak el egymástól, hogy levegőhöz jussanak. Az orgazmus kirobbanó erővel érte el mindkettejüket és ahhoz sem volt elég ereje, hogy nyitva tartsa a szemeit. Rábízta magát Sungmo-ra, aki kiszabadította fogságából, majd az ölében vele lecsúsztak a fal mentén a földre és úgy pihegtek.  
Eltartott egy ideig, míg minden visszaállt a régi kerékvágásba és akkor eszébe jutottak a többiek. Vajon mi lehet velük és hol vannak? Nagyon megkínozták őket vagy csak lelki terrorban akarják tartani, hogy elérjék, amit akarnak? Arra lett figyelmes, hogy Sungmo visszaadja rá a bugyiját, majd visszaveszi az ölébe és elindulnak valamerre. Szemeit továbbra is csukva tartotta, mert minden ereje elszállt a szenvedélyes szeretkezésük miatt. Nem tudta merre tartottak, azt sem, hogy mennyi ideig mehettek, amíg ismerős hangokat nem hallottak. A távolból iszonyatos kiáltások és dörrenések hallatszottak. Egyesek futottak is valami vagy valaki elől, de ők egyenesen tartottak a céljuk felé. 

- Jézusom! - Hallotta meg egy ismerős hangját. - Mit műveltek vele?

- Ki tette? - Csatlakozott egy újabb hozzájuk.

- Sangwook volt! - Tűnt fel a semmiből Sheppard is, bár nem tudta, hogy korábban velük volt-e. - Fektesd le! - Jött a parancs és Sungmo azt tette, amire kérték.

- Mi a f.... - Tapogatta meg valaki a combját, de nem tudta beazonosítani ki.

- A rohadék rólunk akart mindent megtudni. - Kezdte el leszedni a combjáról a véres kötést. - Úgy tűnik nemi erőszak is történt.

- Megölöm! - Morogta Gackt. - Ezt nem úszhatja meg szárazon!

- Nem történt erőszak. - Avatkozott közbe szerelme. - Legalábbis nekem nem mondta.

- Ha így van, akkor kivel volt együtt nemrég? - Sheppard hangja a szokásosnál is feszültebb volt. - Sungmo, áruld el mit tudsz. - Kérte szépen tőle a férfi. - Nézz Sungje-re! - Kezdett türelmetlen lenni. - Alaposan helyben hagyták és Anne sem fest túl fényesen, ahogy Kwangsoo sem!

Teltek a kínos másodpercek és már azt hitte megüti a fiút, amikor végre elmondta mi történt. - Velem volt.

- A cellában szeretkeztetek? - Sheppard hangja nagyon meglepett volt. Eddig nem volt világos, hogy szeretik egymást és nemcsak sakkoznak? - Meg kell vizsgálnom, utána többet tudok.

Miután elmúlt a kínos faggatózás és ismét eluralkodott rajta a fájdalom, a hangok távolivá váltak. Érezte, hogy ismét zuhant a semmibe és semmi sem tudta megállítani. Minden bizonnyal így reagált és védekezett a szervezete a sérülés ellen és kezdte meg a gyógyulást. Egy kényelmes helyen találta magát, ahol nem volt fájdalom, se szomorúság. A sötétség világosodni kezdett, majd egy tengerparton találta magát, ahol két gyerek önfeledten játszadozott és kergetőzött egymással. Lehetséges, hogy a jövőt látja maga előtt és nem az a sorsa, hogy ismét meghaljon a többiekért?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése