2016. május 6., péntek

Bezárva 22.rész

Másnap reggel KwangSoo mikor felébredt látta, hogy Anne még mindig mély álomban van. Kíváncsi volt mi történhetett a lánnyal, de nem akarta felébreszteni, hisz végre nyugodtan aludt, ám tudta, hogy hol talál válaszokat kérdéseire. Összeszedte magát és elindult a börtön igazgatójának irodájához, hogy megtudhassa azt amit nem mer megkérdezni. Amint belépett az irodába kíváncsi szempárokkal találta szembe magát.

- Csak nem a Supernova egyik tagja látogatott meg minket? - gúnyolódott Julien-
- Nem vagyok vicces kedvemben! Az érdekelne, amiről előző nap beszélgettek a lányokkal.
- Oh, hogy az. Pontosan mi is érdekelné önt?
- Hogy miért nézett fenyegetőn Anne-re és ő miért fehéredett el?
- Szóval valakinek mégis csak szemet szúrt a dolog! Pedig már kezdtem örülni, hogy ezzel sakkban tarthatom a kicsikét!
- Ne húzza az időt, csak nyögje már ki! -rivallt rá ingerülten KwangSoo-
- Meg is mutathatom.

Julien az egyik számítógéphez lépett, és keresgetni kezdett a biztonsági felvételek között. Hamar megtalálta a szóban forgó felvételt, hisz a napokban többször is végig nézte. Eközben Anne felébredt és keresni kezdte KwangSoo-t, mert egy rossz érzés kerítette hatalmába. A folyosón haladva összefutott Geonillal, aki megmondta neki, hogy az igazgatói fele látta sétálni nem olyan régen. Anne teljes erejéből futott az iroda felé. Kopogás nélkül lökte be az ajtót, hogy az a falnak ütközve akkora zajt csapott, hogy az irodában lévők elfelejtettek levegőt venni. Amint megpillantotta KwangSoo-t az egyik számítógépnél megnyugodott, ám pár pillanat alatt eszébe jutottak a kamerák. Oda rohant, hogy lássa mit néz a férfi és amit látott őt magát is megrémítette. Minden düh ami összegyűlt benne Julien-re zúdította, megragadta a nyakánál fogva és a falnak szorította.

- Ezt élvezed? -vicsorogva nézett Julien-re- Most nem vigyorogsz?
- Engedd el! Ha nem teszed magánzárkát kapsz hosszú időre! -figyelmeztette aggodalommal telt hangon KwangSoo-
- Nekem már úgy is mindegy! -vetett egy reményvesztettséggel teli pillantást szerelmére- Jobb is lenne egy zárka! -szorosabban markolta Julien nyakát, és feljebb emelte, még jobban neki taszítva a falnak-
- ELÉG! -ordított rá KwangSoo miközben a lány kezeit próbálta elhúzni Julien nyakáról-

Anne megenyhült KwangSoo aggodalommal telt hangja hallatán, elengedte Julien-t és rohanni kezdett, maga se tudta hogy hova, vagy minek, csak rohant. Nagy sietségében észre se vette a felé közeledő Tackey-t, aki látva a lány zaklatottságát a saját cellájába invitálta. Anne jó pár percig csak ült és maga elé bámult, míg Tackey faggatni nem kezdte.

- Mi a baj kislány? -ült le szorosan mellé-
- Semmi.-sütötte le szemeit Anne miközben kezeit tördelte-
- Mindketten tudjuk, hogy van valami. -sóhajtott- Bennem megbízhatsz, tudod igaz?
- Tudom, csak én magam se tudom, hogy mi történik velem.
- Az kedveském, hogy az a mocsok a bábjának akart, hogy te végezd el a piszkos munkát neki, de Jan kinyírta, most pedig szabad vagy.
- Tudom, de mégis miért vagyok ennyire kiszámíthatatlan? A testem miért cselekszik olyan gyorsan, hogy észre sem veszem?
- Mert ez ilyen. Sok időbe telik mire megtanulod, hogy tartsd féken magad.
- Jannek is? -hitetlenkedett kikerekedett szemmel-
- Igen. De mesélj mi történt, ami miatt ilyen zaklatott vagy. -simított ki pár kósza tincset Anne arcából, hogy lássa szemeit, miközben hozzá beszél-
- Megláttam, hogy Julien a Thunder elleni támadásomat mutatja KwangSoonak, és egyszerűen torkon ragadtam. KwangSoo szedett le róla, vagyis lökött el tőle, a többit tudod.
- Szóval zűr van a paradicsomban? -próbálta tréfával oldani a feszültséget-
- Nem tudom, elrohantam. -törölte meg az orrát-
- Biztos fel-alá rohangál és keres téged. Jobb lenne, ha beszélnél vele. Nem bujkálhatsz előle sokáig.-kacsintott rá- Főleg, hogy most Jan  a két fiújával foglalkozik. -huncut mosolyra húzódott a szája-

Gyors léptek zaja hallatszott egyre közelebbről. Tsubasa rohant be a cellába légszomjjal küszködve, szaggatottan megkérdezte, hogy nem e látták Jan-t, mert eltűnt a cellából, pedig alig állt a lábán. Sungje és a többiek is mind őt keresik. Tsubasa próbálta kifaggatni Anne-t, hogy tud e olyan helyet ahol ők nem keresnék. Anne-en volt a sor, hogy levegő után kapjon. Annyira sokkolta, hogy Jan nincs jól, és ilyen állapotban egyedül bóklászik valahol a börtön folyosóin. A sokkból egy földöntúli ordítás zökkentette ki. Tsubasa a hang irányába kezdett el rohanni, Tackey a lánnyal együtt próbálta tartani vele a lépést. Az utolsó fordulónál a többiekbe botlottak, akik szintén a hangot követték. Amikor meglátták Jan-t a földön mind köré álltak. Sungje felkapta és a gyengélkedőre sietett vele. Sungmo tehetetlennek érezte magát, úgy követte őket, csak egy lépés távolságból. Mögöttük Anne trappolt Tackey-ékkel, a sort a Supernova többi tagja zárta.

A gyengélkedőn Sheppard felelősségre vonta Sungje-t, akinek az volt a feladata, hogy vigyázzon a gyenge Jan-re. A feszültség tapintható volt a szobában, nem harag, hanem az aggodalom és a félelem táplálta. Sheppard összenézett Tsubasa-ékkal, ami egyből szemet szúrt Sungje-nek, és faggatni kezdte őket.

- Mi volt ez? -kapkodta szúrós tekintetét a három férfi között- Mit nem mondtok el?
- Lehet, hogy ...
- Ezt nem kellene elmondanunk! -hallgattatta el Tsubasa-t Sheppard-
- Mégis mit nem? -csattant fel mérgesen Anne is-
- Szerintem elmondhatjuk nekik. -lépett közelebb Tackey-
- Jól figyeljetek, mert csak egyszer mondom el, és csak röviden: Legutoljára amikor ilyen állapotban volt, két hétig nem tért magához. Amikor felkelt, hogy is mondjam, nem igazán volt önmaga. -ezzel zárta le mondandóját Sheppard-
- És ha ezúttal... -kockáztatta meg a mondatot Tackey-
- Ki ne mond! -torkolta le Tsubasa és Sheppard egyidejűleg-

A következő napokban felváltva maradt valaki az eszméletlen Jan-nel. Anne a lehető legtöbb éjszakát vállalta, hogy a lány mellett marad. Egyrészt azért mert ő olyan sűrűn került a gyengélkedőre, hogy el is hitték, hogy valami baja van, így nem különösebben izgatta az öröket. A másik ok amiatt Jan mellett akarta tölteni az estéket egy sokkal önzőbb ok volt, mégpedig az, hogy távol legyen KwangSoo-tól. Azóta nem beszéltek egymással, Anne még a tekintetét is elfordította róla. Már a negyedik vagy az ötödik nap virradt rájuk, amikor észre vették, hogy Jan légzése kezd lassulni. Sheppard mindent megtett, hogy el kerülje az elkerülhetetlent, de kudarcot vallott minden próbálkozása. Sungje térdei megremegtek, arca falfehérré vált, majd Jan ágya mellé rogy a földre. Anne az asztalra csapott, miközben Sheppard-öt hibáztatta "azt mondtad túl élheti!", felkapta az ágy melletti széket és a szemben lévő falnak dobta, és kiviharzott az ajtón. KwangSoo a nyomában haladt utána, megkönnyebbülve látta, hogy cellájuk felé megy. Anne az ágyára kuporodott és kétségbe esetten zokogott, úgy mint szülei elvesztésének éjjelén. KwangSoo szíve összeszorult a lány zokogása hallatán, meg akarta vigasztalni, de az elmúlt napok során Anne még rá nézni se volt hajlandó. Úgy vélte nem biztos, hogy jó ötlet lenne most átölelnie, de nem érdekelte. Lefeküdt ő is az ágyra, szorosan magához ölelte Anne zokogás rázta testét.


- ssh... Nyugodj meg -suttogta lágy hangon a lány fülébe-
- Miért ő? Miért nem én? -zokogta-
- Ne mond ezt! Nem kellene egyikőtöknek se. -küszködött könnyeivel-
- Biztos valami átok ül rajtam. A szüleim, Julie néni, és most Jan.
- Ez nem miattad történt, egyik se!

Még szorosabban ölelte magához, majdnem kiszorítva belőle a levegőt. Így feküdtek egészen villanyoltásig, ekkor megjelent Jihyuk. A Jan-nel történtek őt is megviselték, így csendben bemászott az ágyába. Reggel KwangSoo és Jihyuk megnézte a másik cellában gyászoló két fiút. Vittek nekik ételt, amihez egyikőjük se nyúlt, épp úgy ahogy Anne se. Tackey napjában többször benézett Anne-hez, kétnaponta elrángatta Sheppard-höz is. Úgy látszott Anne egész jól vissza tudja fogni magát, pedig Tackey attól félt, hogy a gyengélkedői kitörés csak a kezdet volt. KwangSoo próbált gondoskodni a lányról, elkísérte tisztálkodni, napjában egyszer még az udvarra is sikerült kirángatnia. Nehezen viselte, hogy Tackey szavára rögtön mozdul, de nem hánytorgatta fel, elásta magában jó mélyre. Tudta, hogy a lány csak segítséget vár a férfitól, és nagyon tiszteli őt, de egyszerűen nem bírt megszabadulni a rossz érzéseitől.

Sungmo és Sungje teljesen magukba roskadtak. Tsubasa próbált hatni rájuk, de mind hiába. Sungmo-t egyszerűen lehetetlenség volt rávenni, hogy elmenjen a gyengélkedőre Sheppard-höz. Ennek meg is volt a következménye. Elméje napról napra kezdett elborulni. Éhsége kezdte átvenni teste felette az irányítást. Sungje-val is egyre többet veszekedett, egyik nap még össze is verekedtek, Tsubasa-ék szedték szét őket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése