2016. április 24., vasárnap

Bezárva 17.rész

Hosszú hónapok teltek el úgy, hogy semmi érdekes nem történt, de ez nekik és a szövetségeseknek is köszönhető. Mindennap többször ment el arra a folyosóra és nézte Daisuke-t, ahogy egyre gyengébb és éhesebb volt. Elégedettséggel töltötte el a szenvedése és ha nem ígérte volna meg a többieknek, hogy addig nem bántja, ameddig ki nem szabadul. Amint rátámad valakire, azonnal kitöri a nyakát és darabokra tépi, hogy még csak véletlenül se támadhasson fel. A krematórium is minden pillanatban készen állt arra az esetre, ha mindez megtörténjen és Daisuke darabjait elégethessék. 
Tudta, hogy Sungje ilyenkor követte és a sötétben nézte. Daisuke ajtajának kis ablaka nyitva volt, amin egész jól láthatta a férfit. Furcsa aura lengte körül, ami cseppet sem tetszett neki és szinte a levegőbe ordított róla, hogy nagyon tervez valamit. Apránként ez a jellegzetes érzés betöltötte a börtön minden egyes szegletét és ezt csak azok érezték, akik valamilyen kapcsolatban álltak az alvilággal. Minden bizonnyal emiatt követhette Sungje, hiszen a vére ott keringett az ereiben és megérezte ha készül valamire, amiről nem kellett a többieknek tudniuk. Mikor megunta, odament az ajtóhoz és már nyúlt az ablakoz, amikor egy szörny kéz elkapta az övét és próbálta behúzni.

Erősen rátámasztott, nehogy behúzhassa a kezét és megharapja. - Engedj el! - mondta a férfinek, de az csak húzta tovább. - Mondtam valamit! - hangja mélyebbre és komolyabbra váltott.

- Nem! - morogta Daisuke, mire elmosolyodott és akkorát rántott rajta, hogy nagy erővel a falnak puffant és akkor végre elengedte. Szaggatott lélegzettel és fájdalmas nyöszörgéssel tápászkodott a férfi fel. - Túl durva vagy velem. - Nem hatotta meg démoni hangja sem.

- Ha még egyszer hozzám érsz.... - morogta és Daisuke kezdett visszavonulót fújni.

- Ha nem akarod hogy hozzád érjek, akkor miért vagy itt naponta többször? - tudta miért kérdezte tőle. Azt hitte, hogy az övé akar lenni, de ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna! - Meguntad a két szép fiúdat és most egy igazi szörnyeteg farkára vágysz?

Hangosan nevetni kezdett a mondatra. - Túl sokra becsülöd magad! - dúdolgatni kezdett egy még számára is ismeretlen dallamot. - Fel sem érsz hozzájuk! 

Daisuke elégedetten kuncogni kezdett. - Ha én érnék hozzád már attól elmennél! 

- Álmodozz csak! - mosolyodott el gúnyosan, majd bezárta a kis ablakot és elsétált onnan.

Elmerült a gondolataiban és teljesen megfeledkezett az utána kémkedő srácról. Arra lett figyelmes, hogy az egyik kanyarból valaki kinyúlt érte és a falhoz nyomta. Először támadni akart, de amikor meglátta ki kapta el, letett a szándékáról. Sungje volt a támadója. Zihált és dühösen nézett rá, de nem értette miért. Próbálta megérinteni az arcát, de a fiú dühös morgással válaszolt minden egyes alkalommal. Úgy hajolt közelebb hozzá, mint egy éhes vadállat. Tátott szájjal figyelte a fiút és annyira elbűvölte, hogy levegőt is elfelejtett venni. 

- Sungje. - suttogta a ziháló fiúnak, amikor szóhoz tudott jutni. - Mi a baj?

A fiú dühösen fújtatott egyet. - Miért jársz ehhez a köcsöghöz? Majdnem megölt minket! - kezdett nagyon kikelni magából. - Legutóbb Anne-t kapta el! Szerinted mi lesz vele, ha legközelebb elkapja?

- Pont ezt akarom megakadályozni!

- Azzal, hogy állandóan itt vagy? - kezdett nála is elszakadni a cérna és szerelme minden pillanattal egyre idegesebb lett. - Nem elég, hogy Sungmo-val osztoznom kell rajtad, még vele is?!

- Nyugodj meg! - ismerte ezt az érzést és korábban már szembesült vele. A legtöbb amit tehetett, hogy engedett egy kicsit, mert azzal megakadályozhatta a veszélyt és amennyire volt benne része annyira meggondolatlan, hogy Daisuke-t ki is engedné csak azért, hogy megpróbálja megölni, amivel a többiekre szabadítaná a poklot. - Nincs köztünk semmi. - simított végig Sungje arcán, amit vonakodva engedett meg neki. - Csak vigyázok nehogy kiszabaduljon. 

Sungje hangja kicsit meglágyult. - Rá pazarlod azt az időt, amit velem tölthetnél.  

- Csak a biztonság kedvéért. - Sungje dühös és vágytól izzó szemeitől kezdett eluralkodni rajta a vágy és emiatt még zihált is.

A fiú gyengéden megragadta a tarkóját és olyan közel húzódott hozzá, hogy a bőrén érezte forró leheletét. - Az enyém vagy! - emlékeztette a legszexibb módon, ahogy csak el tudta képzelni. Ki akart nyúlni, hogy karjaival átölelje, de azokat felnyomta a feje fölé és folytatta csábító hadjáratát. - Én pedig a tied!

~ Úristen! - sikította elméje. ~ Tedd már meg! Vedd el amit akarsz! - Elméje lassan kezdett megőrülni. Minden porcikájával akarta a fiút. ~ Csináld, kérlek!

Kérését néhány pillanat alatt teljesítették, mert Sungje úgy csókolta meg, hogy levegőt is alig tudott venni. Régen akarták már ennyire nyersen és vadan. Meglepődött, hogy hamar a lényegre tértek, mert nem számított arra, hogy már az elején levetkőznek. Nem kellett sok előjáték, hogy tovább haladjanak, de Sungje ezt is elnyújtotta. Élvezte, hogy nem ő irányít és ez a tény csak még jobban beindította. Ajkai és nyelve gyengéden vándolt le az egyik mellére, majd áttért vele a másikra is. Csípőjével alig észrevehetően lökött egyet a levegőben, de még így sem kegyelmezett meg neki. Kezdett elégedetlenül nyöszörögni, amivel beindította szerelmét. Visszanyelt egy nyögést, amikor bejáratának nyomta keménységét és megduzzadt makkjával végigsimított a csiklóján.  
Ezt többször is megismételte, de akkor már képtelen volt parancsolni a hangjának. Nem ismert Sungje-re, mintha minden kívánságát kiolvasta volna a gondolataiból. Egy véletlen mozdulatnak köszönhetően a fiú makkja belé csúszott, de azonnal érezte, hogy kihúzta és abba ő is beleremegett. Gondolatai üvöltöttek és képtelenek voltak elviselni a kínzást, amiben Sungje részesítette. Ez lenne a büntetése, amiért próbálja megóvni őket és nem vele foglalkozik? A fiú egy újabb csókra hajolt le és akkor éles fogakat tapintott ki a nyelvével. A fiú átváltozott volna? Eddig hogy nem érezte? Ha jobban belegondolt, akkor mindenkitől eltávolodott kicsit, mióta Daisuke-t őrzi. Ezen változtatnia kell!
El is kezdte azzal, hogy minden idegszálával csak rá figyelt. A csókok szenvedélyesebbek lettek és a kínzás édesebb, mint pár pillanattal azelőtt. Tetszett neki, hogy Sungje előnyére változott a szexben. Gondolta érdekesebbé teszi a dolgokat azzal, ha küzd vele és meg is lett ennek a gyümölcse. Egy gyors mozdulattal átfordult vele és ő került felülre. A fiú minden egyes mozdulatára ugyanazzal az elfojtott nyögéssel válaszolt, de élesen beszívta a levegőt, amikor megragadta férfiasságát és megpróbálta magába vezetni. Sungje felszisszent és visszakerült alulra, a kezeit pedig felnyomta a feje fölé. 

A fiú ott lihegett a nyakánál teljesen önkívületben és neki nagyot kellett nyelnie. - Ne fogd vih.... - Képtelen volt befejezni a mondatot, mert a fiú benne akasztotta a szót, amikor egy hatalmas lökéssel belé hatolt. 

Beharapta alsó ajkát, hogy visszafogja a hangját, de a legváratlanabb pillanatban Sungje a füléhez hajolt és belesuttogott. - Hallani akarom a hangodat! - a mondat teljesen feltüzelte és egyre kevesebbet harapta be a száját.

Nem törődve azzal, hogy ki hallja vagy ki nem, kiengedte a hangját és csak az élvezetre gondolt. Sungje egyre mélyebbre lökte magát benne, amitől kezdett csillagokat látni és elérte benne azt a bizonyos pontot is. Egyre jobban szorította a fiú ujjait, amikkel leszorította korábban a kezét, mert sietősen közeledett a csúcs felé és amikor már a küszöbén volt, a fiú váratlanul megállt és csak bámulta. Elégedetlenül kezdett nyöszörögni, de mintha Sungje nem vette volna a lapot. Ez is csak egy újabb kínzás, amit előre kitervelt volna?

- Ne hagyd abba! - nyöszörögte.

- Mondd ki! - Nem értette miről volt szó. - Mondd ki mit akarsz!

- Folytasd! - sikította és Sungje megtette.

- Így jó? - lassan és gyengéden mozgott benne, de neki ez már kevés volt.

- Erősebben! - suttogta lassan önkívületbe esve és a fiú ismét megtette amit akart. 

Éhes ajkak csúsztak le a nyakára és éles fogak simítottak végig a bőrén és ismét felsikított, amikor beleharapott pont akkor, mikor a csípője kegyetlenül előrelendült. Az egyik kezét sikerül kiszabadítani, amivel közelebb húzta a nyakához és csak szorította. Mikor elvált tőle, beharapta alsó ajkát, de nem engedte, hogy megcsókolja, inkább ő is belemélyesztette a fogait a nyakába és csak szívta magába. Kettejük játszadozása előrébb lendítette a dolgokat és hamarosan érezte, hogy a forróság teljesen hatalmába keríti a testüket. Elengedte a nyakát és csak az élvezetre koncentrált. Hamarosan testük reszketni kezdett és vakító fehérségben úszott minden, amikor átlendültek a határon, majd csak a feneketlen sötétségben lebegtek és Sungje erőtlenül rázuhant.  
Boldognak érezte magát annak ellenére, hogy teste erőtlen volt a hatalmas orgazmus után. Szerelme szinte önkívületben pihegett a mellein, arca kipirult, homloka izzadt és ahogy megnézte irtó szexis volt. Egy darabig így maradtak és jó időbe beletelt, míg visszanyertek az erejükből annyit, hogy felöltözhessenek. Úgy döntött most nem érdekli Daisuke és Sungje-vel tölti a nap nagy részét. Összefűzték ujjaikat és hatalmas mosollyal az arcukon indultak el vissza a többiekhez, de amint visszatértek a megszokott folyosókra, érezte, hogy valami nem stimmel. Kwangsoo ijedten rohant oda hozzájuk, amikor kiszúrta őket az egyik lépcsőnél.

- Már mindenütt kerestelek titeket! - zihálta Kwangsoo.

- Mi történt? - kérdezett rá, mert nem bírta kivárni, amíg kilihegi magát.

- Anne teljesen begőzölt és majdnem megölt egy lányt! - Szemei azonnal kikerekedtek. 

- Mi? - csodálkozott rá Sungje. - Ez nem vall rá!  

- Merre futott?

- A raktárak felé. - Bólintott egyet, majd indult.

A lehető leggyorsabban a raktárak felé vette az irányt és érzékeit bevetve talált rá a hisztérikus állapotban lévő barátnőjére. Szólította és remegve nyitotta ki az ajtót, ami előtt állt és sírva vánszorgott elé, majd térdre hullt.

- Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! - üvöltötte remegve.

- Mi történt veled?

- Nem tudom!

Kinyúlt érte és felhúzta a földről. - Gyere, elviszlek Sheppard-höz, ő majd megmondja mi van.

Egész úton könyörgött neki, hogy ölje meg, de nem volt szíve az egyetlen embert bántani, aki mindig ott volt neki. Húgaként szerette és ezt nem is titkolta. Nem számít mit tett, ő akkor is vele marad! Sheppard majdnem elájult, amikor meglátta őket az ajtóban és bár nem mutatta, ő sem volt valami jó állapotban. Sungje túl sokat szívott belőle és ezt érezte is. Amint leültette Anne-t az egyik ágyra, azonnal a vér után ment és úgy szívott ki egymás után két zacskóval, mintha az élete múlott volna rajta.

- Mióta érzed rosszul magad? - kérdezte Sheppard.

- Azóta a nap óta. - Szinte tudta, hogy Daisuke-ra utalt. Már majdnem mordult egyet, mikor Anne folytatta a mondókáját. - Hangokat hallok és valakivel valami szörnyűt akarok tenni annak ellenére, hogy nem akarom!  

Kezdett ismét hisztérikus állapotba kerülni, de tudta, hogy le kell nyugtatnia, mielőtt Kwangsoo belép az ajtón. Miután barátnője kijelentette, hogy nem akarja látni, ő fogadta a fiút és elmondta neki, hogy Sheppard már ellátta és ne aggódjon miatta. Anne kierőszakolta a magánzárkát és vonakodva, de teljesítették a kérését. Még mielőtt rázárták volna az ajtaját, Sheppard vért vett Anne-től, aminek cseppet sem tetszett neki az illata. Kíváncsiságból csepegtetett egy keveset a véréből és akkor rájött mi történik barátnőjével. 

Azonnal megfagyott és Sheppard is majdnem így tett. - Mi az?

- Át fog változni! - jelentette ki.

- Az nem lehet!

- Gondolj csak bele! - emlékeztette a vele történtekre. - Engem nem tudott átváltoztatni, mert már eleve vámpír vagyok! Méregként hatott rám a nyála, de Anne ember!

- Sungje-t hogy magyarázod, hogy nem halt meg?

- Megitattam a véremmel. - Sheppard nagyot nézett, közben beadta Anne-nek a szükséges injekciókat. - Az volt a terve, hogy Sungje-t azonnal átváltoztatja, hisz ott akart rajtam ütni ahol a legjobban fáj! - Lassan indultak. Nehezen hagyta ott barátnőjét.

A legváratlanabb pillanatban Sungje rohant oda hozzájuk. - Minden rendben van Anne-nel?

- Majd reggel kiderül. - mondta és felszisszent, amikor végigsimított a nyakán. 

Sheppard ijedten húzta el a pólóját a nyakától és akkor látta meg a harapást, majd kíváncsiságból Sungje-ét is. - Veletek meg mi az Isten történt?

Egymásra néztek, majd vissza a férfire. - Hosszú sztori. - húzta el a száját és nem úszták meg a gyengélkedőt. 

Vértől jól lakottan és friss kötéssel a harapásukon sétáltak vissza a cellájukba. A többiek már várták őket és Kwangsoo-n nagyon látszott, hogy borzalmas éjszakája lesz. Eljött a villanyoltás és összebújva feküdt a két fiúval a priccsén, de nem tudott aludni, mert végig az járt a fejében, hogy mit akart Daisuke azzal, hogy átváltoztatta Anne-t. Érezte a kínjait és a félelmét is. Egy vámpír élete nem fenékig tejfel, esetenként még rosszabb is, mint egy emberé, nem beszélve a dolgokról, amikben hiányt szenved és titkolnia kell. Tudta, hogy amikor Anne visszakerül közéjük, jobban kell figyelnie rá, mint eddig bármikor. Legszívesebben enyhített volna a fájdalmán, de elhatározta, hogy csak akkor emeli maga mellé, ha kéri.
A reggel hamar eljött és régóta először zombinak érezte magát. Ajkak vették gyengéden birtokba az övét és egy kéz csusszant a bugyijába, amitől nagyot nyögött. A csókot már nagyon jól ismerte. Mikor kinyitotta a szemeit, Sungmo nézett rá vágyakozóan, aminek képtelen volt ellenállni. Óvatosan a hátra nézett. Sungje még békésen aludt mögötte, bal keze átvetve a rajta, de a fiatalabbat még ez sem zavarta. Áthúzta a másik ágyra, de nem hagyta dominálni a fiút. Átfordult vele és Sungmo került alulra. Éhesen csókolgatta a szája szélét, az állát, majd levándorolt a nyakához és finoman végignyalt rajta. Fogai megnyúltak a szájában és csak arra tudott gondolni, hogy megkóstoja a vérét. Gyengéden végighúzta a fogait a finom bőrön és kiserkent néhány csepp vére. Már majdnem megharapta, amikor meglátta magát a nagy tükörben és elszörnyedt e látványon. Az ajtón zárjának kattanása mentette meg mindkettejüket az elkerülhetetlentől.  
Úgy rohant ki az ajtón, mintha űzték volna és vissza sem nézett. A gyengélkedő felé vette az irányt, ahol találkozott Sheppard-el és a magánzárkák felé vették az irányt. Mikor kinyitották az ajtót, Anne csak fáradtan pislogott rájuk. Nem beszélgettek, csak sétáltak egymás mellett. Szinte automatikusan ültek le a fiúk mellé az asztalhoz. Igyekezett természetes maradni, míg észre nem vette, hogy Anne rosszul lett. Kiszaladt tőlük és összenézett a fiúkkal. Pár másodperccel később egy puffanást és nyöszörgést hallott. Azonnal a hang után ment és akkor látta meg, hogy Anne az egyik Exo-s srácra támadt. Próbálta lenyugtatni, de ez csak akkor sikerült, amikor rámorgott és akkor végre felismerte. Felajánlotta a segítségét, amit nagy nehezen elfogadott. 
A nap hátralévő részét együtt töltötték és egy percre sem hagyta egyedül Anne-t. Minden rendben is ment, ameddig el nem érkeztek a villanyoltásig. Anne teste görcsbe rándult és magában kezdett motyogni. Tudta, hogy Daisuke próbálta rávenni valamire. Barátnője rá akart támadni, de hangja visszatérítette a valóságba és inkább magában tett kárt. Nagy nehezen rávette, hogy menjenek aludni. Rémálmok gyötörték, amiktől nem tudott szabadulni. Attól félt, hogy Daisuke elragadja tőle mindannyiukat és ráveszi, hogy csatlakozzon hozzá. Többször is felébredt éjszaka és akkor mindig megnézte a békésen szuszogó Anne-t.
Reggel nyúzottan kelt és ébresztette a lányt is, akit nagyon nehezen tudott kiimádkozni az ágyból. Alig néhány méter megtétele után összeakadtak Kwangsoo-val és Anne a földre rogyott. Elmosolyodott, mikor a fiú odament a lányhoz és lassan tovább sétált, hogy kettesben hagyja őket. Lassan és nyugodtan sétálgatott a gyengélkedő felé és valahol barátnője is csatlakozott hozzá. Nem messze egy sikítás visszhangzott és azonnal arra kapták a fejüket. Hamarosan egy csurom véres nő szaladt el előttük sikítva és eszét vesztve. Összenéztek és rohanva tették meg a maradék utat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése