2016. május 6., péntek

Bezárva 21.rész

Sungmo-t azonnal bevitték a gyengélkedőbe, ahol folyamatosan fel-alá mászkált. Nem tudni mennyi idő múlva Sheppard végre csatlakozott hozzájuk és akkor hirtelen kihagyott a szíve pár ütemet. Már mindenre gondolt, csak jóra nem. Nem is hallotta, amit nekik mondott. Fejében lüktetett a vér és a földbe gyökerezett a lába. Megőrült a gondolattól, hogy elveszítheti a fiút. Sungje hiába próbálta nyugtatni, sehogy sem sikerült neki. Eszébe jutottak Sungmo néhány nappal azelőtti mondatai, amikben azt vágta a fejéhez, hogy nem törődik vele és be kellett látnia, hogy igaza volt! Már akkor tennie kellett volna valamit, amikor látta, hogy valami kezd nagyon nem stimmelni nála!

- Téged akar látni! - Mondattól nagyot kellett nyelnie, de utána rögtön el is indult. 

Nem tudta mi vár rá, de igyekezett felkészülni a lehető legrosszabbra. Mikor belépett egészen jól nézett ki. Nem sok jele volt annak, hogy valami baja lett volna, de mintha érezte volna, hogy Sheppard mit fog mondani. - Mennyi ideje van?

- Néhány nap. - válaszolta és akkor kicsordult néhány könnycsepp a szeméből.

Sungmo úgy ölelte át, mintha semmi sem történt volna. Szüntelenül vigasztalta, miközben szembesült tettének visszafordíthatatlan következményeivel. Sungmo miatta szenved és ha nem tesz valamit, akkor hamarosan meghal! Utálta ezt az érzést. Vajon Sungje-nek is ennyire fájhatott, amikor ő volt soron? Próbált neki segíteni, de Daisuke minden idejét lefoglalta. - Sajnálom! - mondta, amikor a szemeibe nézett. 

Sungmo elmosolyodott és letörölte a könnyeit. - Én nem! - ez nagyon meglepte és pontosan úgy nézhetett rá, mintha azt mondta volna, hogy ő a gyilkos egy horror filmben. - Így legalább veled lehetek! 

~ Normális vagy? - üvöltötte az elméje. ~ Örökre ilyen szörnyeteggé akarsz válni? Ezt nem akarhatod! ~ Újabb könnycsepp csordult le az állán, amit Sungmo gyengéden letörölt.

- Ha nem teszed meg, akkor belehal! - Sheppard tudta hogyan fokozza a helyzetet. Van fogalma róla mennyire pocsékul érzi magát? Átváltott arra a nyelvre, amit már hónapok óta hallott. - Attól a naptól ez volt a sorsa, hogy hozzájuk kerültetek! Ő választott téged! - Kikerekedtek a szemei. - Már akkor vonzódott hozzád és az csak megerősítette amikor először voltatok együtt.

- Ez hogy lehet?

- Előfordul, hogy nemcsak te érzed őket! - Akkor eszébe jutott egy legendaféle, amiben az volt, hogy azok közül, akik hozzátartoznak megérezhetik a jelenlétét és belőlük lehetnek azok, akik továbbvihetik a vérvonalat. Lucian-nél öten vannak ilyenek. - Sungje is ilyen! - Az ajtó felé nézett. - Zárkózz be vele és ne engedj be senkit! Elintézem, hogy kapjatok egy cellát az északi szárnyban. - Csak bólogatni tudott.

Azt tette ami a legjobb volt a fiúnak. Bezárkóztak a saját cellájukba, Sungje pedig átment Yunhak-ékhoz. A sötétítőt is elhúzták a rácsok előtt és kezdődhetett az átalakulási ceremónia. A lehető legélvezetesebb módon akarta, hogy átalakuljon és erre a szex volt a legjobb megoldás. Sungmo kezdte elveszíteni az eszét és akkor elkapta. Az ölében ült és kiélvezték az első lökést. Mikor mozogni kezdett felhúzta magához és némi bevezető után félig lehúzta a kötést a fiú nyakáról, majd finoman belemélyesztette a fogait. Mindössze néhány kortyot ivott belőle, mert attól tartott, hogy csak rosszabbra fordulna az állapota. Lenyalta ajkairól a vért és visszaragasztotta a kötést a fiú nyakára, majd megbontotta az övét is és intett neki, hogy igyon. 
Kicsit meglepte, hogy minden hezitálás nélkül mélyesztette bele fogait a bőrébe, de utána elégedetten simogatta a hátát. Érezte maga körül Sungje-t, Tsubasa-ékat és a Vixx-es fiúkat is. Mintha férfiak és nők kántáltak volna valamit érthetetlenül és akkor érezte, hogy a hátán lefolyt valami. Kezdett fogyni az ereje, ezért előredőlt és fekvő helyzetben folytatták tovább. Az orgazmus is sokkal másabb volt, mint eddig bármikor. Intenzívebb és mindent elsöprő. Csukott szemmel önkívületben pihegett a fiún és élvezte, hogy csak ketten voltak. Jó időbe telt, míg minden visszaállt a régi kerékvágásba és kiesett számára néhány óra. Már éjszaka volt, amikor felébredt és akkor valaki megcsókolta. Érezte, hogy Sungmo visszafekszik a háta mögé és befészkeli magát. Nem kérdezett tőle semmit, egyszerűen csak hagyta, hogy újra elnyomja az álom.

Már világos volt, amikor érezte, hogy valaki finoman rázogatja. Nem akart felébredni, de nem hagyták abba a zaklatását. Nagy nehezen rászánta magát arra, hogy kinyissa a szemeit és meglepődött, amikor Sungje-t látta maga előtt. Szemei kikerekedtek és kapkodni kezdte a fejét minden irányban. - Hol van Sungmo?

- Tsubasa-val. - Nem hitt a fülének. - Folytatja a tanítását, míg megerősödsz. - Megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Mi is jól haladunk Anne-nel. - Óvatosan feltápászkodott és nagyon meglepődött, amikor észrevette, hogy tiszta ruha van rajta. Kitakarózott és próbált lábra állni, de ment neki. - Segítek. - mondta és villámgyorsan az ölébe vette.  

Úton voltak az ebédlő felé. Érezte, hogy abból semmi jó nem sül ki belőle, ha emberek közé keveredik. Mindenképpen vérhez kellett jutnia, különben hatalmas mészárlást fog rendezni, aminek nem lett volna jó vége. Szerencséjére összeakadtak Sungje egyik haverjával. Sikerült elérnie, hogy letegye és míg egymással beszélgettek, minden erejét összeszedte és elindult a gyengélkedő felé, de nem a szokásos úton. Egy majdnem félhomályba burkolózó folyosón vonszolta magát, ahol alig világítottak a lámpák. Az az út túl hosszúnak tűnt és az ereje is fogytán volt. Mire feleszmélt, rájött, hogy rossz helyen fordult be és eltévedt. Próbálta visszaidézni, hogy hol tévesztette el, de képtelen volt rá. Ereje fogyóban volt. Az egyik falhoz kecmergett és miután nekidőlt, lecsúszott a földre. Segítségre volt szüksége.

- Sungje! - szólította, de nem kapott rá választ. - Sungje! - próbálta ismét, de ismét semmi. Végül összeszedte a kevés erejét, átváltozott és olyan hangosan ordított, ahogy csak tudott. 

Már kezdte feladni, hogy bárki is meghallotta, amikor többen is rohanni kezdtek felé. - Ott van! - kiabálta az egyikük. Egyszerre több személyt is érzékelt körülötte. Mikor megmozdították, a testébe éles fájdalom hasított. - Shhhh! - mondta ugyanaz a hang. Megadta magát a rá telepedő zsibbadó érzésnek.

Nemsokkal később valahová lefektették és mintha Sheppard hangját vélte volna felfedezni. Valamit beszélt valakikkel, de nem értett egy szót sem belőle. Valami a bőre alá hatolt és le is ragasztották. Ereiben furcsa anyag keveredett a vérével, de nem tudta beazonosítani. Kicsit kellemes érzés fogta el. 

- Mi baja? - kérdezte aggódva Sungje.

Egy mélyről feltörő sóhaj hallatszott. - Mondd már! - türelmetlenkedett Sungmo is.

Nehéz csend telepedett rájuk. - Ugye nem? - Tsubasa hangja elkeseredettebb volt, mint eddig bármikor amikor hasonló eset történt.

- De! - válaszolta Sheppard. - Meg fog halni!

- Korábban azt mondtad, hogy az lehetetlen! - mordult rá Sungje. - Ezek szerint hazudtál?

- Higgadj le! - szólt a fiúra Tsubasa. - Talán túléli. Még visszatérhet!  

Napok gyorsan teltek és neki lassan már fogalma sem volt hol van és kikkel. Elveszítette kapcsolatát a külvilággal és csak a sötétben kóborolt. Nem tudta mennyi ideig kóborolhatott, ameddig fényt nem látott. Automatikusan elindult felé és amikor belépett, olyanokat talált maga körül, akik meghaltak. Azt hitte csak álmodik és mosolyogva közeledett feléjük. Nem is sejtette, hogy eközben mi történik a külvilágban körülötte. Elmerült a kellemes érzésekben. Az egyik padon meglátta régi barátnőjét. Egyedül üldögélt és várt valakire.

Anne és a fiúk lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy Jan mellkasa egyre lassabban emelkedett és süllyedt vissza. Sungje megragadta a kezét és kérlelte, hogy tartson ki, mert már érezte azt, amit rajta kívül senki. Sungmo is felkapta a fejét és odasétált a még lélegző lányhoz. Sheppard egy fecskendőt készített elő, amibe átlátszó folyadékot szívott fel, de hiába, mert amikor megindult felé, Jan még sóhajtott egy nagyot, azután csend lett. 

- Jan! - rázogatta Sungje. - Ébredj fel!

- Térj magadhoz, kérlek! - csatlakozott be Sungmo is. - Nem hagyhatsz itt minket! Szükségünk van rád!

Sheppard először lefagyott, majd odament a testhez és a szívébe szúrta a fecskendőt. Próbálta újraéleszteni minden lehetséges módon, de nem sikerült. - A picsába! - vert rá utoljára a lány mellkasára, de nem volt eredménye. - Sajnálom! - zokogta a férfi. - Elment!  

Sungje-t annyira megviselte, hogy majdnem összeesett. Anne dühében egy széket vágott a falhoz olyan erővel, hogy az ripityára törött. Sungmo képtelen volt elhinni, hogy szerelme és egyben mestere nem ébred fel többé. Az ottani családtagok között hamar elterjedt a híre, hogy Jan meghalt, de még nem akarták, hogy kiderüljön, mielőtt biztossá nem vált a dolog. Tsubasa és Sheppard végig abban reménykedett, hogy csak ideiglenes a dolog, de nem mondtak senkinek semmit, mert nem akarták, hogy hiú reményeket kergessenek.
A napok lassan teltek Jan nélkül a börtönben. A frissen átalakult vámpírok egyre kevesebbet látogatták a gyengélkedőt. Sungmo valósággal megőrült a gondolattól, hogy lehet többé Jan-nel és a maga útját járta. A többiek nagyon aggódtak miatta, ráadásul Sungje sem állt távol a fiatalabb állapotától. A rettegés lassan bekúszott a falak közé és az emberi rabok féltek kimerészkedni a körletükből. Valami tanyázott a falak között és sorra szedte az áldozatait. Mindegyik a nyakán pontszerű vagy tépett sebekkel került a gyengélkedőre, akiket átszállítottak a legközelebbi kórház intenzív osztályára. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése